Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 52. szám

206 biztosítását ő ellene a zálogjogi bejegyzés által kieszközölhetni. E szerint e törvény módot sem nyújtana a hitelezőnek, magát követelésére nézve adósa remélt örökségére a tk. rend. 74. §-a alapján biztosithatni, ha ez ellenezné azt az által, hogy a hagyatéki tárgyalásért, vagy öröklési bizonyítványért nem folyamodnék.6) Másképen állott a dolog azon időben, midőn hivatalból, tehát nem várva az örökösödésre hivatottak felléptét, eszközöltettek a hagyatéki tárgyalások, a mikor tehát a vélt örökös hivatalból szóiitatott fel, nyilatkozzék aziránt, váljon elfogadja-e az örökséget vagy nem, s ezen nyilatkozat adásra kényszerítő eszközök által is szoríttathatott. Akkor a hitelező nem függött adósának önkényétől, és igy a telekk. rend. 74. §-ban foglalt intézkedés az akkori perrenkivüli eljárással összehangzásban állott. — Most azonban az említett hivatalbóli eljárásnak többé nem lévén helye, miután a telekk. rend. 74. §. mégis törvényes az előjegyzést igazoltnak nyilvánító ítélet alapján — noha tudja, hogy a hagyaték már az adós testvérjének telekkönyvileg is át adatott, a zálogjognak bekeblezéseért már is folyamodott, és én nem mernék kételkedni, hogy a biró ezt megfogja engedni, és miután következetesen a végrehajtást is meg kellene engedni, az adós testvérje azon helyzetbe juthatna, hogy saját nevére bekeblezett javakra nézve igénykeresetet indítani kénytelenittessék, mi csak ugyan tekintettel a telekkönyvi intézményre, jogi curiosum volna, sőt az ilyetén igény pernek az adós testvérjére nézve káros kimeneteléről is a felállított elvek szerint alig lehetne kételkedni. Azt tehát a czáfoló alig fogja megengedni, hogy a biró akkor, midőn már az igazolási perben meggyőződik, miszerint a hagyaték másnak adatott által, és hogy ennek tulajdoni joga van bekeblezve, az igazolást fogja kimondhatni, mert az előjegyzés igazolása nem csak az adós elmarasztalásához, hanem azon feltételhez is van kötve, hogy az előjegyzés hatályba] lépjen, azt pedig olyan előjegyzésről nem lehet állítani, melyről már meg van a bizonyosság, hogy hatályba soha lépni nem fog. Hiszen az ideigl. törv. szab. azon rendeletének, mely szerint az igazolási keresetek a telek, könyvi hatóság által tárgyalandók, nem lehet más oka — ratio legis — mint az, hogy a telekk. hatóság a telekkönyvi állást legjobban ismeri: ennél fogva nem kell, hogy oly előjegyzést igazoltnak mondjon ki, melyről meggyyőződik, hogy soha bekeblezéssé nem válhat. M. 6) Miután törvényeink csakugyan nem ismernek örökségi nyilatkozatot, megvallom, hogy nem nagy súlyt fektettem arra, váljon mi tekintessék az örökségi nyilatkozat helyettesitőjének, és czáíoló ur e tekintetbeni észrevételeit érintetlenül hagynám, azonban feltűnt a czáfoló urnák azon állítása, hogy a hagyaték tárgyalásáért, vagy az örökségi bizonyítványért benyújtott folyamodványt azért nem tekintheti örökségi nyilatkozat helyettesítőjének, mivel akkor a hitelező követelése biztoaitására nézve az adós akaratától függne; miután az adóst kényszeríteni nem lehetne a folyamodvány beadására, s a törvény módot nem nyújtana a követelés b iz t o s i tá s ár a. Ha a czáfoló ur azt állitaná, hogy mivel nincs örökségi nyilatkozatunk, a hitelezőnek szabadságában áll előjegyzést kérni, be nem várva az adós folyamodványát, ez ellen nem volna észrevételem ; de hogy az örökségi bizonyitványérti folyamodványt azért ne lehessen örökségi nyilatkozat helyettesitőjének tekinteni, mivel különben a hitelező az adós jó akaratától fügne, ezt tagadom ; mert az adóst az osztr. törvények uralma alatt sem lehetett kényszeríteni az örökségi nyilatkozat beadására vagyis az örökség elfogadására — s nem hiszem, hogy van valamely rendezett államban ol yan kényszerítő törvény; ily törvény azonos volna oly törvény nyel, mely parancsolná az adósnak, hogy valamely vagyont szerezzen csak azon okból, hogy a hitelező követelését biztosithassa. erejében fentartatott, gyakorlati szempontból és a törvény szelleméből indulva, azt vélem, miként azon hézag, mely az örökségi nyilatkozatok, az úgynevezettperenkivüli eljárásnak hatályonkivüli helyeztetése általi megszűntével a telekk. rend. 74. §. és az id. törv. szabályaink közt támadt, legczélszerübben akként pótolható, hogy mihelyest a hitelező, hitelt érdemlő bizonyítványok, p. o. egyházkönyvi hiteles kivonatok által azt, hogy adósára nézve bizonyosörökség megnyílt, vagy hogyadósa hivatva van az örökösödésre, melynél fogva őt a kijelölendő hagyaték, vagy annak egy része megilletné, — kimutatni képes, — akkor ezen bizonyítványok és a felmutatandó okmány alapján a hitelező javára adósának vélt örökségére, illetőleg a hagyatékra a zálogjogi előjegyzést vagy bekebelezést a többször említett tk. rend. 74. §-a szerint és az abban körülirt fentartással meg kellene engedni.7; Mert ily formán a hitelező adósa szeszélyétől nem függne, s ennek netaláni ellenzése daczára is képes volna követelésének biztosítását kieszközölhetni. (Vége következik.) Jogeset. Kádár Katalin 1862. febr. 24. 229. sz. a. Csanádmegye törvszékéhez benyújtott kérvényében előadá : mikép az A. a. telekkönyvi kivonat szerint a makói 1545. sz. telekjkönyvben foglalt zsellérteleknek és az utána B. szerint már tettlegesen is kiosztott legelő járandóságnak 1\i részbeni tulajdonosa levén, de azt jövedelmezőleg nem használhatván, E. szerint Makó város főbírói hivatalához az iránt folyamodott, hogy ama birtoka többi tulajdonostársai közbejöttével is szakértők által inegbecsültessék, | minek folytán ez D. szerint foganatosíttatott is. Most peI dig az iránt esedezik, hogy ama, folyamodónőt és Jóo Ist| vánt egyenkint V4 részben, Kovács Jánost és nejét Szentesi Máriát egyenlő fele részben illető zsellér birtok a tulajdonos társak által tárgyaláson, vagy egyesség nem sikerülte esetében bíróilag elárvereztessék, s a vételár a nyilvánkönyvileg kitüntetett arány szerint felosztassék. Folyamodónő tárgyaláskor folytatólag azt kérte, hogy az árverés az F. a. feltételek mellett rendeltessék el. Jóo István a kérvényt elutasittatni kérte az okból, mivel sem Kádár Katalinnak, sem ő neki egyébhez, mint a kérdéses telken álló száraz malom egy-egy negyed részéhez joguk nincs, a telek és utána kiosztott legelő járandóság egyedül Szentesi Mária tulajdonát képezvén. Szentesi Mária hasonló okból ellenzi az árverést,eme kifogása igazolásául felhozván, miszerint mind Kádár Katalinnak, mind pedig Szentesi Máriának birtoklása néh. id. Simon József 2. sz. a. végintézetén alapul, mely szerint Kádár Katalin csak a száraz malom egy negyed részét, Szentesi Mária pedig a száraz malom fele részét, a házzal, portával és azon levő épületekkel kapta. Eme végintézet a 3. sz. a Ítélettel is megerősitetett. Kádár Katalin férje ifj. Simon József 1859-ben elhalván, 4. sz. szerint mindazon javakat, melyeket a 2. sz. szerint atyjától örökölt, Kádár Katalinnak hagyományozta és noha ezen 4. sz. a. 7) Ez nem áll. Ilyen kényszerités csak abban állott, hogy ha a felszólított örökös örökségi nyilatkozatát be nem adta, a hagyaték azokkal tárgyaltatott, a kik örökösökiil nyilatkoztak, de a nyilatkozni elmulasztott örökös a beszavatolás után is felléphetett örökségi keresettel Ily int ;zkedés pedig kényszerítésnek nem tekinti.ctő.