Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 51. szám - A hatalom - jog ? 4. [r.]

Pest, I8tt6. kedd július 3. TÓRVETOZ Ny< lezadik évfolyam. CSARNOK, Tartalom: A halálom —jog V IV.— A telekkönyvi rend. 74. §-nak gyakorlati alkalmazásához. — Jogeset.— Kur. ítéletek. — Hiv. tudnivaló. A hatalom — jog ? Csemegi Károly ügyvád úrtól. IV. A despDtismus két nemének kimutatott elvi egy­sége elhatározó a további fejleményekre: a mükudés methodusa, a siker f'entartása s a végső ca­t a strophák tekintetében. A dolgok saját princí­piumaik által ragadtatnak tovább, s jó vagy rosz — e princípium természetét követik min d végiglen. A kiajogota hatalomba helyezi, az a jog elmeit sem keresheti máshol, mint a physicai elemekben; s ennek állama — a szokásos felesleges phrazisok s üres szavak lefejtése után: — az egy bizonyos területeni physicaierőkneküszvege, sezen erők ered­ménye lesz. Ez levén a fogalmazás állító alakja, a mi ezzel ellentétben áll: az eszményi, az erkölcsi elidálva van. Ezen definitio, multat, jelent és a jövőt átfoglalván, saját természete szerint minősiti a történetet is, mely a fo­galom alapszempontja folytán: az egymás után be­következett matejaffclis tényeknek egyete­rrrét képezi; mig a történ etnok joggá válr farra Ima — a történelmi jog — nem lesz egyéb, mint az előbbi idők hatalmasai önkényének, önző pa­rancsainak, és ezek folyományainak, vagy az uralkodók gyöngeségének és hibáinak, szóval az eszményitől megfosztott tények, s az ezek irányábanivak kénytelenségek kül­ső causalis nexusának foglalatja. Az anarchiának mint látszik éles és messzeható lo­gicája van, mely kiterjed mindenre és átfoglal mindent; egy elvet, egy eszmét, egy hitet, egy alakulást sem hagyva érintetlenül, semmit nem kiméivé, mit az avult rögeszmék, s a zsarnokság ravasz ürügyei maradványá­nak tart, s a mi a létező iránti kegyeletnek ártalmas ér­zelgését fentarthatná. A s e c tá k ösztönszerű tapintattal, vagy a helyzet helyes átértésével belátták azt, miként forralataiknak leg­főbb akadálya nem annyira az ellenükben álló szerves hatalomban, s e hatalom e-zközeinek biztonságában : ha­nem főleg s az első rendben, azon hitben találtatik, mely a rendszeresen kifejlődöttet, egy magasabb szellem intéző befolyásának eredménye gyanánt tiszteli, s ezt vallás-er­kölcsi kegyelet tárgyává emeli. Fő feladatuk tehát minden időben oda vala irányozva, hogy elporlasszák e hitet, kiirtsák a kegyeletet, sa his­toiiailag fejlett alakulást, egy bánya réte­gei szerint, az anyagi erőknek hatásából és viszhatásá ból értelmezve: legyőzhessék a borza­dályt, mely a láthatatlan okok sejtett isteniességéből ke­letkezettnek megtámadtatását akadályozta, s a szenvedé­lyeknek visszariasztására leghatályosabb erőt képezett. A secták belátták azt, miszerint ha ez egyszer el­érve van; ha a tömeg, tanárai és intézői szelleme szerint, a létezőben nem lát egyebet, mint a hatalmasoknak erő­vel keresztül vitt parancsait; az önkényileg és önzőleg reá kényszeritett nyomort, s másoknak érdem- és munka­nélküli bőségét: ezen felfogástól a rombolás tettleges meg­kezdéséig, csak a viszonyok és vágyak számbavétele, az erők megmérése marad and hátra. Ezen tul minden egy­szerű, minden világos, minden mathematicai, s a további működés a zéruson alapuló tudomány rideg alkalmazásá­tól függ. „De ailleurs les évé ne ments ont leur 1 o­gique, et dans la politiqued'un peuple tout dépenddu pointdedépart."1) Az elv maga jelöli ki a további hatás methodusát. E methodus gyakorlati alkalmazása ismeretes. A socialis bajok azon folytonosan sajgó sebei a tár­sadalomnak, melyek ellen a legjobb álladalmi szerkezet s a „m i n t a - i n t é z m é n y e k" sem nyújthatnak eléggé hatályos orvoslatot. E bajokhoz járul még az is, hogy a közösség összefoglaló és kiegyenlítő természete folytán, nem róoaooiilkot tnir.don érdek, minden igeny, SS&tndOB sajátság egyenlő érvényesülésben, s az egyéni vagy osz­tályokra kiterjedő különbségek külső nyilvánulásai, a közösségi szempont, s az állam existentialis feltételei sze­rint korlátolandők lévén, csak e korlátolás által lehetnek oltalmazhatok „s maguknak a külön érdekeknek magasabban értettjólé'te is, csak e korlátok­ban mo z di t h a t ó e 1 ö.2) Ez kétségtelen; mindazonál­tal a két eredendő baj következtében, a legjobban rende­zett államban is, a gyuanyagok bizonyos mennyisége lesz feltalálható, s azok kik a socialis helyzet nélkülözéseiben szenvednek, s azok kik magukat s érdekeiket megszorítva látják, és sajátságuknak, helyzetüknek kiválóbb érvényü­lést követelnek, bizonyos elégedetlenséget fognak táplálni, mely őket kisebb vagy nagyobb mérvű erőfeszitésre, s a többi tényezőkkeli súrlódásra ösztönzi. E súrlódás és ver­seny sok tekintetben hasznos, s a mennyiben az intellec­tualis erők növelését, s az egyéb hatási képességek foko­zását eredményezi — egy bizonyos mértékig szükséges is. De tagadhatatlan,miként az esetben, ha a vita, s a ha­tály törekvései nem zaboláztatnak a közös­ségi eszme átértett követelményei által; ha a külön érdek érvényesülése a társadalom s a többi érde­kek által vont határokon, tulcsapong; ha a rend érzelme, a támadás hevében felperzseltetik; ha minden idő magát a múlttól elszakitottnak, a lefolyt századok müvét meg­holtnak, s a létet semmikép át nem ható enyészetnek te­kintve, egy tetszés szerinti uj jog alkotására, — képesítettnek hiszi: természetes, miként az ilyetén érvé­nyesülési zabolátlanság távol attól, hogy a hasznos erő­ket szaporítaná, és élénkítené, ellenkezőleg rázkódtatást, veszélyt és szerencsétlenségeket eredményez, s az ész J) Marié: Annale3 du barreau franc. XVI köt. 455. lap. *)W. fr HegelsWerke Berlin 833. VIII. köt. 247. lap. 51

Next

/
Thumbnails
Contents