Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 50. szám

198 gedtetett, s melynél fogva nem elég a hitelezőnek a telekkönyvet megtekintenie, hanem meg kell olvasnia a bekebelezési tételek alapjául szolgáló okiratot is, hogy mit tartalmaz az a kamathuzási jogra nézve. Ugyan ezen elvet vélem feltalálni, a telekkönyvi intézménynek hazánkban magvát képező 1840: XXI. 14—21. §-aiban,kijelölőleg pedig ennek 17.18 s 20. §-ban, mely a betáblázásokkal terhelt birtok vevőjét kötelezi a hitelezőket tudósítani, sőt biróilag összehívni, s őket kielégíteni, vagy az adósságokat a megvett birtokkal együtt átvállalni — mely bármelyik tény a kamatok felszámítását is involváljaHa ezen kifejtés helyes, s alkalmazzuk az elvet, hogy a törvény visszaható erővel rendszerint nem bir: — a kamatoknak a sorrendi tárgyalásnál számba vételére nézve az or. bir. munkálatnak hatályba léptét 1861. jul. 18-át előzött 3 év az, melytől fogva kamatnak átalán helye lehet ; — mert az osztr. ptkv uralma alatt élt utóbbi 3 évben az még el nem évült; az or. bir. szab. pedig azon kamat elévülési záridőt fen nem tartotta, — s igy az orsz. bir. szab. hatályba léptétől annak — ezen kivételes idő alatt — elévüléséről szó sem lehet. Az adósnak fenáll joga a sorrendi tárgyalásnál a telekk. pát. 65. §-a értelmében, hogyha a hitelezőnek az átadott pénz haszonvétele kárpótlását képező kamat felszámítása által magát terhelve érzi, az ellen felszólalhatni, s a biró a felek meghallgatása után határozand. Mindezekből összevont nézetem szerint a kamathuzási jog, mint át- vagy bekebelezés, vagy előjegyzés tárgya a telekk. pátensben külön önálló jogul felvéve, — sőt a kamathuzási jog, ezen vagy más rokon czimen a telekk. pátensben említve sem levén, a törvényt pedig az alkalmazásban az önmaga által kiszabott határokon tul vinni, vagy azokon belől összeszorítani a gyakorlati jogász és bírónak megengedhetlennek tartván: — a hitelezőnek szerződésszerű vagy törvénynél fogvai kamathuzási jogát, tőke követelésének nyilvánkönyvi bej egy zé se elsőségével egybekapcsoltnak vélem, — azon korlátozásokkal, melyeket fentebb kifejtettem. S annál nyomatékosabban óhajtom e meggyőződésem érvényesíteni, mert azt tartom, nem kell felednünk, hogy ezen telekkönyvi intézmény, mint nem törvényhozásunk által előkészített s szerkesztett mü, a hatalmi forrásból eredő codifícatiónak egyoldalúságát minden félszegei és hiányaival hordja, az abbani világosság hiánya miatt, ott ki nem fejezett jogfogalmak felállításával — a tényleges törvényekre fektetni kellő igazságszolgáltatás fogna szenvedni,nem ahatályban levő pátens szoros magyarázata, hanem annak abban ki nem fejezett értelem tulajdonitásával — mert ismétlem kamathuzási jog tőkével egyenlő nyilvánkönyvi elsőségétől a hitelezőt a törvény hallgatása el nem mozdíthatja. Tokaji Nagy Lajos. Büntető jogeset. Férj gyilkosság. (Vége.) A. kir. tábla közlött határozata alapján, bizonyos még fenmaradt hiányok pótlása végett szükségessé vált további vizsgálat folyama alatt 1863. jun. 6. kihallgattatván vádlott B a k a 1 a M á r i a, val Ija, hogy a kérdéses inget az orvos elvitte. Juon Stoján azonban azt mondja vádlottnő szemébe, hogy az ing a házban maradt.— Bakala megmaradt állítása mellett mondván, hogy az inget az öregebb orvos vitte el magával, s előbb még kért is egy kendőt, a mibe az inget beletakarta. Végül Bakala vallja, hogy nem férje ingén volt a hab, hanem a férje szája volt habbal tele. Ugyan ekkor kihallgatott tanú G-itsa Jócza vallja, hogy ő azt nem tudja, hogy Laczko Gavrilla mikor jött haza az erdőből, de gondolja, hogy 12 óra lehetett, és tanú ezzel elment Juon Plesshoz, onnan pedig mind a hárman elmentek a halotthoz. AftaluJuon tanú 70 éves g. n. e. hit alatt vallja, hogy ő jól emlékszik, miként az napon, melyen Bakala Koszta meggyilkoltatott, a tanú, továbbá az elhalt Juon Kretsu és Juon Guga délelőtti időben összejöttek az utczán és együtt beszélgettek, két óra táján kiki elment haza, de tanú azt bizonyossan nem tudja, ha Bakala egyenesen haza ment e? Hasonlóan vallanak Krecsu Juon és Guga Juon hit alatt kihallgatott tanuk is. Sztojan Juon volt községi biró az általa tett jelentést megerősíti s hozzá adja, hogy a gyilkosság utáni napon az elhunytnak huga Mária tanú előtt megjelent és jelenté, hogy a testvére halva van, s bizonyosan a neje ölte meg, mert igen rosszul éltek. Tanú az okot, hogy mi miatt éltek rosszul, nem tudja, azonban a nevezett Bakala a nejével többször volt nála, és akkor a férj azt mondá, hogy a nejével nem élhet, mert az őt mindig csúfolja, a nő szintén azt mondá, hogy ő férjével nem élhet, mert az bolondos. Végül vallja, hogy a közszerzemény miatt is, és a miatt, hogy a nő a házassági szerződést ellopta, perlekedtek és összevesztek s épen a halálozás előtt is a férj elhagyá nejét és testvérénél Máriánál tartózkodott. Tanú kérdeztetvén az ing iránt is, vallja, hogy az ő jelenlétében vizsgálták az orvosok az inget, de ő az ingen semmiféle véres foltot vagy jelet nem látott, az ing szennyes volt, de rajta semmi hab látható nem volt. Panu Ádám vallja, hogy ő a kérdéses est ve Gavrilla Laczkóval fáért volt és onnét 1 2 12 óra táján éjjel érkeztek haza, s ekkor egymástól elváltak, hogy ezután mi történt, tanú nem tudja, s a Bakala halálát csak másnap reggel tudta meg. Az elhalt testvére Bakala Mária vallja, hogy a gyilkosság előtt kedden délután 4 és 5 óra között hozzá jött a testvére és panaszkodott, hogy a házassági okmány alapján a reá háromlott jogaiban háborgattatik, és hogy e miatt az apóssá fogadott leányának férje Gavrilla Laczko és ő közte czivódás volt, s hogy Laczko az okmányokat tartalmazó tüszőt elvitte. Azon kérdésre, hogy testvérje nyavalyatörős volt-e, válaszolá, miként még csak hideglelős sem volt, annál kevésbbé nyavalyatörős. Vádlott Gavrilla Laczkó újra kihallgattatván vallja, hogy való, hogy a kérdéses napon volt czivódása apósával, mert a mint ő reggel felkelt, véletlenül az apóssá övét a magáénak tekinté s elvivé, e miatt vádlottat minden szó nélkül egy vas villával üldözőbe vette, vádlott pedig apja házához futott, itt azonnal megjelentek Flóra Laczkó, Paul Laczkó és Paul Vilimir szomszédok, ezek megnézték az övtartalmát, abban volt 10 garas és irások, de az írásokat a nevezettek elolvasni nem tudták, mert nem Írástudók. A legitt megnevezettek kihallgattatván, e körülményre vádlottal egybehangzólag tettek vallomást. Ezekután a tiszti ügyész az iratokat azon véleménynyel tette át a törvszékhez, hogy miután a telj esitett pótvizsgálat által a bűnügy lényegére változás nem történt,