Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 50. szám

Pest, 1866. péntek június 29. 50. szám. Nyolczadik évfolyam. TtRYÉmZEkl CSARNOK. A féléves s évnegyedes előfizetés ezen számmal lejárván, előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetésüknek mielőbbi megújítására. Az átkebelezett követelések be nem jegyzett kamatai elsőbbségi kérdéséhez. (Vonatkozva lapunk f. é. 43. számában közlött hason tárgyú órtekezésro.) A másik e kérdésre vonatkozó ellenvélemény ügyvédi osztályunk egyik jelesb tagjától következőleg szól : II. A kitűzött kérdést illetőleg e lapok 43. számában közlött értekezés alap nézete abban öszpontosul, hogy az átkeblezett követelések, kamatai, ha azok bejegyezve nincsenek, nem birnakatóke elsőbbsé gé v el. Eszmecseréből s a gyakorlati törvénykezésből gyűlnek a törvényhozás adatai, melyek az élet szükségeinek megfelelő törvény alkotásában a törvényhozót tájékozhatják. Bármennyire megkötött, s a codificatio nagy mérvű feladata arányában kis részletet képezőnek látszik is tehát a felvetett kérdés: eléggé fontos a hoz, hogy a nézetek érlelését, s lehető egységének elérését a jogi lapirodalom terén megkísértsük. Alig van elsőbbségi tárgyalás, hol e kérdés föl ne merülne, — s átalános tapasztalat, hogy a kötvények át és bekebelezésének kérvényeit magok az ügyfelek vagy hívatlanok — a legritkábban ügyvédek — szerkesztvén, — a kamathuzási jog a kérvényben meg sem érintetik,— sőt a kamathuzási jog kijelölését ugy szólván a nyilvános hitelintézetek kezdeményezték, s tudtomra ezek irányában is nem egy példa volt, hogy az át-és bekebelezés a kamathuzási jog kihagyásával intéztetett el — s az illető hitelbank az iránti igényét másod kérvénnyel volt kénytelen érvényesíteni; s átalános tapasztalás, hogy ezen elsőbbségi tárgyalásoknál is szívesen mellőzik, ha csak lehet — annak vitatását; s átalános tapasztalás végre, hogy a kamathuzási jog rendszerint csak a végrehajtási eljárások bekebelezésénél fordul elő, mint már itélvénynyel a kamathuzás kezdet napja meghatározásában. Mindez eléggé utal a kérdés fontosságára, s szívesen járulok az eszmecseréhez annál inkább, mert ily elvi tételek vitatása inkább helyén van az elvont jogi téren, mint ott, hol a tárgyilagos esetre alkalmazásnál az ügyfél védett érdeke a jogászt könnyen az elfogultság gyanújába hálózza. Természetes, hogy e kérdés ma a gyakorlati jogászat terén, kizáróan a ténylegesen — mai napon még íénálló törvények s törvénykezés fogalmainak korlátai közt tárgyaltathatik; — s az, hogy miként óhajtjuk e kérdésnek a törvényhozás codificationalis munkálatában megoldását — e czikk keretén kivül esik. Czélzatosan vegyitettem az előző sorokban az át- és bekeblezés fogalmait, mert a föltett kérdés megoldásának végeredményére vonatkozásban a kettő közti különbség elenyészik, s egy elv határoz igénytelen nézetem szerint mindkettőben. Alapitom ezen vélelmemet főként az osztr. ptkv XII. czikke 6. pontjára, mely szerint a optk. hatályba léptétől folyó 3 évről vissza túlmenő kamatok, az 1480. §. értelmében elévülés alá estek — s a kamatok annak hatályba léptétől csak három évről voltak követelhetők. Számos eseteink tanúsítják, mennyire siettek a hitelezők, kiknek régi kamat hátralék követeléseik voltak, az iránti igényeiket bíróságon kivül vagy közben jöttével érvényesíteni; — és számos itélvényeink vannak, hogy 1853. máj. 1-je előtt lejárt kamatok, ha az optk. hatályba léptétől 3 óv lefolyta után vétettek követelésbe, meg nem ítéltettek, hanem a hitelező hátrány kamatai csak a perkezdéstől vissza számított 3 évről állapíttattak meg. 1853. máj. 1. tul tehát, számos évi — a tőke magasságát meghaladó kamathátrányokról ugy hiszem nem lehet szó, — s igy az 1858-ban megnyitni kezdett telekkönyvekbeni bejegyzett vagy be nem jegyzett kamatok magassága — nézetem szerint — a 3 évet még nem haladhatta. Ezen elvi felállítás után túlterjeszkedve az átkeblezett követeléseken, átalánosságban a telekkönyvbe jegyzett követelések kamatai kérdésének is érdekében hivatkozom az or. bír. szab. 156. §-ra, mely az osztr. ptkv mindazon határozatait, melyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak, — s melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztósére alapul szolgálnak, az országgyűlés intézkedéséig hatályban megtartatni rendelte. Az osztr. ptkv vonatkozó §-ai közt már különösen figyelmünket vonja magára a 451. §. melynél fogva az ingatlan dolgok tulajdonának megszerzése s elenyészte módjára nézve alkotott rendszabályok a követelések jelzálogi bekebelezésére nézve is kötelezők, s ezen §-sal egybefüggésben a 442. §, mely szerint a tulajdonnal az azzal járó jogok is megszereztetnek, s igy alkalmazva, a tőke át- vagy bekebelezésével, a tőke követelés után járó kamathuzási jog elsőségét is megnyeri. Ezen rendelkezéssel azonosnak tekintem a telekk. pátens 65. s 6ö. §. azon szabályát, mely szerint a zálogjog kölcsön követelésekre nézve csupán számszerűleg meghatározott sommára nézve jegyeztethetik be — ellenben oly jogok vagy terhek bekebelezése végett mint (például felemlitvék) a szolgalmak, bérlési jogok, természetbeni járadékok sat. (s minő a kamat élvezet is) a pénzbeni felszámítás meghatározása nem engedtetik meg, — habár azon jogok és terhek bekebelezése által, mint például a bérleti jognál — egyszersmind a netaláni kárpótlásért zálogjog állapittatik meg. És erre nézve vélem az utalást a 62. §-ban feltalálhatni, hol az mondatik, hogy a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők, azon okirat tartalma szerint itélendők meg, melynek folytán a bejegyzés megen50