Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 45. szám

J78 •SI /ninni hb'iíl .iHWI .wM vételein k. Nevezetesen az egyletijogra nézve, melyet a magánjoghoz sorolni nem lehet; miután az egyletek mnt erkölcsi, jogi személyek egyéni magánjog képessége, ennek megszűnte sat. a magánjogkörébe való ugyan; de maga az egyleti törvény, vagyis szabályzat egészen más körbe tartozik; ugy a honositási, letelepedés i, kivándorlási törvény is. Hasonlóan a telekkönyvi intézményt sem lehet, bár mint érinti is, mind az anyagi mind az alaki jogot, szorosan a polg. törvénykönyv kiegészitő részévé alakítani. Mert az külön önállóságot igényel sajátságos szervezése s ügykezelése folytán, de azért is, mert kezelése legczélszerübben a bíróságoktól külön álló orgánumok által eszközöltetik. Nem sorolható ide — mint tette az albizottmány — a cső d tö rv én y sem, mert ez szorosan törvénykezési jogot képez, egy nemét képezvén a végrehajtásnak,mely bizonyos vagyon-tümeg ellen intéztetik, s a hitelezők arrai különböző igényeiknek bíróság általi kiegyenlítésében áll. Az anyagi csódjog a polg. törvénykönyv részére ellehetne ugyan különözhető; de az alaki joggal való szoros kapcsolata, folytonos összeköttetése miatt az sem tanácsos; miért a legújabb codificatiók az egész csődügyet a törvénykezési codexbe sorolják. Az albizottmány nemzetgazdasági érdekekből a magán joghoz sorolta a mezei rendőrséget is, mely pedig az ujabbkori codificatiók által a büntető, vagy külön rendőr-feuyitéki codexben tárgyaltatik. Mig ellenben ott megemlítendő lett volna az uzsora törvény szabályozása. A IV. pontban az alaki jognál elősorolt egyes intézmények szabatosan a törvénykezési eljárás s bírósági szervezet rovatai alatt jelenhetnének meg, mert mind vagy egyik, vagy másik körébe tartoznak. Ha pedig az albizottmány részletekbe is bocsátkozott ; akkor nemcsak az egyes bíróságokat, (melyek nem csupán békebiróságok által képezhetők), hanem az első fórumra nézve a collegialis bíróság elvének elismeréséül a törvényszékeket is megkellett volna emliteni, ugy a felebbvitelieket, és a semmitő széket is; hasonlóan nemcsak az ügyvédeket, hanem az államügyészség, a végrehajtók intézményét is — s talán a k ö z je gyz ő k e t is. Végre a VI. p. egy nagy fontosságú tételéről kell megemlékeznünk, melyben t. i. a hitel sat. intézeteknek kivételesoltalom inditványoztatik. Ez az állam abnormis helyzetében, ideiglenesen a codificatióig fontos okokból kimenthető; de codificatióban kedvezményes, kiváltságos jogszolgáltatást nem szabad többé szentesíteni. A codificatiónak gondoskodni kell oly jogbiztositékokról, melyek a fejedelemtől az utolsó pórig minden kit kielégítsenek; azoknak mindenkire egyenlőn kikeli terjedni; és azokon tul többet senki kedvéért sem szabad megalapítani; különben a jogegyenlőségnek, magának a jognak alapjai lennének megtámadva. Jogeset. Az 1840: t. cz. alapján betáblázott követelések kitörlése. Szőllősy Bálint Mármarosmegye tszéke előtt 1863-b. Nekula Luiza, Mizsei András, Mayer József, Hovanyek József, és Vozáry Imre elten bizonyos az 1840: 20. törv. czikk szerint betáblázott követelések kitörültetése iránt pert indított. Felperes keresetében előadta, hogy 1) ő az A a. Gr. Antal pesti közjegyző által 1860. márt. 21-én felvett okirat szerint M. Szig.thi sz. házas telket Vozáry Imrétől örök áron megszerezte. 2) 1860. márt. 26-án T. János közjegyző által kiállított B okiratszerint az napon Vozáry Imre eladó, a közjegyző, Kovásy Albert, Breznay Pál városi tanácsolok, szomszédok s a vett házban lakók előtt a vásárolt házas telek felperes birtokába átadatott — resignáltatott. 3) A C. alatti kérvény szerint az örök vétel a resignatió napján a megyei törvszéknek bejelentetett. 4) A Vozáry Imre az alábbiak szerint — állítólagos hitelezői ösztönzésére, illetőleg azok a vétel megsemmisítését kérve a kir. it. tábla által D. szerint 1862-ik 4479. sz. a. kérelmével jogérvényesen elutasittatott,s felperes jogos tulajdonosnak kimondatott. 5) A betáblázási E. a. hiteles kivonat szerint a betáblázás Vozáry Imre ellen felperes, illetőleg a házas telek tulajdonosának értesítése nélkül foganatosíttatott, a kérdéses házas telekre és pedig: Nekula Luiza részére 1860. jul. 30-án 255 frt 80 kr. Mizsei András részére 1860 oct. 27-én 3000 frt. Májer József részére 1860. nov. 5-én 6000 frt Hovanyek József részére 1861. apr. 22-én 1225 frt, és igy az örük vétel és resignatió után 5 —14 hóval később. Kéri tehát a vétel és resignatió után és értesitése nélkül tulajdonára betáblázott követeléseket eredeti érvénytelenségüknél fogva kitörültetni sat. Az alperesi e 11 e n be sz éd következőkben állt: Vozáry Imre a kereset jogosságát beismeri, és 1. NB. a. írásában ünnepélyesen is nyilvánítja, hogy G. János pesti ügyvéd azon tanácsa folytán fogadta el a Májer József, Mizsei András ésHoványek József neveik alatt forgó váltókat — hogy azokkal mint ante datált adóslevelekkel felperes vevő ellen léphessen fel, s felp. a vételtől elrettentessék, különben azon váltókra egy fillért sem kapott. Hogy ezen váltók csak azon czélból állíttattak ki, igazolja az, hogy G. János ugy az ő mint az állítólagos hitelezők közös ügyvédje volt — s a vétel megsemmisítése végett az ő nevében ; — a betáblázásoknál, a valótlan hitelezők nevében, ő ellene ügyködött. Nekula Lniza már ki is elégíttetett. G-. János, Majer, Mizsei, Hoványek ésNekulanevében kifogást tesz a birói illetőség ellen — beismeri, hogy felperes a betáblázással terhelt házas telket a betáblázás előtt vette, s annak az előtt birtokába lépett, de az osztr. törvények szerint a vételt a Geringer-féle 1850. évi rendelettel életbe lépett nyilván-könyvbe bekebeleztetni felperes elmulasztván, s a házas telek hagyatéki tárgyalás alatt is lévén, bár vétel és resignatió után betáblázott terheket, felperes házas telke, viselni tartozik. A válaszban tagadtatik, mintha Szigethen a kérdéses időben kötelező erővel biró nyilván-könyv létezett volna — mert az ott csak 1863 máj. 1-én lépet életbe. A Geringer-fele telekkönyv csak úrbéri birtokra nézve kezdetett meg — de a kérdés alatti telek nemcsak nem úrbéri, hanem nemesi curia, mi a Geringer-féletelekkönyvezésből ki van nyíltan véve. Szigethen még a polgári szabad telek felett sem vitetett azon provisorius telekkönyv, — hanem a tulajdon szerzés, magyar törvényeink szerinti resignatió utján, vagy a hiteles helyekeni bevallás megszűntével az osztr. ptk. 434. §. szerint két tanú előtti vagy a közjegyz. rend. szerinti okirat feltételével történt. Ezen kellékekkel birván felperes vétele, a kir. tábla a D. a. itóietével felperest jogos tulajdonosnak s a birtokba lépést törvényszerűnek mondotta ki; — indokában felhozván, hogy Vozáry Imre nagykorú lévén, atyja által a neki hagyományozott házas telekkel szabadon rendelkezhetett, vevő által különben is be igazoltatván, hogy a ha-