Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 2. szám

7 XV. t. cz. 5. 12. §§-ai mellőztettek az által, hogy a becs­lésre kisebb birtokosok használtattak, hogy a földek és rétek a kiszámítási kulcs mellőztével csak általában be­csültettek, hogy a kir. kisebb haszonvételek becslése mel­lőztetett, s a közös legeltetési haszonvétel meg nem hatá­roztatott, hogy az elkészült becsű a felekkel nem közöl­tetett; mert az id. törv. szab. 126. §-a ellenére a lefoglalt nándori birtok fő és alzálogokkal levén terhelve, az egész jószág rész t. i. Szenté és Gutái birtokok le nem foglal­tattak és meg nem becsültettek; miért is a végrehajtási végzés és eljárás megsemmisittetni kéretik. Az erre beadott ellenészrevételekben megjegyeztetik, miszerint a végrehajtásnak márt. 20-án lett elrendeléséről alperesek a bírói kiküldött által előre értesittetvén, az el­len a törvény szabta időben fel folyamodásukat be nem jelentették, s igy az ellen utóbb beadott panaszuk figye­lembe annál kevésbbé vehető, mert alperesek mint Gyur­csányi Gábor örökösei közül egy sem lakván az apai örök­ségben, felperesnek az alperesek által birt Gyurcsányi­féle jószágra kellett a végrehajtást már csak azért is kije­lölni, hogy ott alperesek megjelenvén, kijelölhetésijoguk­kal élhessenek, mit azonban nem tettek. Hogy a végre­hajtás alá vett birtoktestek telekkönyvbe jegyeztettek, a végrehajtási végzés megsemmisítésére nem szolgál,legfel­jebb alperesek jogában állott volna a maga idejében a bejegyzést érvényteleníteni. Alperesek a végrehajtásra meg nem jelenvén, a becsű velők nem közöltethetett. A végre­hajtási eljárás ellen tett kifogások pedig alaptalanok, mert a megejtett becsünél a községi elöljárók alkalmaztattak, mint ezt az 183%. 15. t. cz. 6. §. rendeli; mert a földek és rétek az elöljárók által tudományuk s lelkiismeretök szerint becs és pénzértékben becsültettek meg; mert a kir. kisebb haszonvételek a 26. sz. tjkvben nem foglaltatván, a végrehajtás tárgyául nem vétethettek; mert a végrehaj­tási jkönyv igazolása szerint a legelő becs alá vétetett; mert a Szenté és gutái birtokoknak végrehajtás alá vétele nem szükségeltetett, mivel azok mint külön testületek kü­lön jegyzőkönyvben foglaltatnak. Kéri tehát az ügy hú­zására czélzó panaszt elvettetni, s az elrendelt végrehajtást helybenhagyni. A kir. it. táblán végeztetett: „A végrehajtási időről értesített alperesek a kitűzött helyen és időben meg nem jelenvén s igy a végrehajtási alap kijelölésétőli el­zárásukat helytelenül panaszolván, e részbeni alaptalan semmiségi panaszuknak hely nem adatik; meny­nyiben azonban a fel folyamodott végzés előrészében egy­idejűleg a végrehajtási jognak telekkönyvi feljegyzése is, a foglalási eljárás bef ej ezése előtt az id. törv. szab. 123. §-ába ütközőleg lőn megrendelve, a végzés eme része megváltoztatván, az érin­tett bejegyzés kitörültetni rendeltetik. Ekkép a e. b. vég­zése részben megváltoztatván, az iratok további intézke­dés végett illetőségükhöz visszaküldetuek." (1863. decz. 30-án 7263. P. sz. a.) Ezen végzés ellen alperesek ismét felfolyamodtak, mert ellenmondást látszik tartalmazni, hogy a megsemmi­sítés tárgyául szolgált tszéki végzés kapcsában a végre­hajtás jogosan folytatható leendett, a mennyiben az alap megsemmisíttetvén, a felépületnek is megdőlni kelletik; mert habár panaszlók az elrendelt és bejelentett becslés­nél meg nem jelentek, ez által kijelölési jogukról le nem mondottak, sőt azt el sem hanyagolták és pedig azért, mert eltekintve attól, hogy a becslés, illetőleg végrehaj­tást rendelő végzés ellen felfolyamodással éltek, okszerűen j fel sem tehették, mikép a már jogilag befejezett elsőfokú végrehajtás mellőzésével kijelölési jogukat igénybe ve­hessék sat. A kir. Hétsze m. táblán határoztatott: „Az alaptalan semmiségi panasznak elvetése mellett — felperes felfolyamodási jogorvoslattal nem élvén, a kir. táblának végzése indokolásánál fogva helybenhagyatik, s az ügyiratok további törvényszabta intézkedés végett il­letőségükhöz visszaküldetnek." (1865. nov. 24-én 7324. P. sz. a.). Sí u r i a i ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszem. táblán. 1. Argay Jánosnak, és ennek halálával örököseinek, neje szül. Klobusitzky Anna elleni 9000 frtnyi vagyon átruházása, és a Máriaházi pusztabeii haszonvétel fele ré­szének átadása iránti perében Ítéltetett: Miután alpe­resnő az A. alatti házasulási szerződés 4. pontja szerint, azon esetben, ha Argay János felperes előtte meghaláloz­nék, annak minden vagyonaiban és szerzeményeiben, élte­fogytáig mint örökös bent marad, mely eset felperesnek a í!5?- sz. a beadvány szerint időközbeni halálával bekövet­1864. J kezvén, alperesnőnek a fenemiitett pont szerinti örökösö­dése is beállott, és igy ő mindannak, mi a felperesi kere­setben a 9000 frt, valamint a Máriaházi haszonbérlet jö­vedelmét illetőleg is tőle követeltetik, jelenleg tulajdo­nosául tekinthető;— de különben is felperesnek azon kereseti kérelme, hogy neki a nevezett haszonbérleti jó­szág fele részének élvezete, a házasulási szerződés 3. pontja szerint jövőre átadassák, ennek halála által lehetetlenné válván, illetőleg a kereseti jog ez által megszűnvén, mind­ezeknél fogva alperesnő a felperesi kereset terhe alól a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával felmentetik, és a per további intézkedés végett illetőségéhez vissza küldetik. (1865. nov. 27-én 9851. sz. a. Elő.: Gedeon ktb.). A kir. itélö táblán. 2. Kijovszki Andrásné szül. Kropich Annának mint felperesnek — Kropich János alperes ellen — néh. közös édes atyjuk Kropich Mihály után hátramaradt egy egész úrbéri telek és 124 frt 95 kr. ingósági érték egy negyed részének törvényes örökösödés utján leendő kiadatása és perköltségeinek megfizetése iránti perében Ítéltetett: A kihallgatott alperesi tanuk vallomása, minthogy azok közül határozottan egy maga Humenyánszki János tanús­kodik, fél bizonyítéknak vétetvén — alperesnek arra: hogy véle felperes azon barátságos egyességre lépett, mi­szerint felperesnek egy üszőt adaud, ez pedig minden to­vábbi örökösödési igényéről lemondván, tőle többé mit sem követelend, s hogy ezen egyesség közöttök az érintett üszőnek átadása által tettleg foganatba is ment, a pótló­eskü odaitéltetik; és az esetre, ha azt érdeklett alperes le­teszi, felperes keresetétől e helyen is el mozdíttatik. Ehez képest köteles leend alperes a nekie odaítélt pótlóeskü le­tétele végett a jelen Ítélet jogerőrei emelkedésétől számí­tandó 3 nap alatt jelentkezni, és azt a kitűzendő határidő­ben annyival is inkább letenni, mivel különben felperes­nek a közös apa hagyatékáhozi kereseti joga megállapí­tottnak, és ugyanazon hagyaték leltározása s tárgyalásá­nak előrebocsátása mellett, közte s felperes között az 1840: VIII. t. cz. útmutatása szerinti aránylagos osztálv elren­j deltnek lesz tekintendő. Az első bíróság ítélete tehát a per-

Next

/
Thumbnails
Contents