Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 42. szám

1G6 Úrbéri jogeset. Az urb. ny. par. 3. 19. és 20. §§-ai alá tartozó telkek meghatározása. Az irtások megváltására nézve a szabad adás-vevés igazolása mellett csak a vételi ár téritendő meg. Ha a határban közös legelő nem létezett is, de a község a legelő gyakorlatában létezett, abban tagosítás esetére is részesül. (Vége.) Az irtásokra nézve alperesek nem tagadják, hogy a jobbágyok birtoka az úrbér behozatala óta tetemesen szaporodott, de ha a telepitett sváboknak szerződésileg meg volt adva a jog irtásokat szabadon tehetni, mennyivel inkább bírtak e joggal Tur-Terebes ős magyar lakói. S a mint a birtokállapot növekedett, akként szaporodott a jobbágyok szolgáinlányainak terhe is, mi eléggé bebizonyul, ha az 1744-iki állapot az 1848-al összehasonlittatik, mutatja az A. a. urbérnek az 1. sz. a. kimutatással, s a K.K. a. összeirássali egybehasonlitása; a svábokat illetőleg pedig a B. a. szerződés 7. pontjának az 1. számmali egybevetése; az irtásoknak a telkekhez akkép lett csatolása által, hogy azok a telkek alkatrészeit képezik, azok irtás természetüket elvesztették, következőleg a ny. par. 9. §-ának I. a) pontja alá esnek, annyivalis inkább, mert ezen földek a 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. sz. szerint már 1815, s az ezt követő években szabad adás-vevés tárgyai voltak. A legelőt illetőleg tagadják, mintha az ugaron és tarlón kivül közös legelő nem volna, mert a nádasokra nézve magok felperesek is beismerik; hogy azok kiszáradván, közlegelővé váltak, az urb. végrehajtási jelentés szerint is a községbelieknek elegendő legelőjük volt, mig 1856-ban a 12. 13. 14. sz. szerint a közbirtokossági aránykérdés tárgyalása alkalmával az urb. törvszék az úgynevezett alsó vagyis Tur vizén tul levő 3000 holdat meghaladó erdőséget tiszta zár alá nem vette, mely eljárás ellen azonban alperesek a 15. 16. sz. szerint panaszt emeltek, de ennek daczára c-ak azt vivhatták ki, hogy a rendbeszedési per bevégeztéig az eddigi gyakorlat szerint az ugaron, tarlón és az általános zár alá nem vett felső és Tur vizén inneni erdőrészekben közös legeltetési haszonvételük fenhagyatott. Alperesek minden egész régi úrbéri és úrbérivé vált telek után 14 hold legelőt kérnek megadatni. Az erdőből alperesek mindazon telkekre, melyeket fentebb követelésbe vettek, egyenkint 12 hold erdőt kivánnak megitéltetni sat. Ezen felül felp. névszerint megnevezett egyes lakosok birtokában lévő telkeket curialitásnak kimondatni kéri, ebbeli kérelmét a követelt telekre nézve kötött ha szonbéri szerződésekkel támogatja, mire az egyes lakosok nyilatkozatra felhívatván, a felp. állítás tagadása mellett a kezükön lévő telkeknek úrbéri természetét vitatják, s állításaik igazolására tanukra hivatkoznak. Ez ügyben az alispányi bíróság 1863. márt. 6-án 28. sz. a. végitéletet hozott, mely mindkét fél részéről felebbeztetvén, Ugocsa megye törvszékén 1863 nov. 21-én 1201. sz. a. következőleg Ítéltetett: „Alperes községnek a bíróság szabálytalan alakításából, valamint a vizsgálatok hiányos voltából merített semmiségi panasza, mert a bíróság elnöke ellen tett azon kifogás, mintha hivatalból lett visszalépése után irta volna alá az Ítéletet, az Ítélet keltezéséből következtetve alaptalannak tűnik ki, a követelt pótvizsgálatok szükségét pedig semmi sem igazolja — elvettetvén : az e. b. ítélet az irtásokra nézve azon okból, mivel azok alp. beismerése, sőt begyőzés szerint szabad adás-vevés tárgyát képezvén, ezen körülmény telek tartozmánynyá válásuk ellen, s irtás természetük megtartása mellett bizonyít, azon mój dositással hagyatik helyben, hogy Jurcsik Istvánnak a magyar úrbéresek közt 10. t. k. sz. a. álló %-ra leszállított telke %-ra eredeti úrbéri mennyiségre, a maradék földek czimén kimutatott földjeiből megfelelő mennyiségnek a telek állományhoz csatolásával felemeltetik, továbbá a gör. kath. és reform, lelkészek telki állománya egy-egy egész, a tanítóké fél-fél telki illetőségben a felek kölcsönös beegyezéséhez képest lesz kiadandó. Az Ítéletben előforduló számítási hibák az ítélet végrehajtásánál kiigazitandók lesznek. A maradék földek váltsága, s az elmaradt szolgálmányok pénzbeli megváltási összege után csak felebbezésileg kért kamatok ítélet ho' zás tárgyát nem képezhetik sat. Ezen Ítélet ismét mindkét fél által felebbeztetett.— Felp. felebbezte, mert a maradék földek kamatai, ugyj szinte a magán váltság alá tartozó illetmények váltság öszj szegének kamatai is az 184^. máj. 1-től megítélendők; mert Jurcsik István telke % helyett %-ban állapíttatott meg; — mert a gör. kath. és reform, lelkészek és tanítók birtok mennyisége a mtörvszéki ítélet által magasabbra emeltetett. — Alp. jobbágyság pedig azért felebbezett; mert az úrbéresek telkei mennyiség és minőség tekintetében minden alap nélkül határoztattak meg; mert a ny. par. 3. §-a alá tartozóknak nyilvánított egyének birtokából több részletek irtások s maradványoknak nyilváníttattak; mert a ny. par. 19. §-a alá sorolt egyének birtokára nézve a kellő nyomozások meg nem tétettek; — mert az alispányi ítélet 4-ik pónjában a ny. par. 20. §-a alá sorolt telkek illetéktelenül tétettek erovatba, ezek az i úrbéres telkek kiegészítő részeit képezvén; — mert az irj tások a jobbágyok kezein lettek volna hagyandók ; — | mert legelő az úrbéreseknek épen nem, az erdőből pedig ! csak csekély mennyiség ítéltetett; mert a szőlők s ezek| kel kapcsolatban levő kántorkorcsmáitatásra nézve intézkedés nem tétetett; mert a kath. tanítóról rendelkezés nem történt; mert végre a község magánbirtoka teljesen elh dlgattatott. A kir. táblán véglegesen Ítéltetett: ^Alperesek által törvényes semmiségi ok fel nem hozatván, semmiségi panaszuk mint alaptalan félre vettetik, minek előre bocsájtásával az ügy érdemére nézve. I) Az urb. telkek mennyiségét illetőleg az EE a. ugyanazonositásiokmány j alapján a földesúri kezekre jutott telkeknek kihagyásával I a magyarok részéről 19. urb. telek és két urb. zsellér, a németek részéről 7% urb. telek volt az alsóbb bíróságok Ítéletei első pontjának megváltoztatásával megállapítandó, mert azon okmány 8-ik folyó sz. a. felemlített özv. Margitai .Mihál y né telkére nézve az, hogy mikor és mi módon került volna ezen telek a felp. kezére? mivel sem igazoltatott, ellenben mindezen telek ;,/g-ával, mind pedig a 14. folyó sz a. Koczán János nevére "\—43-ik folyó sz. a. Salamon Mózes nevére 3|8 és 49. sz. a. Erős árvák nevére 5I8 részekben felemlített telkek azonositva lettek, és ugy a telekkönyvben, mint a telektáblában ily minőségekben fordulnak elő; mert a németek felett készített D.D. a. azonosító okmányhoz képest a most emiitett oknál fogva Mekker György nevén 19. sz. a. és Osz István nevén 22. sz. a. előforduló telkek egy-egy nyolczaddal felemelendők valának. II) Az alsóbb biróságok Ítéletének 2-ik pontjában az urb. ny. par. 3. §-a alá soroltak közé tartozandóknak rendeltetnek még, ugyanis: a) a most emiitett Ítélet 1-ső pontjában felemlített magyar telkesek : Korj mányos György és Laczi András az EE. a. okmányban 30 sz. a. előforduló \ telekkel, — Sehwartzkopf Audrás ' 31. sz. a. %, — Száraz János 33. sz. a. %, — Fajgi Ba-