Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 42. szám

Pest, 1866. péntek június 1. 42. szám. Nyolc/adik évfolyam. TÖRVÉMSMI CSARNOK. Tart;il<>:n : A hatalom — jog ? —Úrbéri jogeset. (Vé; A hatalom —jog? Csemegi Károly*) ügyvéd úrtól. I. A sophistákra rosz idők járnak. Alig, hogy kiizzadták bj theoriájukat, rnelylyel a társadalom lelkiismerete ellen forralt csinyt becsempészendők, az államot ennek legelső alapelvétői kezdve, élet-nyilvánulásának egész vonalán, megállapított sarkpontjaiból kiemelni akarták, s e végett czélt és eszküzt, lényegest és mellékest összezavarva, s deplacirozva, az erény és bün közötti választófal lebontásához hozzá fogtak: s máris a helytelenül elkeresztelt re ál p ol iti k a sikamlós elve körvonalozásának, dogmái kifejtésének, eszközei megismertetésének első időszakában, az uj boldogság zászlójának alig megtörtént kibontásával — összeomlás fenyegeti az egész bábeli conceptiót: s némi elégtétellel láthatjuk már most, mint futamodnak a merénylet prófétái az ellentáborba, mint pattognak szavakkal, melyeket nem rég üres hangnak, értelem nélküli phrasisoknak gúnyoltak, mint hivatkoznak eszmékre, melyeket szánandó tévedéseknek, megrögzött előítéletnek állítottak, s mint az ideálismus kór ábrándjait lenézve, vagy mint a társadalom nyugalmát megzavaró támadást üldözve: követőit, egy elavult philosophia gyógyithatlan fanatikusainak, vagy a létezővel meghasonlott anarchistáknak keresztelték. A hatalom jog ! így hangzik az ujdon bölcsesség quientesscntiája. Kbbe csúcsosodtak az elvek, tanok, az erőszak ethikájának ónkényszerüleg kihegyezett hamis premissai, melyekből a szellem megfeszített csavarain kisajtolt tételek, állitások, szabályok és alakzatok zagyva öszvesége származtatott. E három szóban rejlik a társadalom és az állam-ellenes harcznak elvi összefoglalása; az universális elv, a tétel a priori, melylyel a jog uralkodó s mindent átható magaslatáról, a mindenkori önkény szolgájává, a brutális erőszak uszályává aljasittatott! Nem kell nagy physiologusoknak lennünk, hogy felismerjük, miként ezen elv gloriíicatiója a hamis játéknak; jogosítása minden sikernek, és csak a sikernek; minden erőnek, mely eléggé hatályos, hogy magát helyezze és érvényesítse, minden erőszaknak — bármi legyen tárgya és czélja — ha csak eléggé fokozolt, hogy az ellenében álló gyengébb tényezőket végkép elnyomja. Korunkban, midőn a materiálismus örvénye mind*) Nem mulaszthatjuk el őszinte örömünket kifejezni, hogy törvénytudóinknak ezen egyik legkitünőbbikét, ki eddigi munkálataival külföldön is figyelmet vont magára, lapunk számára dolgozó társul megnyerhetni szerencsénk lehetett, mi annál becsesebb, minthogy munkásságát tisztán a magyar tudományosság terjesztése iránti nemes érdekeltségéből ajánlotta fel. Ez alkalommal sajnálkozásunkat is kell nyilvánítanunk a felett, hogy ezen jeles jogtudósunk a képviselőházba be nem juthatott, hol a codificatiói munkálatokban, melyekre ott oly kevés valódi szakképesség találtatik, és a melyek neki számos évek óta tanulmányai főtárgyául szolgáltak, kitűnő munkásságot fejthetett volna ki Szerk. «e.)—Telekk. jogeset.— Kur. ítéletek.—Hiv. tudnivaló. inkább nagyobb arányokat foglal el, s veszélyes sodronyába ragadja azt is, mi örök időktől fogva tisztán erkölcsi alapokon nyugodván, a materiálismus rideg érintésétől mindenkorra elvontnak tartatott; korunkban, midőn a keblek, a feltartóztathatlan ösztön intensivitásával vonatnak a közvetlen hatály, az olcsó és rögtöni ér v é ny es ül ó s r ag ály o s káprázata után, s a siker gúnyos cinismusa zordon szél gyanánt megfagyasztja a nemesebbre képzett fogékony kebel eszményeit, magasabb gerjedelmeit; az actiák és börzék, az uj cultura e hamis istenségei és templomai korában, kétszerte veszélyes e tan, mely nemcsak már előre kész mentséggel lép a nyerő elébe: hanem a legfőbb czélok meghamisított erkölcsi elvével takarva ezt, a tényt, mely a nyerést eszközló, a napi izlés tetszésére elkészített legfelső rendszer fundamentális princípiumában gyökeresiti; sőt — azon feltétel alatt, hogy győzelmes legyen — magát a bünt, s ennek minden merényleteit, és leggonoszabb támadásait az igazság oltárára emeli! Az emberi ész a jelenségek végső okának megfejtése körüli nagyszerű de fáradságos küzdelmében, az egymást érő empiricus kérdések végtelen terjedelme miatt, egy — valamennyi jelenségek külső nyilvánulásától elvont, de bensőleg minnyáját átható, szilárd változhatlan és biztos alapelv szükségét belátva, felismerte azt is: miként ezen alapelv öszhangzása az emberiség végczéljaival egyrészről, s másrészről az emberi cselekvőség öszhangzása az alapelvvel és a végczéllal, képezheti egyedül a kapcsolatot, mely a tökélyre törekedő századok változatosságában az egységet szakadatlanul fentartja, s egyszersmind a történeti viszonyok és lények minőségének megbirálására csalhatlan mérvét nyújtani képes. Az öszhangzás lévén a rendszer: minden elv, minden tény akként lesz jó vagy rosz, erény vagy bün, a mint vagy részét képezi a folytonos viszonlagosságában működő, változhatlan rendszernek: vagy azzal ellentétben, a czélközösségben összeolvadó s eszményi egységet képező vegyületbe zavart, s rázkodtatást okoz ; szóval: a mint azt az egységes és r e f l e c t á 1 ó é s z, az öszhangzás rendszerében elhelyezheti, vagy mint heterogén elemet abból kiküszöböli. E relativitás a próbakő, melyen mindennek, mi akár mint cselekmény, akár mint gondolat a felszínre jut, tartalma megbiráltatik, s mi által e tartalom minősége a tudalomban vagy mint Locke nevezi: ,,a szenvedő benső érzékben" megállapíttatik. A hatalom jog! Mit tartalmaz ez elv?Honnan meríti lételét? Mily összefüggésben áll az alapelvvel ? a társadalommal? és ennek, hogy ugy nevezzem legmagasztosb bár véges keretével az állammal? Mik eszközei és czéljai ? E kérdéseket tűztem ki értekezésem tárgyául, mely által a zsoldos tudományoskodásnak ez ép oly frivol, mint ártalmas dogmája leleplezéséhez, valamint bevallott és titkos követőinek megismertetéséhez hozzájárul hatni reménylek. 42