Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 39. szám

155 forgó esetben tehát a párviadal bűntettének tényálladéka jogszerüleg megvan állapitva. A bűntettest illetőleg: Hodossy Imre a bűntett elkövetelésével azért vádoltatik, mert a párviadal megtörténte ntán az éjt lakásán nem töltvén, Pestről ágybéli ruháinak hátrahagyásával eltűnt; jnert elhalt gr. Kreith Kálmánnak ellenfele dr. Váry Szabó János előadása szerint homlokán és nyakán sebet kapván, Hodossy Imrének 1861. szept. 2. történt orvosi megvizsgáltatásakor az 51. sz. alatti orvosi látlelet szerint a homlok jobb oldalán egy kis krajczárnyi nagyságú, és nyakán szintén jobbfelűl egy és fél hüvelyk hosszú, egy vonalnyi széles sebheg volt észlelhető, melyek vékony élű, jól metsző eszközzel történt sebzések maradványai, és melyeknek keletkezésük a párbaj idejére esik vissza; mert végre Vezerle Gyulának 58. alatti tanuzása szerint Kalmár József előtte beismerte, hogy a párbajnál jelen lévén, a halálos sebet gr. Kreith Kálmán Hodossy Imrétől kapta. Tekintvén mindazonáltal azt, hogy Hodossy Imre ágybéli ruháinak visszahagyásara nézve oda nyilatkoznék, miszerint azon időben állván ki az állami vizsgálatot, mit Káár Mátyás főnökének Hodossy Imréről adott 63. sz. a. kedvező nyilatkozata igazol; — a magyar alkotmányt visszaállító októberi diploma következtében közbejött változások miatt az iránt, ha váljon jövő pályáját Pesten, vagy másutt folytatandje-e ? magával tisztában nem volt, és azért hagyta vissza ágybéli ruháit, miket egyébkintis, fivére Pesten maradván erre bizhatott; és ezen nyilatkozat a valószínűséget ki nem zárná; — éjjeli hon nem létét pedig a fiatalságt könnyelműségben keresné; —tekintvén továbbá azt, hogy vádlott homlokán és nyakán a jobb oldalon taiált sebhelyek őt azért nem terhelhetnék, mert Váry Szabó János előadása szerint az elhalonak ellene a sebzéseket nem jobb, hanem a bal oldalon kapta; ily sebhelyek pedig közvetlenül a párviadal után Hodossy Imrén Ferenczy Alajosnak 70. sz. hit alatti tanuzása szerint láthatók nem voltak ; tekintve végre azt, hogy Váry Szabó János, ki a párviadalnál jelen volt, vádlottat gr. Kreith Kálmán ellenében, valamint Konecsni Károly és Navratil Imre, Kovács Endre és Kovács József, kik a párbaj megtörténte után az abban részt vett egyénekkel érintkezésbejöttek, Hodossy Imrében azon egyént, kivel szólottak, fél nem ismernék, Kalmár József pedig kihallgatásakor a párbajbani részvételét eltagadván, ennek Vezerle Gyula előtt tett felfedezése, vádlott elítélésére elegendő nem lenne. Ily körülmények között vádlott Hodossy Imre elitélhető nem volt, de őt egyszerűen felmenteni, és bűntelennek kimondani sem lehetett, mert Kalmár Józsefnek, Vezerle Gyula előtt tett felfedezése, a tettességre nézve vádlott ellen bizonyitékot ugyan nem, de jogos gyanuokot képez, miért vádlott csak bizonyítékok •elégtelenségéből lett felmentendő." Ezen ítélet ellen mindkét fél felebbezést jelentetett be, vádlott azért, mert ártatlannak nem nyilvánitatott, indokolásában pedig különös súlyt fektetett arra is, hogy a magyar törvény bizonyítványok elégtelenségébőli felmentést nem ismer. A kir. táblán 1865. oct. 24-én 4368. sz. a. i t é 1 t e tett: „Jóllehet gr. Kreith Kálmánnak az 1861. febr. 9. történt párbajban kapott sebzés és ebből eredett elvérzés következtében történt halála, a vizsgálati iratokból kétségen kivül helyeztetik — az azonban, hogy vádlott Hodossy Imre ezen párbajban részt vett légyen, és hogy a meghalton észlelt halálos sértéseket ő követte légyen el, tagadása ellenében, nemcsak tanú által nem igazoltatott, — hanem Váry Szabó János, Navratil Imre orvosok, ugy a szállodai pinczér Ivonecsüi Károly tanukul kihalgatottak, hit alatti valomásukban, és vádlottali szembesitésük alkalmával határozottan álliták; hogy vádlott nem volt jelen a párbaj véghez vitele helyén, és igy abban részt sem vehetett : — azon gyanús körülmény pedig, hogy azon egyén, ki a megholttal vivta a párbajt, nyakán és fején szinte sértést kapott, mennyiben vádlottnak nyakán és fején az 1861. szept. 2 án tartott vizsgálat alkalmával szinte találtattak sebhelyek, Váry Szabó János orvosnak s tanúnak azon vallomása által, hogy azon egyénnek, ki a párbajban sebet kapott, a nyakának és fejének baloldalán voltak a sebhelyek ; a vádlotton észlelt sebhelyek pedig Halász Géza főorvos által kiadott bizonylat szerint a jobb oldalon találtattak ; továbbá Ferenczy Alajos tanúnak azon vallomása által, hogy jóllehet vádlott a párviadal megtörténte után közvetlen következő napon volt nála, mégis azon semmi ujabb sebzési helyeket észre nem vett, — tökéletesen földerítve illetőleg megezáfolva lévén, s igy vádlott ellen a vádbeli tényre nézve még csak alapos gyanú sem forogván fenn, a vád alól egyszerűen felmentetik — sekképen az első bíróság ítélete megváltoztatván — az iratok szabályszerű sat." A kir. Hétszem. táblán 18G6. febr. 15. 7114. sz. a. ítéltetett: „Váry Szabó János tanúnak habozó és az 51. sz. a. főorvosi hivatalos vizsgálattal és véleménynyel ellenkező, s ez által tökéletesen meggyengített vallomása, figyelembe vehető nem lévén, az első bíróság Ítélete ezen s az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, s az iratok sat." *) Jogeset. A volt úrbéresek s földesurak közti úrbéri birtokrendezések a fölszolamlási tárgyalásokból kizáratvák. (T e 1 e k k. rend. 4. §). Ezen elvnek a telekkönyvbe világosan zsellérségtil felvett birtokra s ez iránt támasztott igényekre való alkalmazása. A szigeti cs. kir. kirendelt pénzügyi ügyészség a mármarosi mtörvszék mint telekkönyvi hatósághoz a kincstári uradalom nevében 1864. nov. 24. 6719. sz. a. beadott tulajdoni igény bejelentésében előterjeszti, miszerint König Istvánnő huszti lakosnő a Husztvárosi községnek 34. sz. a. telekjkönyvében ugy van bejegyezve, mint a 886. sz. a. lakház, kert, udvar és ahhoz tartozó szántóföldből álló állítólagos zsellérségnek kizárólagos tulajdonosa, holott ezek nem birnak zsellérségi tulajdonnal, miután a mármarosi kincstári uradalom allodiális tulajdonához tartoznak, és a nevezett birtokosnőt szerződés szerint csupán a felülépületek, s a telek ideiglenes haszonélvezete illetik. Ennélfogva eme fekvőségek iránt az uradalom majorsági tulajdonjogát azzal jelenti be, hogy ezen tulajdonjognak a mondott tjegyzőkönyvbe leendő bejegyeztetése, s azselléri hibás megjelelésnek kitörlése iránt a telekkönyvi rendelet szabta további eljárás megrendeltessék. Ezen kérvényre Mármarosmegye telekkvi törvszéke által 1864. decz. 24. 6719. sz a. végeztetett: ,,Miután a volt úrbéresek és a földesurak közötti urb. birtokrendezések az 1855. decz. 15-én kelt telekkönyvi rendelet 4. § a szerint a felszólalniási tárgyalásokból kizárvák, annálfogva a bejelentő volt földes ur a *) Szakértőinkre bízhatjuk megítélését annak, váljon a vád bizonyítékai oly gyöngék voltak e jelen ügyben, mikép azok alapján a bűnöst kimondani nem lehetett. Mi — mellőzve a védelemnek is több szerintünk téves állításai czáfolatát — csak azt jegyezzük meg, mikép a mint nem egyezik meg elveinkkel, hogy a párviadal sérelmes következményei a közönséges büntettek mérlegezése szerint fenyitessenek; ugy másrészt a büntető igazságszolgáltatás sérelmének, sőt veszélyesnek is tartjuk, ha a biróságok kebelében a párviadalok iránt túlságoi kímélet s elnézés nvilvá «W,R|Í»í>*».agadtól* SB fi ii«%fiTog-[ose iladbim iTJÖVlsii