Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 39. szám

154 IS tetéseértfolyamodni, a mely az illető váltó- | tö r v é n y szék ál t a 1 a végrehajtás teljesítései végett megkeresve lett; továbbá a lefoglalt ingók I iránt netán támasztandó igényperben is a 172-ik §-us értelmében ugyanazon megkeresett, vagyis végrehajtató biróság az illetékes, mely a végrehaj tást foganatositotta. Ezen törvény szakaszok értelmébeni joggyakorlat még a váltó hitelezőt is, daczára a kezeiben levő váltótörvényszéki perdöntő végzésnek, évekig hátra veti, s követeléséhez juttatni nem engedi. Mert a váltó per a szolgabíró kezeiben polgári perré alakul, mely azután a pajtáskodási kötelékeknél fogva, részint külön természetű felebbezések folytán éveken keresztül hányódik vetődik, hol a szolgabirónái, majd az alispáni, sőt a megye törvszéki irodákban, a hová a per számtalan esetekben a törvényt sem végzett szolgabíró tapasztalatlansága következtében, mint másod bírósághoz különféle tekervéyes utakon felkeveredik, mely közbevetve legyen mondva a váltó pert is, hatáskörét nem ismerve, mint másod biróság, szomorú példaként elintézi. Ezen elavult joggyakorlat nehézségei azonban leginkább az örökös tartományokban, részint a külföldön, de sőt Magyarországhoz tartozó tartományokban foganatosított biztosítási végrehajtásoknál érezhetők. Vannak ugyanis sürgős esetek, melyekben a hitelező a külföldön foganatosítandó biztosítás elrendelését kénytelen szorgalmazni, s foganatositni, a temérdek idő veszteség mellett, kérdem, nem a lehetetlenséggel majdnem határos nehézséggel van-e összekötve a lefoglalt ingók eladatását hazánkon kívül fekvő bíróságoknál még akkor is kieszközleni, ha az illető egyén kérvényéhez a kellő birói bizonyítványt az iránt, miszerint törvényeink parancsolják az ily eljárást, ki birta eszközleni. — Mit csinál például az ily kérvényekkel a Turnu-Severin vagy Galaczban székelő osztrák consulsági ügynök (Staiosti), ki maga sem sokat ért a törvénykezéshez, segédjeinek pedig arról fogalmuk sincs, mit csak e hetekben merített személyes tapasztalásomból is mondhatok. De nemcsak ily helyeken, de igen sokszor a horvát s osztrák területeken is veszélyeztetik ezen törvénykezési joggyakorlatunk által a hitelező érdeke. Példákat hozhatnék fel, hogy egy végrehajtási végzéssel 1863. évben ellátott s Ausztriában foganatositni kellett ügyben maiglan sincs eredmény; hogy egy Varasdon még 1864 vagy ha nem hibázom 1863. évben foganatosított váltói biztosítási ügyben számtalan zaklató folyamodások daczára maiglan sem bírt a fél pénzéhez jutni, azon okból, mert az eljáró szolgabíró nem foghatja fel, hogy egy váltó ügyben miként lehetne neki joga az árverést elrendelni. Ezen nehézség még inkább fokozódik az 1840. XV. t. cz. II. R. 148. és 178. §§-ainak azon rendelete által, mely szerint a hitelező a végrehajtási kérvénybe beiktatni köteles azt is, hogy a végrehajtás csakis az ő, vagy személyes megbízottja közbenjöttével, és hivatalból soha nem foganatosítható, mely körülmény magában már elég, hogy távolabb helyeken vagy a szomszéd tartományokban behajtani kelletett követelések örökre behajthatlanokká váljanak. Mi eredmény várható most már, ha az ily költséges s fárasztó foglalás igényperrel támadtatik meg, könnyű eltalálni. A. mellék tartományokról nem is szólok, mert itt az ily esetekben előre is keresztet vethet a hitelező követelésére, de szólok hazai szolgabiráinkról. Ismeretes dolog ugyanis, miszerint ezeknek legnagyobb része annyi gyakorlati jogtudománynyal még távolról sem bír, hogy | egy kényesb igénypert alaposan megbirálni s jogsérelem I nélkül elintézni képes volna, mely tekintetben a pesti kir. I váltófeltörvényszék levéltára bő felvilágosítást nyújt. I Mennyi drága idő és költség fecséndtelik ez által el, azt azok érzik leginkább, kiket törvénykezésünk ezen í'erdeségei számtalanszor sújtanak. A tudatlansághoz járul még a rendkívüli gondatlanság, némelykor tán a hanyagság is, mindenek felett pedig azon rendkívüli visszaélés, hogy egy és ugyanazon tárgyak iránt két sőt három igényperek is inditatnak egymás után, elveszvén az első, inditatik a második s harmadik, elannyira, hogy a hitelező legvilágosabb jogai ellenére, tekintve, hogy egy-egy igényper legkevesebb másfél évig tart, még minden fórumon keresztül megy, foglalással biztosított követelését soha be nem hajthatja. Ezen viszásságok mind megszűnnének, ha a fennebb idézett törvényczikkek az arra hivatott törvényhozó testület által oda módositatnának, hogy a biztosítás utján lefoglaltak elárvereztetését a főügyben eljárt biróság rendeli el, hogy ugyan ezt illetendi az igényperekbeni itélét hozatal ép ugy, mint a foglalás folytán eredhető bármiféle mellék perek eldöntése is, például a végrehajtási jog megszüntetésére irányzott, avagy a birói foglalásoknak, fizetés letiltásoknak meg nem tartásából eredhető kártérítési keresetek; hogy kimondatnék, miszerint a végrehajtás a megkeresett biróságnáli jelentkezés folytán hivatalból a fél küzbenjötte nélkül is teljesithető. Ily irányú módosításokkal azon jogszolgáltatási biztosság is eléretnék, melyet mindegyik hitelező vagy üzlet-ember az üzlet megkötésekor remél; hogy t.i. ki Pesten fizetendett váltót állított ki, nem leend kénytelen követelése behajtását polgári biróság, vagy mi több — egyes szolgabíró előtt indítandó perek kimenetelétől reménylenie, illetőleg féltenie : nem leend kénytelen váltóper helyett, távollevő járatlan egyes bíró előtt inditandott, évekre húzni, vonni szokott polgári perbe magát sodortatva látni; a helyett, hogv adósa iránti jogait mint remélte, egy szakértő részrehajlatlan testületi biróság (milyen nálunk az egész birodalomban mintaképül szolgáló pesti váltótörvényszék) juttatta volna vég érvényre. (Vígé kétkezik., Gróf Kreith Kálmán párviadali esete 1861-ben. (Váge.) Közli: Fiizesséry Gr é z a ügyvéd ur. Az írásbeli tárgyalás bevégezte után szab. kir. Pestváros törvényszéke 1865. jun. 12. 2325. sz. a. következő ítéletet hozott: „Hodossy Imre 26 éves Lubosin sárosmegyei születésű, rom. kath. nőtlen hites ügyvéd, gr. Kreith Kálmánnak párviadalomban történt kimúlta miatt ellene emelt emberölési vád alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentetik. Indokok: A 13. sz. alatti bonczolási jegyzőkönyvvel és az orvosi véleménnyel jogszerüleg be van valósítva, hogy 1861. febr. 9 én a fehér hajóhoz czimzett szállodában elhalt gróf Kreith Kálmán halálának legközelebbi oka elvérzés volt, mit a jobb hónalji ütérnek éles eszköz zeli átmetszése idézett elő ; hogy ezen átmetszés párviadal következtében történt, kiderül az esetnél jelen volt dr. Váry Szabó Jánosnak 9.sz.a. vallomásából, mint Kalmár Bertalannak, ki előtt az elhalt a bekövetkezendő párviadalra annak megtörténte előtt az nap czélzásttett, 25. sz. alatti; ugy Vezerle Gyulának és Kormos Bélának, kik Kalmár Józseftől hallották, hogy gr. Kreith Kálmán párviadalban halt el, melyen elbeszélő Kalmár József is jelen volt, 58 és 65. sz. alatti tanuzásaik támogatnak ; — a fen-