Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 38. szám

152 lan eredményt a gróf maga idézte elő; ugyanis: 1) dr. Váry Szabó vallja: hogy a gróf ellenfelét nyakán, fején megsebezte, s mégsem állott el a viadaltól, ez által azon helyzetbe hozva ellenét, melyről a III. 21. §. 2. következően emlékezek: ,Sive agressor occidit,sive vulneret, neutrum illorum pati, et tolerare ipse aggressus tenetur, s igy ellenét védelemre kényszeritette, melyről a 2. §. igy szól : „si quis suiin defensione suum adversarium, qui nudo cuin ense ipsum aggressus eratocciderit,sanguinis effusio talis rite peribit." 2) A szakértői vélemény megállapította, hogy az életveszélyü sebzés akkép hozatott létre, hogy a megsebzett egyén a veszélyes vágás pillanatában jobb karját felemelve és kifeszítve tartotta, és jobb felével állott ellenfele ellenében, ki a vágást nem egyenesen, hanem visszafelé intézte. E leirásból látható, hogy a gróf a szerencsétlen vágást azon pillanatban kapta, melyben ellenét agyon vágni törekedett, s hogy a vágás nemi támadó volt, hanem a fejre irányzott vágás felfogása, tehát védelmi volt, s igy a gróf a párbaj előtti pillanatban tanúsított meglepő ingerültségének esett áldozatul. A miért még az esetre is, ha Hodossy Imre a gróf ellenéül kimutathatnék, őt az előadottak alapján bűntelennek kellenék tartani. Van azonban a dolognak erkölcsi oldala is. A büntető hatalom körébe csak oly büntettek tartoznak, melyek gonosz indulattal vitetnek véghez. Hol találjuk pedig jelen esetben föl azon fonalat, mely a bűntény megismerésére vezessen ? Nem lehet helyén a párbaj mellett felszóllalni; de szabad legyen megérinteni, hogy a párviadal alap okának legvékonyabb gyökereit az emberi nemesebb természet a beesület legmélyebb rétegeiből nyerik az éltető nedvet; s az bármily alakban jelentkezzék az életben, van benne mindig annyi nemes, annyi nyílt bátorság, mely a gonosz aljasságot megvetéssel zárja ki. Védő azt hiszi, hogy a párviadal nem tartozik az állam törvény hatósága körébe, mert az a meggyőződés, a hit uralma alatt becsületes emberek között történik, a büntető jog pedig csak gonoszokat, csak gonosz tettekért üldözhet, sőt szerinte azt még gonosz következéseiért sem lehet büntető eljárás alá vonni, mert az a szabadság megsemmisítése lenne! Vádlott pedig mint a fentebbiek mutatják, nem gonosz szándékú s elhatározottságu tettért áll a birák előtt. Dr. Váry Szabó megrendítő hatásról tesz tanúságot, mely a megölt fél ellenét a boldogtalan kimenetel miatt elfogta. Ily egyén nem lehet gonosztevő, őt az emberölési vád nem terhelheti. És ezekből önkint következik, hogy ha már elkerülhetetlenné vált a bűnvádi vád és tárgyalás, az nem bűntett, hanem csak egyszerű kihágásul tekinthető. És emellett figyelembe veendő, mikép a büntetés többé nem a könnyelmű 22 éves ifjút fogja sújtani. Az idő nem várt az igazságszolgáltatás rák menetére; vádlott időközben megállapodott férfiúvá lett; a reményteljes testvér ifjú halála után a megőszült szülők egyedüli támasza; a haza iránti érdemben hírneves család egyedüli reménye, kinek kitűnő lelki tulajdonai, tudományos miveltsége, mindenkor tanúsított szerény viselete az ifjúkori hibát régen elmosta, a miért most azon rég elmúlt időkre visszaható igazságos büntetést képzelni sem lehet. (vége következik.) Kúriai ítéletek Magánjogi ügyekben. A kir. it. táblán. 32. Herczeg E zterházy Pál zárgondnokának — néh. Porczer Antal örökösei mint alperesek ellen szerződés betöltése iránti perében Ítéltetett: Felperes alpereseknek az ellenbeszédben tett azon állítását, mintha ő a kérdés alatti szőlőt alperesektől tulajdonába visszavette volna, válaszában határozottan tagadván; mindamellett alperesek azt, hogy ama szőlő tettleg felperes birtokában volna, bebizonyítani még csak meg sem kisértvén — az általuk megnevezett tanuk által is nem ezen körülmény, hanem annak bizonyítását czélozván, miszerint ama tanuk ezen szőlőt az 1849 és 1850. években felperestől haszonbérben birták; abból azonban, hogy felperes ezen szőlőt alperesek helyett, kik az A. alatti szerint kötelezett hegy vámmal tartoztak, a hegy vám hátralék behajtása végett haszonbérbe adta, még az, hogy felperes a szőlőt tulajdonába visszavette, és az A. a. már 37 évi gyakorlat által megerősített szerződéstől elállott, annál kevésbé következtethetvén, mivel a D. alatti okiratban is nem az foglaltatik, hogy alperesek a szőlő tulajdonjogát felperesre visszaruházzák, hanem csak az, hogy felperest a szőlő eladására és arra, miszerint magát a vételárból a hegyvám hátralékra nézve kielégíthesse, felhatalmazták; — az azonban, hogy felperes ezen ajánlatot elfogadta volna, alperesek által ki nem mutattatván, ellenben ennek ellenkezője az E. és F. alattiakból nyilván kitűnvén, — továbbá azon körülményből, hogy a 4. sz. alatti szerint alpereseknek Kötrendek községe határában semminemű telekkönyviig bejegyzett birtoka nincs, az, hogy a szőlő tulajdonjoga az A. alatti szerződés ellenére felperesre viszszaszállott, és pedig akképen, hogy alperesek az A. és B. alatti kötelezettségeiktől felmentettek, szinte nem, hanem csak legfölebb az következvén, hogy alperesek a kérdés alatti szőlő birtokot elhagyták: —ezekhez képest alpereseknek azon kifogása, hogy a kérdés alatti szőlőt felperes 1850. évben tulajdonába visszavette, hogy tehát alperesek által hegyvámot adni nem kötelesek, bebizonyítva nem levén; ellenben alperesek azt, hogy 1849 óta hegyvámot nem szolgáltak, önmagok beismervén, —más részről azonban alpereseknek elévülési kifogása az osztrák ptkv. 1480. §-hoz képest alapos levén; — mindezeknél fogva felperes felebbezésének részben hely adatván, a kerületi ítélő tábla Ítélete megváltoztatik, s felperes azon kérelmétől, hogy alperesek az A. alatti 1812. évben kötöttszerződésnél fogva alperesek atyjának eladott, a rendeki határban fekvő szőlőtől kötelezett,B. szerint 9 akóra leszállított, s az időközben alperes részről történt eladások által 71/2 akóra szállott hegyvám bor helyett annak ára megfizetésére köteleztessenek, az 1849. évtől kezdve 1857. évig bezárólag terjedő időre, mint a mely időre követelése elévült, elmozditatván,— az 1858. évtől kezdve 18G5. évig bezárólag terjedő 8 évre alperesek köteleztetnek az évenkénti 7% akó járandóság helyett — felperesnek alperesek által e részben meg nem támadott kérelmékez képest — a bor akóját 84 itczével, az itcze árát C. szerint 7 krral, következve az akó árát 5 frt 88 krral számítva — öszvesen 8 évre 60 akó hegyvám bor helyett annak 352 frt 80 krt tevő árát felperesnek megfizetni,— kamatok ilynemű tartozásoktól nem járván, azok iránti kérelmével felp. elutasittatik; — végre a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Ekképen megváltoztatván a ker. it. tábla Ítélete, s az iratok sat. (1866. 27. 1888. sz. a. Elő.: Babos ktb.) Hivatalos Indiii valók A főméit. Hétszem. táblán az I. tanácsban máj. 15-én elintéztetik: Bagossy Kálmán s Márton — Bagossy Amália, özv. IIlosvay Ferdinándnő e. örökösödés iránti újított per. Elő.: Val kov i t s ktb. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN, Nyomatott Pesten, 1866. K o c s i S á n d o r által. (Érkbvij, Oalgóciy és Kocsi nyomdájában. (Hal-piaci és al-dunasor tarkán 9. sz. >