Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 37. szám

147 több farkasdi lakos társainak gróf Károlyi Alajos ellen i bizonyos földek haszonélvezetében leendő megoltalmazta- ' tásuk iránt indított, a megye által 1864. évi febr. 29-én és márt. 1-én 1927. és 2128, sz. a. ezen kir. főkormányszék részéről pedig ugyanazon évi jun. 11-én 41971. sz. a. hozott határozatokkal, az emiitett lakosok kérésének helyt adólag, a kérdéses földek ideiglenes birtokában leendő megoltalmaztatásuk elrendelésével elintézett és gr. Károlyi Alajos felfolyamodványa folytán felsőbb helyen is megvizsgált peres ügyében, f. é. apr. 12. 5277. sz. a. kelt kir. udvari rendelet szerint, a panaszlott e helyeni, ugy a megyei határozatok feloldása mellett, az emiitett lakosok, a kérdésben forgó földekre rendes per utján érvényesítendő igényeik fentai tásával, oltalmi keresetükkel már azért is elutasitandóknak találtattak, minthogy a panaszlók és gróf Károlyi Alajos közt létezett viszony úrbéri teimészete tisztán kimutatva nincs, és azon egyszerű ténykörülmény, hogy az 1848. év a panaszlókat ezen földeknek bérszerződés melletti haszonélvezetében találta, még nem ád jogot az úrbéri ny. par. 49. §-ban kiszabott ideiglenes oltalom élvezésére. — Illetőleg továbbá Mile Pál és társainak a fentebbi ügy elintézését szorgalmazó még mult évi jul. hóban, ugy nem különben a kérdéses oltalomnak megadását kérő f. évi márt. hóban ismételve beadott felség folyamodványait, Ó cs. kir. Apóst. Felsége f. évi ápr. 6. és 15-én kelt legfelsőbb elhatározásai által legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, miszerint folyamodók a fenemiitett kegyelmes kir. udv. rendeletben foglalt határozatra utasitassanak. Miről a vármegye közönsége 1864. szept. 14-én, oct. 7-én és decz. 24-én 9194. 10983. és 12042. sz. a. kelt jelentésekkel felterjesztett iratok viszszazárása és Mile Pál és társai részéről időközben beadott felség felyamodásnak ide csatlása mellett, a felek értesítése és további szabályszerű eljárás végetttudósitatik. Miután egyébiránt a kérdéses földekért 1864. évről hátralévő tartozások s különösen ezeknek az 1863. szerződésekben kikötött mennyiségbeni teljesítése iránt f. é. febr. 14-én 1027. sz. a. kelt megyei határozat ellen Mile Pál és társai részéről beadott és azzal indokolt felfolyamodvány és semmiségi panasz, — hogy a kérdésben forgó földek birtoklása iránti oltalmi ügy akkor jogérvényesen eldöntve még nem volt, ezen ügynek a fentebbi kegyes kir. udv. rendelet szerint legfelsőbb helyen bekövetkezett végeldöntése által érdemileg megszűntnek tekintendő: a f. évi ápr. 24-én 5091. sz. a. kelt jelentéssel felterjesztett iratok ide mellékelve szinte visszaküldetnek. Kelt Budán a m. kir. helytartó tanácstól 1865. máj. 18. sat. Ezen legfelsőbb rendelet után folyamodott gr. Károlyi a megyéhez, hogy az 1864. szept. 23-án 10ÖG4. sz. a. kelt végzés folytán kipuhatolt bérleményi összeg fedezésére biztosítási végrehajtás utján lezárolt ingóságok eláivereztetése elrendeltessék, miután a bérlők 1865. febr. 14-én 1027. sz. a. kelt végzéssel ezen összegnek az urad. pénztárába beszállítására köteleztettek, és az ezen végzés ellen emelt felfolyamodás és semmiségi panaszuk az 1865. máj. 18-án 35270. sz a. közlött főkormányszéki intéz vény értelmében érdemileg megszűntnek tekintendő. Ezen kérelemnek azonban az 1865. oct. 20. 12862. sz. a. kelt végzéssel hely nem adatott, a gróf azzal a törvény útjára utasittatván. Mert a közigazgatási hatóságnak hatásköre csak a haszonbéri összegeknek biztosítására terjedhetett. A törvénynek ily kiszolgáltatása miatt,— most azon súlyos következés állt elő, mikép egyrészről a gróf 6 — 700 h. szántó füld és rétjei tettleges birtokában még most sincs, és utána a két évre hátralévő haszonbér sem fizettetik, jóllehet a földadót rajta vették meg, másrészről, hogy miután a közigazgatási hatóságtól a neki bemutatott 136 db eredeti haszonbéri szerződéseit már most a legfelsőbb rendelet után vissza kapnia sikerült, az ideigl. törv. szab. 53. §-a alapján, 52. volt haszonbérlőjét kitakarodási és a két évre hátralévő haszonbér megvétele iránt külön adóssági perekkel megtámadnia kelletett. Hogy aconsequenti kinek érdekében hozattak az oltalmat elrendelő végzések j és nem-e czélszerübb lett volna az illető haszonbérlőket a netaláni igényeikkel az első beadványuknál mindjárt rendes per útjára utasítani, és őket — azon módon, a mint azt hasonló esetekben az alkotmányos megyei törvényhatóságnál cselekedni szokásban volt, — egy kiküldendő megyei küldöttség vagy tapintatos megyei tisztviselő utján behatólag a dolog állásáról és következésekről felvilágosítani? és ez által őket, mint kik magukat szegény és törvény tudatlan embereknek vallják, haszontalan perek és ezekkel egybekötött tetemes költségektől megóvni, ennek megítélése s arra adandó válaszhozatala a tisztelt szakértő közönség belátására bizatik.*) Gróf Kreith Kálmán párviadali esete 1861-ben. (Folytatás.) Közli: Püzesséry Géza ügyvéd ur. Ezután áttér a védelem 2-5 vádpontokban kifejtett második — aPestrőli eltávozás el ti t k o lás á t illető vádokra.— Schroff Erzsébetet s Lichtensteint illetőleg ismétli védő a fent előadottakat; különben nemcsak valótlan, de képtelennek is nyilvánítja, mintha alp. ruhái hátrahagyásával utazott volna el. A 4-ik vádok azon feltevésen alapszik, hogy vádlott mulhatlanul hallotta, hogy őt a közvélemény a párviadal iránt hirbe keverte, és még akkor is kérdés marad, váljon gyanusithntja-e az, ha a hírrel nem törődött, és magát feltett szándékában nem hagyta zavarni. Azonban vádlott ugy nyilatkozott, hogy a hír hozzá el nem jutott, arról mitsem tudott és igy a föltétel egyszerűen megsemmisül. Különben vádlott 39. sz. a. 1861. jul. 17-én kivett vallomásában elutazása körülményeit ugy adja elő: Jan. végén letévén az államvizsgát, miután már előbb Káár Mátyásnáli alkalmazását felmondta, szórakozási vágy, és azon okból, mivel az octoberi diploma közbejöttével nem volt tisztában jövendő foglalatossága iránt, hazautazását elhatározta, melyet, bizalmas barátai nem levén, senkivel sem közölt és napját most már meghatározni nem képes. Vádló azonban gyanúsnak veszi, hogy egy jó családbóli sok ismeretséggel bíró ifjú iskolai pályája bevégeztével minden búcsúzás s baráti elválás nélkül, mintegy titkon, elszökve távozhasson. De bármily gyanúsnak veszi is, el kell ismerni, mikép abból, ha igaz is, nem lehet még következtetést vonni bizonyos megtörtént bűntett iránti bűnösségre. De különben valótlan az, mintha az ifjúság rendesen bucsuzással fejezné be iskolai pályáját.És vádlott nem is Pesten végezte az egyetemi 4 évet — hanem Kassáról jött ide 1859. oct. 13-án, nem is 1861. febr. 9-én végezte, hanem 1860. júliusban, és igy föltéve, hogy pályatársaihoz bizalmas vonzalom fűzte is, velük a bucsu poharat már akkor megihatta. Egyébiránt más hivatása volt vádlottnak. Pestre jővén, Káár Mátyás irodájába lépett, azóta folytonosan nála volt, emellett egy évig egyetembe járt, 2 államvizsgát , egy rigorosumot letett, *) Később közlendjük ezen ügy legújabb állását. Szerk.