Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 37. szám

Pest, 1866. péntek május 11. 37. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : A Codificátió iránti kilátások. IV. — Az urb. ny. par. 49. §. en< Grúf Kreith Kálmán párviadal] esete edte polit. oltalomnak van e lielye magánhaszonhér eseteiben. (Vége.) 1861-ben. (Folyt. J — Kur. Ítéletek. A Codificátió iránti kilátások.1) IV. Minthogy a nemzeti önállás életfeltételéül szolgáló közjogi kérdések elintézése mellett, a legnagyobb érdekeltség, mert legégetőbb szükség a jogbiztosságra, a megnyugtató jogállapotra vezető jogi codificátió iránt nyilvánul; természetes, mikép mindenikünk legnagyobb mérvben érdekeltetik minden mozzanat, minden körülmény által, mely a codificátió minél gyorsabb létesítésének előmozdítására vagy késleltetésére befolyást gyakorolhat. Ez az oka, miért ezen a jogi codificátió körüli átalános szemlélődésekre ismét visszatérünk, hogy még némely, leginkább ujabb mozzanatokat vizsgálat alá vehessünk, melyektől a codificátió gyorsitására nézve minden jelentőséget aligha lehet valakinek megtagadhatni. Az első mozzanat, azon legújabban felmerült kérdésben öszpontosul: váljon az alsó ház folytathatja-e törvényhozási működését, ha a külesemények a békét megzavarták, és egy átalános európai közjogi krisist idéztek elő? mi természetesen már magában foglalja azon kérdést is, váljon az állam alapokat is megrázkódtatható ily eseményekkel szemben mi fog történni a jogi codificatióval? Egy másik mozzanatot azon kérdés tartalmazza : a codificátió munkálata mily eljárási módra, szervezetre lenne fektetendő, hogy annak lehető leggyorsabb s legczélszerübb keresztülvitele biztositathatnék? Ha ezen mozzanatokat s kérdéseket higgadtan vizsgáljuk, mi ismét nem juthatunk más következtetésre, mint csupán azon szoros, a társalmi élet s fejlődés legvékonyabb rétegeibe is kinyúló kapocs felismerésére, mely a codificátió s a f e 1 el ős minisztérium intézménye közt fen forog. Azon égető szükségek, melyek a fentebbi kérdésekben nyilvánulnak, ujabb tények az ily kormány rendszer átalános szükségessége mellett; tehát ujabb okok is, hogy a hatalom kezelői komoly megfontolás alá vegyék ezen rendszer mielőbbi isméti behozatalának kérdését, szemben azon hátrányokkal selőnyökkel, melyek mellőzésétől vagy életbeléptetésétől jogi kifejlődésünk nagy szükségü műveletében is elmaradhatlanok. Különösen az első kérdés szempontjából, a codificátió s felelős minisztérium közti szoros kapcsolat nagy jelentőséggel bir. És ezt épen jelen körülményeinkben nem hisszük valaki által alaposan kétségbevonathatni. Minden részről emlegettetik annak szükségessége, hogy az országgyűlés a közjólétre s rendes jogállapot előidézésére annyira nélkülözhetlen reformok nélkül el ne napoltassék, végtelen leverő hatálya leendvén, ha képviselőink tűzhelyeikhez üres kézzel kénytelenitetnének viszszavonulni. Ezen szükségesség ellenében azonban nézetünk szerint egy másik szinte elpalástolhatlan szükség áll, az t. i. mely rendezetlen, függőben levő közjogi viszonyaink*) L. lapunk f. évi 31. számát. ban a külválság beálltával, a rendes törvényhozási működést meg nem engedi, el nem tűrheti. Mi majdnem lehetetlennek tartjuk, hogy helyzetünkben, s azon válság idejében, mely az öszállam léte, s kétségtelenül összes jövője felett határozand, képviselőink elég higgadtsággal bírhassanak a törvényhozás munkálataira, különösen pedig a jogi codificátió kidolgozására. Az lehető, hogy ily válság közepette is országyülésünk kebelében, a sanctio pragmatica értelmében a közös államügy iránt, annak veszélyeiben, az áldozat készségre, az 1741 -ki lángoló lelkesedésre felhevülés ál hasson elő, a meddig azt a lehető legrosszabb közigazgatási rendszer által kiszivattyúzott, jóformán tönkre tett anyagi erő képesítheti s a mennyiben azt, mellőzve a történet emlékeit, a niult évi október ótai folytonos csalódások s elkeseritések még megengedik. De az, ki képes megitélni, mily higgadt nyugodtság, mily hideg munkásság s kitartás szükségeltetik a jogi codificátió munkálataira; s az, ki tudja, hogy egy törvényhozási testület a válságok idejében mennyire ki van téve, sőt egészen alárendelve, a napról napra változó események, az ingadozó, változó körülmények befolyásának; — az valóban aligha fogja állithatni, hogy ily idők megengedhessék az országgyűlés általi codificatiót, melyre a hazafiúi lángoló érzelmek, lelkesültség épen nem elegendők. — Főkép, ha ezen munkálatnál a politikai viszonylatot s összefüggést is számításba vesszük. Az igaz, kell, hogy a jog intézmények, melyekre szoritkozik a jogi codificátió, politikai intézményekké ne aljasitassanak; de az, hogy a jogi reformok, minden politikai hatály alól magokat kivonhassák, ez merő lehetetlenség. A codificátió, mint már fejtegettük, a közjogi viszonyok s kérdések szabályozásával sokoldalú érintkezésben, szoros kapcsolatban létezik. Midőn tehát a politikai viszonyok, mint nálunk is, rendezetlen, bizonytalan, függő állapotban léteznek, lehetetlen, hogy azon események s körülmények, melyek a politikai viszonyok alakulására hatnak, nagy befolyást ne gyakoroljanak a codificatióra is, melyet a politikai rendszertől egészen elválasztani nem lehet. A Mars s Minerva elférhetnek egymás mellett, — mondatott legközelebb. Mi sem vonjuk ezt feltétlenül kétségbe. Tudjuk, mikép a legjelentékenyebb jogi reformok, codexek a franczia convent s directorium korában keletkeztek, midőn a jogtalan külbetörések ellenében a franczia sasok a dicső 89-i elveket európaszerte terjesztették. De ki az, ki ezek s a mi állapotaink között hasonlatosságot találhatna ? Francziaországban csak kül ellenség, a bitor kül megtámadás képezé a veszélyt; migbenta nemzet önállása, közjogi léte kétségbe sem jöhetett: sőt a nemzet épen hatalmának teljes tudatára jutva, abban a regeneratió súlyos munkálatára éltető erőt, s ujabb ösztönt találhatott, jeléül, mikép egy nemzetpolitikai szabadsága a haladás s kifejlődés legdúsabb s legbiztosabb forrásait képezi. Ellenben nálunk nem csupán a kül események 37