Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 36. szám

ij/iiii bi mázandó. Mert a törvény igy szól: „A 19.é s 20. §§. esetei- | ben," nem pedig igy „a 19. vagy a 20. §. eseteiben." — Ez | természetes; mert az idézett 20-ik §. a már idézett követ- i kező szavakban: „Ideiglenes szerződések, valamint tisztán magánjogi haszonbér és zálog szerződések ezen ny. par. rendelete alá nem esnek" a contrario világosan rendeli: hogy nem ideiglenes szerződések, nem tisztán magánjogi haszonbér és nem tisztán zálog szerződések esnek ezen ny. par. rendelete alá. Miután tehát ezen 20. §. is felszámit oly eseteket, melyek e ny. par., tehát a 49. §. eljárása alá esnek; világos, hogy ezen 20. §. a 19. §-sal kapcsolatba hozandó; mert csak igy van ezen törvénynek értelme, mely szerint a birtok állapot a 19. és 20. §§. eseteiben, — vagyis oly esetekben, melyekben nem ideiglenes, nem tisztán magánjogi haszonbérről van szó, — az 1848. jan. í. előtti szolgáltatások mellett fentartatni rendeltetik. Ez pedig természetes annál is inkább, mert ezen törvény ezeken kivül még azt is rendeli, hogy a peres tárgy olyan legyen, mely a ny. par. perlekedési tárgyát képezi. Ha most már a 20. §. magában lehetne alkalmnzható a 19. §. nélkül; ha már ezen §. nem a contrario volna értelmezendő: akkor nincs ok, miért említetnék a 49.§-ban a 20. § is? miután az egész ny. parancsnak csaknem lehetett azon czélja,hogy a közigazgatási hatóságok eljárására átalános utasításul szolgáljon azon esetekben is, midőn a magán haszonbérlő-' nek a jószág tulajdonosa magán birtokát többé haszonbérbe kiadni nem akarja. d) Végre ezen 49. §. még azt is kívánja: hogy ezen birtok állapot fentartásánál mindenkor az ezen ny. par. 1. §-ban kimondott elvek vétessenek figyelembe. Jelen esetben azonban ezen ny. par. 7. §-ban kimondott azon elv, „hogy az 1820. éven túlterjedő birtokot többé j megtámadni nem lehet" figyelembe nem vétetett. ' Mert a főispáni helytartóság végzésében maga kiemeli: hogy ezen földek az uradalom által már 1808. évben is két évre adattak haszonbérbe; elismeri tehát, hogy ezenbirtokés annak haszonbérbe adhatási joga 1820. éven csakugyan tul terjedett. Mind a mellett mégis ezen ekkép biztosított birtokot annak végzése intézkedései által megtámadni nem vonakodott. Tehát világos, mikép harmadszor a fó'ispáni végzés | magával a törvénynyel és annak szellemével is összeüt- ; kőzik, annál inkább, mert ha feltéve, de meg nem en- | gedve, ezen 20. §. alapján az oltalom megadandó volna, ezen oltalom csak addig terjedhet, mig a magán haszonbéri ! évek le nem járnak, nem pedig addig, mig a panaszlók- j nak alaptalan keresetei eldöntve nem lesznek. — Hogy j pedig ezen esetekben a haszonbéri évek lejártak, azt ismét I nemcsak a neheztelt végzés, de a panaszlók által előmu- \ tátott haszonbéri szerződések is világosan tanúsítják. 2) Mert a neheztelt végzésben, sem a személyek — kik oltalmaztatnak — miután a végzés szerint csak az első rendű panaszló és társai megnevezvék ; — ugy, hogy nem is tudhatni, minő társaság vétetett politicai oltalom alá? sem pedig a földek, melyekre terjedt ki az oltalom, — megnevezve nincsenek. A főis. helytartói végzés veszélyes következésü is, mert az jelentékeny zavarokra is adott alkalmat Ezen végzés szerint ugyanis azok rendeltettek oltalmaztatni, kik 1848. évben a kérdéses birtok részek használatában voltak, és e használatot ekkoráig megtartották, á nélkül azonban, hogy az illetők névszerint s a földek külön kijelöltettek volna. Midőn tehát a Farkasdiak a főisp. helytart, végzés tudomására jöttek, nem tekintve, mit szinte megtudtak, hogy azon végzés végrehajtása a gróf felfolyamodása folytán felfüggesztetett, azonnal tódulva siettek a gróf birtokára, és azt rendben elfoglalták, azt állítván; hogy a földeket 1848. évben is használták. Azonban vita támadt közttük azon kérdésre nézve: hogy ki legyen most már az, ki azon egyes részletekre a használatot még ekkoráig is fontartotta? miután mint fentemiitettem, e birtok részek majd egynek, majd másnak, hosszabb és rövidebb időre adattak haszonbérbe, tehát másoknál voltak 1848. év előtt, másoknál ezen év után; és 1863. év végével ismét másoknál,részint részben majorsági kezelés alá vétettek. Most már az uj haszonbérlők maguknak tulajdonitják a föld haszonvételét; azok közül pedig, kik 1848. év előtt és 1848. év után 1863. év végéig birták e földeket — ismét többen, egyik a másik felett igényeli magának a földeket. E körülmények közt majd egyik, majd másik akar vetni; saját jogai iránt senki sincs tisztában ; folytonos összeüt közések ; ajogbiztosság jóformán megszűnt; elfoglalván a földeket olyanok is, kiknek csak szülei még 1848. előtt birták azokat haszonbérben, de magok sohasem. Ezen jogbiztossági veszélyek közepette a gróf a megye hatósághoz beadott kérvényében bizottmányt kért kiküldetni, mely az oltalmat elrendelő végzés jogerőre emelkedte s a végrehajtás bevárása előtt a farkasdi lakosok által erőszakos birtok elfoglalási kihágások megvizsgálását s kellő óvintézkedéseket eszközöljön. Es erre a megyehatóság csakugyan a bejelentett erőszakos földfoglalásoknak a helyszínén a telekjkönyv alapul vétele mellett leendő megvizsgálására küldöttséget nevezett ki. (yé„e következik.) Gróf Kreith Kálmán párviadali esete 1861-ben. (Folytatás.) Közli : FüzesséryGéza ügyvéd ur. Vádló tiszti ügyész az alapszóváltásban, a tárgyilagos tényállás megállapítása után, Hodossy Imre bűnösségére nézve a vádat következő vádokokkal támogatja: 1) Az esemény napján s azután szárnyra kelt közhir őt jelölte ki a gróf ellenéül, való ugyan, hogy ezen vádok magában alig elfogadható bizonyíték, de más idevágó körülményekkel vetve mérlegbe, hordereje félreismerhetlen. Ilyenek a többek közt: a) hogy a rendőrség jól értesült forrás nyomán őt nevezi a gróf ellenéül: b) hogy Schraff Erzse szerint a végzetes napon, lakásáról délelőtt távozott, s oda többé vissza nem tért; c) hogy Lichtenstein Mária szerint ruhái hátrahagyásával tűnt el, anélkül, hogy arról szállásadóját értesítette volna ; d) hogy az esemény napját követő éj holtöltésére nem akar emlékezni; c) hogy L. tanút, testverje által hamis tanúság tételre akarta csábítani. 2) Schraff Erzse vallomásával igazolva van, hogy vádlott febr. 9 én délelőtt lakásáról eltávozott, s többé vissza nem tért, mi abban találja értelmezését, hogy vádlottnak a vett sebek miatt felismerés elől távoznia kellett. 3) Vádlott szökésben keresett menedéket, mely körülmény igazolva van Lichtenstein M. vallomásával, miután fel sem tehető különben, hogy ruhái hátrahagyásával utazott volna el, ha pedig tekintetbe vészük, hogy vádlott elutazása idejére emlékezni nem tud, és megengedi, hogy az a követő nap reggelén történt, világos, hogy elszökött; szökés által pedig csak bűnös szokott menekedni. 4) Ha áll, hogy vádlott febr. 10. a reggeli vasúttal hagyta el Pestet, akkor neki, mint a vadászkürtben és több közhelyen megfordultnak okvetlen alkalma volt hallhatni, hogy az elterjedt hir őt jelölte ki a gróf gyilkosául, hogy tehát ily állítólag igaztalan hirt megczáfoljon, kötelessége lett volna itt maradni. 5) Vádlott nem akar visszaemlékezni, hol töltötte febr. 9-ik napját, sőt annyira megátalkodott, hogy még