Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 36. szám

Pest. IK<)6. kedd május 8. 30. szám. Nyolc/adik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Az nrb. ny. par. 49. §. engedte jiolit. oltalomnak van-e helye magánnaszonbéV eseteiben. (Folyt.) 1861-ben. (Folyt) — Kur. Ítéleteit. — Hiv. tudnivaló. Gróf Kreilh ^Kálma'n pa'rviadali esete Váljon az urb. ny. par. 20. §. által érmtett magánhaszonbér | bérbe, nem is három évre, hanem addig reneseteiben a 49. §. által engedett politikai oltalomnak helye lehet-e? (Folyt.) Közli Zsámbokréthy József köz s váltó ügyvéd ur. A gr. Károlyi részéről Ny itramegye főispáni helytartója végzése ellen beadott semmiségi panasz és felí'olyamodás következő okokkal támogattatott: 1) Mert — eltekintve attól, hogy az oltalom megadási kérdés elintézésére a megyei főispáni helytartó nem illetékes; mert ez az ország jelen kivételes állapotában inkább a megyei alispáni hatósághoz tartozik, —a neheztelt végzés először a folyamodók saját folyamodványukban felhozott ténykörülménynyel, más odszo r az ott formulázott kérelmükkel, harmadszor a törvénynyel összeütközik. Az elsővel összeütközik, mert a folyamodók a kérdéses földekhezi amúgy isalaptalanigényeiketazurb. ny. par. 3. 19. §§-ra alapítják. Ezek tartalmából pedig mindenki meggyőződhet, — hogy a folyamodók ezen §§-okra való hivatkozás által azt állítják: hogy ők vagy a) úrbéri jobbágyok, kik azurbéri táblákbabeirvák, vagy b) ha nincsenek is oda beirva, de későbbi időben az úrbéri tartozások megvétele állal ilyeseknek ismertettek (urb. par. §. 3.) vagy c) hogy a kérdéses földek nekik évenkinti census mellett örök időkre átengedtettek. A neheztelt végzés azonban azt mondja : hogyha a folyamodók által idézett ny. par. 3. 19. §§. nem is alkalmazandók,— a 20. §. mégis javukra alkalmazandó lévén, ennek értelmében és a 49. §. kapcsában, az oltalom részükre megadandó volt. —- Márpedig épen ezen §. szerint a tisztán magánjogi haszonbériszerződések ezen ny. par. rendelete alá nem eshetőknek nyilvánitatnak, ezekre tehát ezen ny. par. értelmében az oltalom meg sem adható. — A végzés tehát ezen 20. §-nak ez esetre alkalmazása által maga elismeri: hogy a kérdéses földek magán haszonbéri természetűek: annálfogva világos, hogy az a folyamodók részéről felhozott ténykörülménynyel összeütközésbe jött; mert a földeket a végzés más természetüeknek lenni nyilvánítja, mint azt a folyamodók nyilvánították. A másodikkal, vagyis a folyamodók formulázott kérelmével — összeütközik a neheztelt végzés; mert a folyamodók a főbíróhoz beadott, és a főispáni helytartó különös rendelete folytán a m. k. Helytertótanács mellőzésével hozzá áttett panasz levelükben világosan kérték: hogy a gróf politicai uton arra köteleztessék, uiiszerinta kérdéses földeket nekik, az 184í-ben 3 évre kötött sáltaluk felmutatott szerződésekhez hasonló szerződések mellett bérbe kiadja. A folyamodók tehát a kérdéses földeket a gróftól közigazgatási uton három évre kivánták haszonbérbe venni. A főispáni helytartó ellenben azokat a folyamodók világos végső petituma ellenére nem haszondelte átadatni használatba, mig az aliepáni bíróságnál 1864. j an. 26. beadott úrbéri keresetek eldöntve nem lesznek. Tehát másodszor világos, hogy a főispáni helytartó végzése a folyamodók kérelmével is összeütközik. A harmadikkal, vagyis a világos törvény nyel összeütközik a felfolyamodott végzés; mert ezen végzés az idézett ny. par. 49. §. és ezen §-ban hivatkozott 20. §-ra látszik alapítva lenni. Lássuk tehát ezek tartalmát. A 49. §. négy fő tételt tartalmaz: a) oly perekre vonatkozik, melyek az idézett úrbéri ny. par. tárgyát képezik. Már pedig panaszlók nem igazolták : hogy ezen földek azurbéri ny. parancsban elősorolt perek tárgyát •képezik. Ennek igazolására nem elegendő annak kimutatása: hogy ők az alispáni bíróságnál „tulajdon" — „birtok" keresetüket beadták. Ezekre nézve különben megjegyzendő, mikép azokból seholsem tűnik ki az első helyen megnevezett felperesen kivül, kikből áll még azon társaság, mely „és társai" név alatt a gróf ellen perlekedik. Továbbá ezen keresetek tárgya, különbözik a jelen panasz tárgyától; mert ebben kérik panaszlók a grófot arra kénszeritetni, hogy farkasdi földjeit ismét nekik bérelje ki; itt tehát elismerik , hogy azok nekik a felmutatott s hasonló szerződések mellett haszonbérbe adattak; mig ama keresetekben már a keresetczime szerint,— tulajdont és birtokot még csak szerezni kívánnak — miután azt maguknak oda ítéltetni kérik, a nélkül azonban, hogy a helyiséget és mennyiséget előadták, vagy az ugyanazonság igazolására a bizonyítékot megajánlották; és a nélkül, hogy azt az illető bíróságnál támasztották volna. Mert a tulajdoni és birtok keresetek az ideig. törv. szab. 34. §. szerint csak a birtok bíróság, tehát (35. §.) megyékben a tszék s nem az alispán illetőségéhez tartoznak. b) A 49. §. oly eseteketért, melyekbenegyedül szolgáltatásokról, de nem haszonbérről van szó. Ezen §. tehát a még volt úrbéri kapcsolatból és az azzal t okon viszonyokból kifolyó szolgáltatásokat érti és azon jogviszonyt, melyben a volt földes ur, a volt jobbágya és viszont ez annak irányában volt. Érti az oly földeket, melyeknek haszonélvezeti jogezime a volt földes uri uralomból származik, melyekre a tulajdoni jogezim egészen tisztán nem állván, a haszonélvezeti birtoklók érvényes birtok czimnél fogva reményihetik , hogy földjeiket megválthatják. Ámde itt a telekkönyv és a szerződések alapján a panaszlóknak semmi birtok és más jogezimük nem lévén, ez a volt földesúri uralomból nem is származván, a gróf részére is a tulajdon tisztán állván, ezen körülmények közt itt nem is értethetik oly jogviszony, melyben volt egy magán ur, más magán, habár azon községben lakó egyén irányában, melyben azon ur egyúttal földesúri jogokkal is bírt. c) Oly esetekről szól a 49. §., melyekben a 19. §. a 20. §-al kapcsolatban, nem pedig a 20. §. m ag áb a n a 1 k al36