Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 34. szám

134 szonbérbe adásáról is szabadon rendelkezhetni; következéskép a haszonbéri szerződések lejárta után a földeket ismét másnak haszonbérbe adni, vagy majorsági kezelés alá vétetni. — így is történt, 1863. decz. 31-én lejárván a haszonbéri évek, ezen földeket a gróf részint más farkasdi lakosoknak adta haszonbérbe, részint majorságilagkezeltetni rendelte. Azonban a régi haszonbérlők — MillePál, Szabó András s társai név alatt — még a lejárat előtt 1863. decz. 23. az illető szolgabíróhoz folyamodtak a végből, hogy a gróf az 1853. márt. 2. urb.ny. par. 3. 19. §. szerint a 49. §-ban körül irt politicai eljárás utján köteleztessék az 1847. szept. 26. kelt szerződések mellett, ezen földeket hasonló 3 évre a panaszlóknak haszonbérbe adni. (Folyt, követkeiik.) A telekkönyvben birtokoskép bejegyzett házastársak között végelválás előtt vagyonelkülönitésnek van-e helye s a végelválásig elmaradt haszon megitélhető-e ? Rádi Julianna, férjét V. Lakos Ferencz, szentesi lakost odahagyván, ez ellen egyenesen vagyon elkülönítési keresetet indított, azon alapon, hogy: a szentesi 2110. sz. tkben felvett javakra fele részben, a 2978. sz. tkvben jegyzettekre nézve pedig */s részben ők mindketten közös birtokosok; tehát miután a tkönyv mindenkinek tulajdonjogot ad, kéri a férjével fenti arányban közös birtok őt illető részének kiadatását s 5 évi külön lakásuk óta nem élvezett haszonvétel fejében 486 frtot megitéltetni. Szentes város volt törvszéke rfíh számú Ítéletével felperes R. J-nak a férje V. L. F. alperes birtokában levő fent körülirt vagyon % és l/5 részének kibocsátását, ugy 486 frt öt évi elmaradt hasznát megítélte s alperest perköltségekben marasztalta. Alperes, igazolási kérelem közbenvetésével a fenti első bírósági ítéletet a kir. itélő táblára felebbezte, hol is sz. Ítélettel, a neheztelt Ítélet indokaiból jóváhagyatott. Ezen indokok pedig következők: hogy felperesnő a becsatolt telekkönyvi kivonatokkal a megítélt részbeni tulajdonjogát beigazolta, — hogy ezen tulajdonjognál fogva őt a haszonvétel is illeti; miután pedig öt év óta azt felperes nem élvezte; tehát alp. a felperesileg specificált összegben elmarasztalandó lett. Alperes férj, ugy az első, mint a másod bírósági Ítéletek ellen emelt felebbezésében kifejtette, hogy: a) Jelen vagyonelkülönitési keresetnél először is az veendő figyelembe, miszerint feh és alperes házas társak, kik törvényileg egymástól elválasztva nincsenek, de még csak válóper sem indittatott sem egyik, sem másik fél részéről; ebből folyólag b) Fel- és alperes, mint házastársak között vagyonelkülönitésnek helye nincs, mert az id. törv. szab. 156. §-ával hatályban megtartott ptk. 1236. §. azt mondja, hogy ha a nyilvánkönyvbe be van is iktatva a házastársnak közösség iránti joga, ez csak oly dologbani jogot biztosit, melynél fogva a másik fél a házastársat illető részről nem rendelkezhetik, s a szabad tulajdon a maga részéhez, csak a házastárs halála után illeti az életben maradt felet. Ebből világosan következik, hogy vagyon elkülönítésnek házastársak között csak halál vagy végeloálasztás esetére lehet helye. Ide vonatkozik, és ezt erősíti az 1266. §. is; de hazai törvényeink is ez értelemben rendelkeznek a házastársak közötti vagyon közösségről. Ha a törvény a házastársak közti vagyon közösséget egyszerű odahagyás, különlaká3 esetére is megszakítaná, vagyon elkülönítésnek helyet adna, ugy az erkölcstelen életet, hűtlenséget mintegy maga támogatná s elveI szitené erejét azon kapocs, mely a vagyon közösségből | házas felek között, a hűtlen elhagyás meggátlására oly erős támaszt ad. A törvény az erkölcsiség őre is, pedig ha a törvénytelen elválásokat érvül tekintené a közös vagyon megszakítására, nem lenne az. c) Nem levén helye végelválasztás előtt házastársak közti vagyon elkülönítésnek, ön kint következik, miszerint elkülönített haszonvétel sem illeti, mert: bekebelezés által egyik házas fél a házasság alatti haszonvételekre igényt nem nyer. A törvény ezt is határozottan rendeli. A Hétszem. táblai ítélet, hol jelenleg ezen per van, utólagosan közöltetni fog. Gróf Kreith Kálmán párviadali esete 1861-ben. Közli: FüzesséryGréza ügyvéd ur. Gr. Kreith Kálmán köztudomásként 1861. febr. 9-én délutáni 3—4 óra tájban Pesten a fehérhajó vendéglő másod emeleti 16. sz. szobában vívott párbajban halva maradt. 1861. febr. 9-én déli 12—1 óra között egy fiatalember jött a fehér hajó vendéglőbe s ott Konecsni Károly szobapinczértől egy szoba felnyitását, s délutánra befútését megrendelte, mire az a másodemeleti 16. számút nyitotta fel, s kulcsát átadta. Délután 3'|2 órakor ugyanattól egy másik fiatal ember eczetet és vizet kért, azt kezeiből még a lépcsőn kivette; mig mintegy 4V4 óra tájban azon 16. sz. szobából eredett „pinczér" kiáltásra megjelenvén, ott találta Thaisz Elek városi főkapitányt, Kovács, sFlór orvosokat, két ismeretlent, és a padlón vérében halva azon fiatal embert, ki a szobát kibérelte. Thaisz Elek a megjelent rendőri fogalmazói segéddel tudatta, hogy ott párbaj vívatott, s hogy a meghaltnál gr. Kreith Kálmán nevével nyomtatott névjegy találtatott, minek folytán egy rendőr a gróf előbbi lakását felkeresvén, onnét Vozáry és Katzer nevü tanulókat meghívta, kik a halottban gr. Kreith Kálmán személyének ugyanazonosságát felismerték. Ugyan-e napon a rendőrség jelentette, hogy hitelt érdemlő bizalmas közlés szerint gr. Kreith Hodossy Imre 3 ad éves jogászszal vivott, s hogy segédei Bicskey Kálmán és Bérczy Kálmán ! voltak, továbbá, hogy a közreműködő orvos Navratil Imre, más jelentés szerint pedig nem Navratil, de Váry Szabó János volt. Ezek folytán a pesti cs. kir. orsz. törvszék Hodossy Imre mint a gróf ellenfele, Kalmár Bertalan, Bicskey Kálmán, Bérczy Kálmán mint segédek s V. Szabó János mint közreműködő orvos ellen a vizsgálatot megindítván, Hoj dossy Imre vizsgálati fogíágba tételét elrendelte, s foganatosítás végett a rendőrséget megkereste, mely azonban jelenté, hogy Hodossy Imre febr. 9-én este 7 órakor szekerén elutazott, hová, nem tudható, minek folytán elfogatása végett nyomozó levelek bocsátattak ki. A nyomozó bíróság a helyszínén 6zemlét rendelt, mely 1861. febr. 11-én megtörtént, a miről felvett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a fehér hajó 16. számú szoba bejárása II. emeleten közvetlen a lépcsőnél van, úgyhogy az udvarról, és folyó-óról oda nem láthatni, s igy a be s kijárókat észrevenni nem lehet, a szoba oly téres, hogy ott párviadal karddal megtörténhet, aszóba padlója s egy ülő szék vérrel volt elárasztva; ebből balra mellék szoba nyilik, melynek ajtaja, mivel az első szoba kiegészítő része, elzárva nincs. A holttest febr. 11-én szabályszerüleg felbontatván: