Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 33. szám

130 kor a vizsgálati fogságban levő vádlott szabadon bocsátandó. Ezek szerint különös figyelmet érdemel a vizsgálati fogságban levő vádlottnak szabad lábra helyezése még az érdemleges Ítélethozatala előtt, ha a vizsgálatnak meghiúsításától, vagy vádlottnak megszökésétől, mert talán ez iránt elegendő biztosítékot nyújtott, félni nincs alapos ok. A büntetésképen elszenvedendő fogság (szabadság-büntetés) a vizsgálati fogságnak czéljánál fogva szigorúbb, nemcsak a fogházakban behozott házrendtartás, hanem az azzal kapcsolva lenni szokott szigorítások miatt is. Ha tehát például a bűnös 2 vagy 3 évi fogságra, vasban, közmunkában, hetenkint kétszeri böjttel ítéltetik, és vizsgálati fogságának talán félévi tartama az Ítélet szerint büntetési idejébe betudatik, akkor abünösnem leend ugy, mint az Ítélet kimondotta, 2 vagy 3 évig fogságban, vason, közmunkában, hetenkint két napi böjttel, hanem annyival kevesebb ideig, mint a mennyit, talán fél évet, már a vizsgálati fogságban, és pedig vas, munka és böjt nélkül eltöltött. Czélszerübb volna tehát mindaz alsó, mind pedig a felső bíróságoknál a vizsgálati fogságot, kiváltkép akkor, midőn a bűnös abban vétke nélkül tovább letartóztatott, mint enyhítő körülményt figyelembe venni, s azt a büntetésuek idejébe be nem számítani, hanem inkább határozottan kimondani, hogy az ennyi ideig tartott vizsgálati fogságnak mint enyhítő körülmény ne k tekintetbe vételével, bűnös ennyi s ennyi fogságra szigorításokkal és milyekkel, vagy azok nélkül Ítéltetik; sazután az így kimondott szabadságbüntetést amaz időtől kellene számítani, melyben az ítéletnek jogérvényessé válta után, bűnös fogságát akként fogja megkezdeni, mint az a jogérvényes ítéletben kimondva van, s igy fogna a bűnös által szenvedett büntetés az Ítéletnek valóban megfelelni. Hogy pedig a felső bíróság az ítélet hozatalánál magát tájékozhassa, és a szerint, mint a bűnös a vizsgálat folyama alatt mindig szabadon, vagy hosszabb, rövidebb ideig vizsgálati fogságban volt, az ellene kimondandó büntetést módosíthassa; szükséges, hogy az illető periratokban feljegyezve legyen (miután úgyis szabályos eljárásnál, valamint vádlottnak vizsgálati fogságba tételét, ugy annak abbóli kibocsátását határozat által kell kimondani), váljon a bűnös az érdemleges Ítélethozatala előtt fogságban volt-e és mennyi ideig, és az érdemleges ítélethozatala után továbbá is fogva tartatik, vagy szabadon bocsájtatott-e; vagy vájjon az mindeddig és mindig szabad lábon volt-e? Annak, hogy a bűnösnek szabadon vagy fogságban létéről a felsőbb bíróságok értesitessenek, szükségét a magyar közigazgatási közegek már régen átlátván, ezt illetőleg intézkedtek is. Különösen a magy. kir. Helytar- i tótanács 1822. apr. 23-án 9797. sz. a. kelt intézményében meghagyta az illető törvényhatóságoknak, hogyha a büntető per bővebb vizsgálat végett a kir. it. táblához felküldetik, a perben, vagy a felterjesztő levélben világosan megemlítendő: vájjon a bűnös a törvényszék által hozott ítéletig fogva volt-e, vagy van-e és mennyi ideig. A büntetés kezdete idej én ek mikénti számítását illetőleg a magy. kir. Hely tartótan ács 1820-iki febr. 29-én 5860. sz. a. kiadott intózvényében ö Felsége legk. rendelete folytán a közhatóságokkal tudatta, miszerint az oly gonosztevőknél, kik kegyelem utján fegyházra ítéltetnek, a fogságnak kezdete a legf. kegyel- | mező rendelet keltének napjától számitassék; azoknál pedig, kik közbiróságok által Ítéltetnek el, ha az ítélet nem felebbeztetett, büntetés idejök az ítélet kihirdetésének napj ától, ha pedig az ítélet felebbeztetett , a felsőbb bírósági Ítélet kiadatol ás ának napjától számitassék; ha csak az ítéletben más idő, a melytől meddig a büntetés tartson, határozottan k i nem tétetnék, mely szerint azután a fogság ideje számítandó. Ezek folytán rendeltetett ugyanott, hogy a bünhönczöknek a fegyházba átküldésekor mindig az ítélet, s illetőleg a legf. kegyelmező rendelet is hiteles másolatban a fegyház elöljáróságával közöltessék. Eme helytartótanácsi intézvény ugyanannak már fentemiitett, 1822. apr. 23-án 9797. sz. a. intézvényében is szabályul szolgálandónak kimondatott.*) A vizsgálati fogságban levőkre nézve a m. kir. Helytartótanács által 1816-iki aug. 13-án 23974. sz a. kelt intézvény a 2-ik pontban ezt foglalja: szabad legyen a foglyoknak az ellenök hozott ítélet előtt, minthogy addig úgyis csak őrizet alatt levőknek tartatnak, valamivel job b é le 1 e m m el vagy saját vagyonukból, ha azzal bírnak, vagy másoknak jótékonyságából, a börtönigazgatónak felügyelete alatt élni.2) Jogeset. Az elzálogosított, később a visszaváltási jog másrai átruházásával kiváltott urb. birtok utáni kármentesítési kötvényekhez való tulajdonjog meghatározása. Az 1854. jan. ny. par. 67. §. alkalmazhatása. (Vége.) A tárgyalás befejezése után Szepesmegye törvényszéke 1865. febr.9-iki 145. sz. a. végzésével: felperesek előadott kérelmükkel elutasittattak s 10 frt költségben marasztaltattak. „Mert az 1854. jan. 16-án kibocsátott cs. ny. par. 67. §. szerint a kárpótlási tőkének utólagos rendeleti tárgyalása csak annak kívánatára rendeltethetik meg, a ki igényeinek kellő bebizonyítása után a kárpótlási tőkének szabad tulajdonosává vált. Miután tehát kérvényezők jogérvényes ítélet vagy végzés előmutatásával azt, hogy a kérdéses földtehermentesitési kárpótlási tőke devinculáltatott, s ők annak szabad tulajdonosai lettek, nem igazolták, a kérvényhez csatolt mellékletek pedig e hiányt nem pótolhatnák, s kérvényezők az I. sz. a. jogerejü Ítélet tartalma szerint ily nemű kérelmökkel bizonyítás hiánya miatt elmozdittattak ; továbbá, miután Berzeviczy Titusz földbirtokosnak a kérdéses urbériséget netalán terhelő követelései e folyamodványi uton különben sem tárgyaltathatnának ; végre miután a f. évi jan. 17-én tartott tárgyalás czélja csak az volt, hogy Berzeviczy Titusz az ') Az idézett intézvéűyek az Oszvald-féle szabályrend. gyűjteményében (Pest, 1864. Eggenberger.) LIV. LX. és XLI. sz. a. olvashatók. *) Ignacz Beidtel: Untersuchungen über einige Grundlagen der Strafgesetzgebung. Leipczig. 1840. 204. 1. Mittermaj e r : Das Deutsche Strafverfahren. 3. Aufl Heidelberg. I. 71. sat. §§. U. a. Die Gesetzgebung u. Rechtsübung über Strafverfahren. Erlangen. 1856. 26 ik §. Jageman: Criminallexikon art.: Haft. Milderungsgründe és Verhaftung. Pauler: Büntetőjogtan. Pest, 1865. II. kötet. 600. köv.§§. Az ebben itt is gyakran idézett: S z okolay István: Büntetőjogtan a codificatió s tudomány legújabb elvei szerint. 1848. 384. sat. 1. Osztr. bünt törvény 46. $ k.; s prtás 313. § ; 151. 163. köv. §§. Braunschweigi bünt. törv. 61. §• Würtenbergi bünt. törv. 114. art. Magy. bünt. törvényjavaslat 1843. 91. §; bünt. eljárás 179. 413. 414. $$. börtön rend. 1. sat. $$.