Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 33. szám

Pest, \Hi\j}. péntek april. 27. 33. szám. Nyolc/adik évfolyam. TORVKWSZGhl CSARNOK. Tartalom : A szabadság-büntetés kezdetének számítása. (Vége). — Jogeset. A szabadság-büntetés kezdetének számítása. .titíUutolfi'Ji ifíin A > 'iíiffii-íyíW-Vftevsálni >'t,iv Idd Csacskó Imre kir. táblabíró úrtól Ha az első birósági Ítéletet valamelyik fél feleb­bezi, akkor az esetek külónfélesége szerint a szabadság büntetés megkezdésének ideje iránt kérdés és kétség tá­madhat. Az esetek külónfélesége pedig attól függ, a) vál­jon az első bíróság Ítéletét a közvádló, vagy a bű­nös fe 1 ebb ez t e-e egyedül, vagy pedig tették azt mind ketten ; b) váljon a felsőbb bíróság az alsóbb bíróságnak ítéletét egyszerűen helyben hagyta, vagy meg­változtatta-e? Ha az alsóbb bíróságnak ítéletét egyedül a vádlott felebbezte, akkor a királyi kúriai elfogadott gya­korlat szerint a kiszabott büntetés nem szokott sulyosbi­tatni, hanem az vagy helybenhagyatik vagy enyhittetik, vagy a bűnös fel is mentetik. Ha tehát az alsó birósági ítéletet egyedül a vádlott felebbezvén, addig is, mig a felebbezett per a felsőbb bíróságtól visszakerül, a vádlott bűnössége érzetében a büntetést megkezdeni akarja, azt megengedni oly módon lehetne, hogy az akkép meg­kezdett büntetésnek addig, mig a felsőbb birósági Ítélet hozatott, eltöltött ideje, az ez ítéletben kimondott bünte­tés— időbe be, illetőleg abból le — számittassék. Ha egyedül a k üzvádló és különösen a kiszabott büntetés tartamára nézve felebbezi az alsó bíróságnak ítéletét, akkor a bevett gyakorlat szerint az alsó birósági Ítélet enyhittetni nem, hanem csak helyben hagyatni vagy sulyosbittatni szokott; minek folytán nem volna ezélelleni különösen akkor, midőn a szabad­ság-büntetés szokott szigorításokkal már az alsó bíróság által ugy is súlyosbítva van, ha a bűnös büntetését az alsó birósági ítéletnek kihirdetésekor megkezdené, és a felsőbb bíróság által helybenhagyott, vagy pedig az időtartamra nézve súlyosított büntetésnek ideje az al­sóbb birósági Ítéletnek foganatba vételétől számíttatnék: mert ez esetben a bűnös ugy bűnhődnék, mint azt a fel­sőbb birósági itélet rendeli. Ez eljárásnak az utóbbi esetbeni helyessége kitetszik abból is, miszerint ha a bűnösnek meg nem en­gedtetnék, hogy büntetését az alsóbb birósági Ítéletnek kihirdetésekor megkezdhesse, hanem ezt csak akkor te­hesse, midőn a felsőbb birósági itélet neki kihirdettetni fog, akkor a bűnös saját vétke nélkül annyival hosszabb ideig bűnhődnék, mint a mennyi idő az alsó és felső bíró­ságok által hozott ítéletek közt lefolyt. A bűnösnek idő­közbeni fogságban tartását csak amaz ok által lehetne menteni, hogy az érdemlett büntetésnek végrehajtását szökése által meg ne hiúsítsa. Ha az alsóbb birósági Ítéletet mind a közvádló, mind pediga bűnös felebbezte, akkor a felebbezett ítéletnek valamint helybenhagyása, ugy enyhébbrei, vagy sulyosbrai átváltozása lehetséges. Ez esetben tehát legczélszerübb volna a szabadság büntetés megkezdését Kur. ítéletek. írod. jelentés. — Hív. tudnivaló. elhalasztani addig, mig a felsőbb bíróság által hozandó itélet kihirdettetni fog; mert ily esetben a büntetésnek enyhítése, vagy a bűnösnek felmentése is lehetséges levén, legtanácsosabb az alsó birósági Ítéletnek végrehajtását, mint már lentebb említve volt, elhalasztani. — Czélszerünek látszik e helyütt vonatkozva ama gyakorlatra, mely szerint az Ítéletben kimondott szabad­ság büntetésnek tartama a vádlottnak befogatá­sától, illetőleg vizsgálati fogságának kezdetétől számít­tatni szokott, a vizsgálati fogság és szabadságbüntetés között létező különbségről a következőket előadni. A vizsgálati fogság megrendelésénél ket nézet határozó. Az egyik: hogy mielőtt valami gyanús egyén itéletileg bűnösnek kimond atik, azt akármiféle jogától és igy szabadságától megfosztani nem szabad, és pedig annálinkább nem., mert vannak számta­lan példák arra, hogy valaki több összetalálkozó körül­mények által valami bűntettnek elkövetésével gyanusit­tatik, és végre mégÍ6 bűntelennek találtatik. A másik nézet ez: hogy az államnak joga van a közbiztosság fentartása tekintetéből akként intéz­kedni, miszerint minden bűnös érdeme szerint bűnhőd­jék, s egy gonosztevő se maradjon büntetlenül. Ebbeli intézkedések közé tartozik a bűntettről alaposan gyanús­nak vizsgálati fogságban tartása, és pedig az okból, hogy vádlott az ellene teljesítendő vizsgálatot fondorko­dása, különösen a bűntett nyomainak megsemmitése, a lehetséges tanuk megvesztegetése, vagy szökése ál­tal meg ne hiúsítsa. Azt tehát, ki valamely bűntettel alaposan gyanusit­tatik, és kinek irányában méltán attól tarthatni, hogy a vizsgálatot, és annak eredményét meghiúsítani ké­pes és hajlandó, lehet az ellene intézett vizsgálat folyama alatt szabadságától megfosztani; de nem sza­bad azt szabadságában jobban korlátozni, mint a fent­emlitett czél azt megkívánja. S ez oka annak, hogy a vizsgálati fogságban levő az elitélt bűnösüktől külön választandó, mert őt ezekkel egybezárni, a kelletinél na­gyobb szigor volna; a szokott élelmet, ruházatot, foglal­kozást, s egyéb kényelmet illetőleg a vizsgálati fogság­ban levőnek mind az megengedendő, mi által a vizsgálat eredménye nem veszélyeztetik ; vasbilincsek csak akkor használhatók, ha azt a szökésbeni akadályozás elkerül­hetlenül megkívánja, sat. A vizsgálati fogságtól tehát tá­vol legyen minden szükségtelen szabadság — megszorítás, minden sanyargatás, például: munkára kényszerítés, bőj­tülés. A vizsgálati fogságnak alapokából következik annak jogos tartama is, mert az csak addig lehetséges, mig a vizsgálatnak a vádlott általi meghiúsításától, vagy an­nak megszökésétől félni alapos ok létezik, megszüntetvén a vizsgálati fogságnak alapoka megszüntetendő a vizsgá­lati fogság is; tehát ha a vizsgálat tökéletesen befejezte­tett, va<ry a vádlott megszökésétől félni nincsen ok, ak­33

Next

/
Thumbnails
Contents