Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 32. szám

126 .14' .lnq« bb'j)l .0081 ft* volna; sa felső biróság a büntetésnek idejére nézve ugyan változást nem tesz, hanem azt rendeli, hogy a bűnös fogságát vasban, közmunkában sat. szigorítva szenvedje. Ily esetben meg volna a zavar; mert ha a bűnös fogságának ideje az e. b. Ítéletnek végrehajtásától számitatnék, akkor a bűnös nem szenvedne fogságot annyi ideig szigorításokkal, mint a felsőbb bíróságnak ítélete szerint kellene, minthogy a büntetés megkezdésétől a felsőbb bírósági ítéletnek leérkeztéig, illetőleg kihirdetéséig a bünüs már egy vagy több hónapot szigoritások nélkül kitöltött volna; ha pedig a szigorításokkal töltendő fogságnak ideje a felsőb biróság ítéletétől számitatnék, akkor a bűnös annyival, a mennyi ideig a felsőbb bíróságnak Ítéletéig fogva volt, nagyobb büntetést szenvedne, mint a felsőbb bírósági ítélet, mely pedig itt irányadóul volna tekintendő, tartalmaz. Ha az elitélt bűnös vizsgálati fogságban hoszszabb, rövidebb ideig volt, vagy az ítélet hozatalakor is abban van; akkor a büntetés megkezdésének idejét tekintve, különféle esetek lehetségesek, amint ezt a gyakorlat is tanúsítja. Ugyanis lehetséges, hogy a bűnösnek vizsgálati fogsága szabadság-büntetésének időtartamánál figyelembe vétetik, és a bűnös például 3 vagy 4 évi szabadság-büntetésre ítéltetik ugy, hogy vizsgálatifogságának tartama a kimondott 3 vagy 4 évbe beszámitassék; vagy pedig ugy, hogy vizsgálati fogságának tartama a büntetés idejébe be nem számi tátik, hanem még azonfelül 3 vagy 4 évi szabadságbüntetésre ítéltetik, és mindkét eset az e. b. ítéletben határozottan kimondatik. De megtörténik az is, hogy ámbár a bűnösnek találtatott vizsgálati fogságban hosszabb, rövidebb ideig már volt, vagy jelenleg is abban van, ez az Ítélet hozatalakor a szabadságbüntetés tartamának meghatározásánál figyelembe nem vétetik annyiban, a mennyiben az ítélet csak általában azt mondja, hogy a bűnös 3 vagy 4 évi fogságra egyszerűen, vagy szigorításokkal ítéltetik, a nélkül, hogy egyszersmind kimondaná, váljon a vizsgálati fogságban töltött idő az itéletileg kiszabott büntetésbe beszámitandó-e vagy sem. Ha ez esetekben az e. b. ítéletét a perben állott egyik fél sem f e 1 ebb ezi, s így az jogérvényessé válván, végrehaj tátik; az e. b. tudván, miképen ítélte el a bűnöst, vizsgálati fogságának büntetesébeni betudásával - e, vagy a nélkül, a büntetés idejének megkezdése és mikénti számítása iránt alig fog kétség támadni, vagy ha támadna is, azt az e. b. könnyen elfogja oszlathatni. A legutóbbi esetben az Ítéletnek tartalma szerint természetes azt állítani, hogy az e. b. a szabadság-büntetésnek kezdetét saját Ítélete hozatalának s illetőleg kihirdetésének napjától fogja számítani, mert ettől eltérő szándéka levén, azt határozoctan kimondotta volna. (Vége következk.) Jogeset. Házastársi közkeresméuynek csak az tekintendő, mit a házastársak az örökölt javakon felül szereztek. Kovács Zsuzsanna özv. Varga Ferenczné és Kovács Ferencz 1864. máj. 11-én 1460. sz. a. Csongrádmegye telekkönyvi törvényszékéhez benyújtott keresetükben előadják, miszerint ügyvédjök által értesültek, hogy az •/. a. szentesi 872. sz. tjkönybeli fekvőségeknek tulajdoni joga V3 -ad részben Bajkai Zzuzsanna nevére van telekkönyvezve, holott a 2/. a. adásvevés szerint a hivatkozott telekjkönyvbeli -"^jp^ sz. háznak 1851 ben vétel utján Varga Ferenczné az első szerzője, s a 4972., 6227., 6229 és 8550. h. r. sz. a. bejegyzett ingatlanokat mint az érintett háznak legelő járulékait kapta a közlegelő kiosztása alkalmával, és miután Kovács Ferencz Szentes városában létezett saját szülői örökségébe jutott házat Cseri Sándornak eladta, és ennek árából 220 frtot Kovács Zsuzsanna kezéhez lefizetett, ez utóbbi beleegyezett, hogy az ő kizárólagos tulajdonaként szerzett ház és legelő járulék testvére Kovács Ferenczczel egyenlő aránybeli közös birtok legyen; — igy birták 1852. óta közösen ezen telekkönyvi ingatlanokat, s közösen viselték annak terhét a nélkül, hogy azokhoz Bajkai Zsuzsannának tulajdon vagy használati joga létezett volna. Ezeknél fogva kérik Baj kai Zsuzsannát tárgyalás folytán a szentesi 812. sz. telekjkönyben felvett ingatlanok V3 részéhez jogtalanul bejegyzett tulajdoni joga kitörlésének bekeblezésében s a költségek megtéritésébenel marasztaltál ni, s annak folytán azon ingatlanok tulajdonjogánakegyenlő aránybani kiigazitásátelrendeltetni. Alp. ellenbeszédében előadja, hogy a kiigazításba azért nem egyezik, mert felp. beismerésként a 2/. a. szerint vett ház és járandósága árát Kovács Ferencz segítette kifizetni, ez pedig alperesnek a II. sz a. egyházi bizonylat szerint törvényes férje; — az 1840: VIII. törv. czikk szerint minden szerzemény, mely a házassági idő alatt szereztetik, a férj és nő között közös, már pedig a kérdéses vagyon is a hivatkozott okmányok összehasonlítása mellett 2-od r. felp. és alp. közti házassági idő alatt szereztetvén, alperest ezen vagyon épen azon jogon illeti, mint 2-od r. felperest. Alperesnek jogezime tehát e vagyonhoz a közös szerzés, mit a felhívott törvény támogat; továbbá joga van */3-ad részben ezen vagyonhoz, mert a 872. sz. tjkönyvben e. r. felp. azt sajátkezű aláírásával elismerte s meghatározta, ezen okmányt pedig oly könynyen megsemmisíteni nem lehet. Nem való azon felp. állítás, hogy 2-od r. felp. öröklött vagyonból származott pénzét ruházta volna a kérdéses vagyonba, mert a kérdéses vagyon közös keresményi pénzen szereztetett. Kéri felpereseket keresetükkel elmozditatni. E. r. felp. a válaszban tagadja, hogy a 220 frt közszerezményi pénz lett volna, de habár ilynemű volna is, még akkor sem illetné alperest 1/s-ad rész, mert az egésznek felét engedvén át, a másik fele tisztán e. r. felperesé; tagadja továbbá, hogy a 872. telekkönyvet aláirta volna, mert oda csak keresztvonását arra nézve tette, hogy a birtoknak fele őtet illeti. Valótlan, hogy férjéveli közös szerzemény lenne ;i peres vagyon */-,-ad része, mert felpnő csak akkor engedte Kovács Ferencznek a peres ingatlanok fele használati jogát, midőn a 220 frtot neki egészen kifizette. M. r. felp. válaszolja, miszerint nem igaz, hogy alperessel valamit közösen szerzett, mert azonkívül, hogy mindennapi keresményéből alp. dologtalansága miatt semmit szerezni nem tudtak, még szülői örökségét is annyira elfogyasztották, hogy csak ennek maradványából volt képes a 220 frtot a kérdéses birtok fele részeért Kovács Zsuzsannának kifizetni. De közösen nem is szerezhettek semmit, mert alperesnő 2-od r. felperest 10 év óta elhagyta, s tőle különválva lakik. Ezekhez képest a kereseti kérelem ismételtetik. Alpnő a viszonválaszban megjegyzi, hogy a 2|. a. szerzési okmány még a magyar törvények hatálya alatt kelt, azt pedig, hogy e szerzési oklevél szerint vett va-