Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 31. szám

124 detett Ítélet ellen felebbezéssel sem élt, s igy az osztoz­tató biróság eljárásába tényleg beleegyezett. De helye volt az osztoztató küldüttség eljárásának az id. türv. szab. 170. §. szerint, ha a fél bele nem egyezett volna is, mert a felek a haláleset után a szolgabiróság előtt megjelenvén, minthogy megegyezni nem tudtak, oda lettek utasítva, hogy a vitályt az 1836: 14. és 1840: 13. t. cz. szabta el­járás utján egyenlítsék ki, s ennek folytán kérték az osz­toztató küldöttség kinevezését, melynek eljárása azért sem semmisíthető meg, mert a járási szolgabíró is akké­pen tartozott volna intézkedni, t. i. az ősi vagyont az il­lető örökösöknek átadatni, ellenben a férjet, kinek sem­mi jogczime nincs, perutra utasitatni. A viszvégrehajtás foganatosítása folyamodóknak ki pótolhatatlan kárt okoz­na, mivel ők az állítólagos móring fejében 80 frtot, ősi adósságok fejében 26 frt88kr. és 91 frt 56 krt kifizettek, s az elhunyt mostoha anyjának Szabó Rozáliának özve­gyi jog fejében a NB. a. kötelezvényben foglalt összeget is kifizették. Kérik ennélfogva az osztoztató biróság eljá­rását helybenhagyatni s alperest igényével perutra utasi­tatni, ha pedig ennek hely nem adatnék, kérik a viszvég­rehajtás foganatosítására nézve kimondatni, hogy az ősi vagyon kiadása előtt az örökhagyó férje a folyamodók által tett fizetéseket visszatérítse, mert neki semmi vagyona nem levén, soha kárpótlást nem eszközölhetnének. Szabó István ellenészrevételeiben azon kifogásra, mint­ha a kir. tábla végezésének indoka ezen ügyre azért nem lenne alkalmazható, mert az osztoztató küldöttség kine­vezése s annak eljárása ellen óvást nem tett, s maga ré­széről is a bírákat kinevezte, megjegyzi, hogy a törvény óvás jogot nem ad, s ha ő a bírákat ki nem nevezte volna, az illető biróság nevezett volna ki ilyeket. Hogy az eljá­rásba tényleg bele nem egyezett, mutatja a nmgu m. kir. udv. cancelláriához tett folyamodása, melynek folytán a kir. tábla végzése keletkezett; felebbezéssel pedig nem él­hetett, miután osztoztató biróság ítélete ellen törvény sze­rint annak helye nincs. Midőn a tárgyalásnál megjelent, kinyilatkoztatá, hogy ez ügy nem lehet a sommás osztály­nak tárgya, s okmányait annak igazolására mutatá fel, hogy ez ügy ekképen nem volt tárgyalható. Hogy a szol­gabiróság előtt megjelentek, s hogy ott az egyesség létre nem jött, abból is csak az következik, hogy alp. bizván igazságos ügyében, egyességet kötni nem akart. A tett fize­téseket a viszvégrehajtás alkalmával vissza fogja fizetni, de hogy folyamodók neje mostoha anyával ennek özve­gyi joga iránt kiegyeztek, ahoz semmi köze, mert oly va­gyonról, mely per alatt van, egyességet csak saját fele­lőségük mellett köthettek. Kéri a kir. tábla végzését hely­benhagyatni. A kir. Hétszem. táblán határoztátott: „A kir. it. táblának végzése indokainál fogva hely­benhagyatik, és az ügyiratok további törvényszerű intéz­kedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1866. márt. 16-án 21482. P. sz. a.) Kúriai Ítéletek Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 13. Dessewfy Gyulának — Gajger Mózese, szerződés teljesítési perében ítéltetett: Tekintve, hogy alp. az A. alatti okmányban azon kötelezettségét, hogy a felpe­rest és rokonait illető lubotini részjószágot 8200 frtért megveendi, vagy maga helyett ugyanazon vételár mel­lett más vevőt fog szerezni, azon feltételhez kötötte, ha a Leichtag Emánuellel ugyanazon részjószág iránt kötött D. alatti szerződéstől a felek visszalépnének, félperes pe­dig azt, hogy a most emiitett szerződéstől a felek vissza­léptek, és igy annak érvénye teljesen elenyészett volna, alperes tagadása ellenében semmivel sem bizonyította: de tekintve továbbá, hogy alp. a fentebb idézett A. alatti okmány zárpontjában a kérdéses részjószág megvétele vagy elszerzése iránti kötelezettséget csak azon esetben vállalta el, hahogy a nevezett jószágra betáblázott adós­ságok kttábláztatni fognak, s igy az teljesen tehermen­tessé tétetik, felp. pedig e feltételnek ugy saját beisme­rése, mint a vételárt meghaladó betáblazásokról tanús­kodó K. alatti telekkönyvi kivonat szerint is meg nem felelt, ugyanazért a kir. it. tábla ítéletének megváltozta­tásával felp. keresetétől elmozdittatik, s az ügyiratok sat. (1866. febr. 8-án 18839. sz. a. Elő.: Beöthy Zsigm. ktb.) A kir it. táblán. 25. Raisz Szilárdnak — Raisz György és több alpe­resek e. 18000 pengő vagyis 18900 o. ért. frt családi ala­pítvány és az attól járó kamatok, ugy a perköltségek megvétele iránt indított hagyatéki perükben ítélt ete­tett: A keresetbeli 18900 frt tőke, mint a közös öreg atya néh. id. Raisz György által közszolgálatban álló csa­lád tagok számára végrendeletileg tett alapítvány örök­hagyó ifj. Raisz György után maradott vagyonból elkü­lönítve nem létezvén, és igy a most nevezett közös atyá­nak végintézete, melyben öszves vagyonát, minden kivé­tel nélkül három gyermekei között egyenlő részekre fel­osztatni rendelte, felperes keresetével, hogy ezen tőke az atyai hagyatékból kihasittatván, annak haszon élvezete, ő reá átruháztassék, ellentétben állván , és e szerint ezen kérelemnek, az érintett atyai végrendelet érvényte­lenítése előtt helyt adni nem lehetvén, felperes kerese­tétől ez uton elmozditatik, és ilykép az eljáró megyei tör­vényszék ítélete az ügy érdemére nézve megváltoztat­ván, ugyan az a perköltségek kölcsönös megszüntetését illetőleg helybenhagyatik, és az iratok további intézke­dés végett a magok illetőségéhez visszaküldetnek. (18(i6. febr. 20-án 787. sz. a. Elő/Makovicz Ede ktb.) 26. Csurgay Mihálynak — özv. SzunyoghPálné, ugy is mint kiskorú gyermekei Katalin és Erzsébeth term. és törvényes gyámanyja, továbbá Szúnyog János és többek, mindnyájan mint néh. Szúnyog Pál örökösei ellen 787 o. ért. frt 50 kr. tőke s járulékai iránti rendes írásbeli pe­rükben ítéltetett: Felp. engedményezó'je Jakab István, Szunyogh Pál, Kamasz György és Jakab Mártonnal ital mérést bérlő társaságban lévén, s a kérdéses 3000 frtot ezen társas üzletre együtt ugyan, de mégis olykép vévén fel kölcsön, hogy az egyedül Jakab István, mint a társa­ság pénzkezelőjének jutott kezeihez, miután felp. által az, hogy engedményezője azon ö?zveget a társas üzletbe be­fektette, s a társaság feloszlása alkalmával társainak be­számolván, kezei közt a kölcsön visszafizetésére fedezet nem maradt, s igy a visszafizetést saját|ából eszközölte volna, nem bizonyította, — sőt Policzer Rudolf abbeli vallomása, — miszerint a visszafizetésnél Szunyogh Pál is jelen volt, és egy kendő pénzt ő is hozott magával, — ellenkezőre mutatna, ennélfogva felp. az eljáró törvszék ítéletének kölcsönös megszüntetése mellett, keresetétől el­mozditatik, és a periratok sat. (1866. jan. 16-án 20987. sz. a Elő.: Haris Utb.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Nyomatott Pesten, 18H6. Kocsi Sándor állal. KÉrköry, Ga/góc~y és Kocsi nyomdájában.') Hat-piaci és at-dvnasor sarkán, 9. ÍZ. a.

Next

/
Thumbnails
Contents