Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 30. szám

gördítenek, melyek azt lehetetlenithetik. Lehetlenitik igazságszolgáltatásunk tökéletesb rendezését, mert lehetetlenítik azon egyedüli jogalapot, melyre jogi reformjaink fektethetők, a felelős minisztérium rendszerét. Ezen a codificatió s felelős miniszteri rendszer közti legszorosb kapcsolat folytán, képviselőházunk ige n bölcsen intézkedik, kimondva egyik irányelvül, hogy ajogi codificatió is a miniszteri r en dsze r a lap j á n a I a k itassé k. Mert korunk társalmi igényeinek megfelelő szabadelvű codificatió csakis ily alapon keletkezhet. Képviselőinktől pedig nem szabad egyebet, mint az előhaladottabb európai törvényhozási politika színvonalán álló codificatiót várnunk. Leend-e azonban ezen codificatiónak sikere, vagy azt » igazságszolgáltatásunk gyökeres rendezésében mikor érhetjük el? — ez más kérdés. Ha nem akarunk önámitásokban élni, el kell ismernünk komolyságát azon aggályoknak, melyek a miniszteri rendszer közel jövőbeni létesithetése iránt mindinkább terjedeznek. Mig ellenben a feudális pártbeliek s retrogradok folytonos törekvéseinek czélpontja, a testületi kormányrendszer mindinkább nagyobb kilátással bir érvény esithetésére. Ha pedig, mint törvényeink, közjogi szerződéseink világosan követelik, hazánkban székelő önálló kormányt, s formájául miniszteri rendszert nem nyerhetünk ; miután csak az ez által nyújthatott biztosítékok szolgálhatnak jogi reformjaink, összes codificatiónk kielégítő alapjául, kérdjük mi sors vár az ily szellemben alakult codificatiónalis munkálatokra? Valószínűen ugyanaz, mely régibb, 1840-i és előbbi törvényjavaslatainkat érte: a moly s por áldozatjai lesznek; hogy akkor midőn később tán alkatúul nyílik életbeléptetésükre, egésaeu vagy nagy részben használhatlanokká váljanak. Ezen szomorú sikertelenséget azonban nem egyedül az idézendi elő, hogy a reform codificatió alap feltételéül csak a miniszteri rendszer szolgálhat; hanem főleg az, mikép a testületi kormány-rendszer elvei incompatibilisek a szabadelvű jogi reformokkal. Ha ezen rendszer emeltetik hatalomra, kétségtelenül j az, aristocratiai feudális bányával minden jogi alakulást j is saját szellemében s érdekeiben fogja vezetni Külszín végett elfogadja a törvénykezésben a szóbeliség s nyilvánosság elvét; de amazt az írásbeliség tetemes kiterjesztésével minden jelentőségétől megfosztandja; mig a nyilvánosságot oly sok kivétel s korlátozás alávetendi, mi kép minden hatálya megsemmisülend. — Megtartja talán a jury nevét is, de alakítását a kormány közegeinek önkényére fogja bizni, a politikai és sajtó vétségeket pedig, mik biztosítékait legfőbb fokon igényelnék, illetősége alól kiveendi, s a kormánytól függő bíróságok elébe sorolandja. Utóbbiak büntetéseit, már az előkészületekre is kiterjesztett bünkisérleteknél is, elrettentésül tulszigorua kká teendi, infamans következményeiket nagy mérvben szaporitandja. A minden társalomban nagy fontosságú ügyvédi osztályt eltűri, de a bíróságoknak alárendeli, azok önkényétől függővé teszi, s az ellenüki figyelmi eljárást önkényszerüvé alakítja. A bírói illetőséget az aristocratiai érdekeknek megfelelőleg szabályozandják sat. sat.') ') Jelen értekezésünkben a magánjog codificatióját teljesen mellőztük, ámbár a feudális conservativ érdekek épen itt legnagyobb mérvben érdekelvék. Mellőztük azonban készakarva, mert azt hisszük, mikép jelen törvényhozásunk számot vetve az erőkkel, És ezek, mint könnyen belátható, azon szabadelvű elvekkel, melyeket codificatiónk fog követni, merő ellentétben állanak A conservativ feudalisták, a jogi codificatió terén, Európa minden államában, s minden időben, ily irányt, ily állást foglaltak el. De ily irányt követtek hazánkban is. Ennek kell egyenesen 1840-i bűnt.Codextervünk megbuktatását is tulajdonitanunk. Ezen tény okai iránt nem egyszer hallhatunk egyoldalú, félszeg nézeteket.Nem lenne felesleges a közönségét részletesen felvilágosítani, mikép annak egyedüli oka az volt, mert.48 előtti testületi kormány-rendszerünk elvei a szabadelvű jogi reformokat nem türheték. Ezen iránynak a főrendek, retrográd szellemükkel hódoltak; s igy együttesen nemcsak azon tervezetet, hanem minden más szabadelvű reformot is részint végtelenül késleltek, részint végkép mégis buktattak. Nincs semmi okunk kétkedni, mikép a conservativ elemek a codificatió irányában jelenben is hason állást s törekvést foglalandnak el. És igy elég alapos lehet aggályunk, hogy ily elemek emeltetve a hatalom polczára, szabadelvű codificatiónknak sikere alig lehetend, hogy tehát igazságszolgáltatásunk a közeljövőben gyökeres javulásnak alig nészhetend elébe. Nem látszatik időnkivülinek a codificatió küszöbén a közönséget előre is tájékozni az iránt, hogy kinek tulajdonitsa, ha a jogéletben oly epedve várt javulás ez alkalommal is egyhamar be nem következend. Nem a reformok s z ab a d e I v üs é g e, hanem a testületi kormány elvek retrográd szelleme, s conservativ tespedése képezendi az okokat. Eziránt nem is lehet semmi kétség, miután a feudális — conservativ elemek hazánkban nyíltan kimondják, hogy nekik nem is kell codificatió, hanem csak foltozgatása históriai jogalapon. Erről azonban jövő czikkünkben. Jogi kérdés. Van-e sommás szóbeli perekben, az igazolási kérelemnek helye: N.N. Felperes nagyobb összeg iránt X. X. alperest sommás szóbeli perbe fogta. Alperes a tárgyalásra meg nem jelenvén, felp. kértére makacsságban elmarasztaltattatott. Alp. kellő időben, meg nem jelenhetésének igazolására — igazolási kérelmét beadta, — a bíróság az igazolás tárgyalására határnapot tűzött ki, egyszersmind a végrehajtást (elfüggesztette. Felp. ezen végzést felebbezte, azon indokból, hogy a sommás szóbeli perekben igazolási kérelemnek helye nincs; mert az id. t. szab. IX. fejezet szabályai, és igy a 95. §-a is egyedül a rendes perekre alkalmazható; és mert az igazolási kereset rendes szóbeli uton lévén tárgyalandó, a sommás szóbeli perekre nem alkalmazható, mivel ez által, a sommás per rendes perré változand, mi a sommás utu kereset eszméjével ellenkezik. A másodbiróság a felebbezésnek a felhozott okoknál fogva, helyt adván, az első biróság végzését megsemmisitette. Igy áll elő tehát azon kérdés, van-e a sommás szóbeli perekben igazolási keresetnek helye? Csekély nézetem szerint, kell hogy legyen, mert melyekről rendelkezhetik, s a melyeknek legavatottabbjait a közjogi tárgyalás ugy is elfoglalandja, s tekintve a törvénykezési reformok égetőbb szükségét — az anyagi magánjog codiQcatióját jelenben nem is veendi munkába.