Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 30. szám

Pest, lS(i(i. kedd april. 17. 30. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A Codificatió iránti kilátások. II. — Jogi kérdés.— Hiv. tudnivaló. A Codificatió iránti kilátások. II. Azokból, miket előbbi czikkiinkben elősoroltunk, legközvetotnebb s leglényegesb következtetés, a felelős kormány, vagy is a felelős minisztérium szükségessége. A codificatió alakulásának, úgymint azt mi óhajtjuk, s mint azt a haladás minden barátjának óhajtania is kell, legelső feltételéül a felelős miniszteri kormány rendszer tekintendő. De egyszersmind épen itt rejlenek forrásai azon komoly aggodalmaknak is, melyeket az oly nagy mértékben epedve várt codificatió sikerének közel jövőjére nézve felmerülni látunk. A codificatió szempontjából oly kormány rendszernek, mely felelős minisztériumon alapszik, szükségességét, magok a leglényegesb jogi reformok szükségessége indokolja. Mert ezen reformok csak ugy valósithatók, ha azokhoz a kormány felelőség biztosítékai is megadatnak. A tökéletesb igazságszolgáltatás érdekében kivánatos a municipiumok akképi átalakítása, hogy első fokon is törvénytudókból kinevezett törvényszékek képezzék a bíróságot. Ezt azonban csak ugy fogadhatjuk el, ha azon biztosítékok, melyek a választási rendszerrel járnak, a kormány befolyása ellenében kellő biztosítékokkal kiegyenlítetnek. — A kormány befolyás mindig veszélyesebb, mint az, melynek a választott birák a választók, vagy egyes pártok részéről kitéve vannak, már azért is, mert a hatalom befolyása mindig erősebb, több eszközökről rendelkezik, tehát hatalmasabb is. A kormány befolyása a kinevezettek irányában nemcsak az ítélethozatalt szabályozó titkos utasítások, hanem a birói személyek áttétele, nyugdíjaztatása, az előléptetés s kitüntetés gyakorlása által is nagy mértékben s felette hátrányosan gyakorolható. És ezen befolyás érvényesítésére eléggé fontos okok s érdekek a hatalom részéről épen nem hiányzanak. A kincstárra nézve nagy je^ntőségü fiskálisi ugyeken kivül, figyelmet szoktak gerjeszteni azok fontosb polgárjogi pereik is, kik a hatalom előtt inkább gyűlöltek mint kedvesek. Azonfelül minden jogrendszerben a törvényszékek tagjai, részint mint elnökök, részint mint birák az esküdtszékekhez s fegyelmi állandó bíróságokhoz is hivatvák, s mint ilyenek nagy érdekű sajtós politikai vétségek felett döntő szavazattal s hatállyal bírnak. Mind oly körülmények s tényezők, melyekben a kinevezett, tehát a kormánytól sok tekintetben függő birák önállása, mindig inkább van veszélyeztetve, mint hason befolyásoktól ment választott biráké. Ezen a birói függetlenséget veszélyező visszaélések, s kormány befolyások ellenében egyik legfőbb biztosítékot csak a miniszteri felelőségben találhatjuk fel. Ugyanezen következtetésre jövünk minden egyéb jogi reform kérdésénél. Mi semmi lényegesb törvénykezési reform lehetőségét sem látjuk be a nélkül, hogy megelőzőleg a felelős miniszteri kormányrendszer elfogadtassák. Mi alig ajánlhatnók az oly üdvös szóbeliség rendszerét, mely az elnök-ég s törvényszék nagy terjemü hatalmát feltételezi, ha ezen hatalom a miniszteri felelőség által nem ellensulyoztathatnék. Mi veszélyesnek tartanok a közvádlók intézményét, ha ezeknek, a tapasztalatként nagyon is lehető és igen is veszélyes visszaéléseik s kinövéseik ellen a miniszteri felelőségben biztosítékokat nem találhatnánk. — Mi kevés hasznot várnánk magától a jurytől is azon felelőség biztosítékai nélkül. Hogy ily visszaélések ellen, melyek a jogbiztosságot legnagyobb veszélynek teszik ki, a testületi, tehát felelőség nélküli kormányrendszer, kellő biztosítékokat nyújtani nem képes, 1848. előtti történelmünk elég világosan bizonyítja. A hatalom, hol csak fontosb érdekei igényelték, szabadon avatkozhatott s gazdálkodhatott igazságszolgáltatásunk szentélyében; törvényeinka bíróságok függetlenségéről, alkotmányunk alapelvei mind hiába voltak, a hatalom önkényét vissza nem tarthaták, el nem hárithaták. Ily visszaélések lehetősége természetszerűleg még magasbra emelkednék, ha az ujabbkori reformok elfogadtatnának s létesittetnének, mert ezek általában feltételezik a biróságok hatóságának kiterjesztései, befolyásuknak, hatalmuknak magasbra emelésére. Innen van, mikép az európai államok történetében, a jogi reformok kora, a politikai hatalom, kormányrendszer reformjával mindenütt karöltve jár. A franczia 1789-i a társalmi kifejlődésben valódi korszakot képező átalakulástól kezdve, melyre legközelebb lapunk egy tisztelt dolgozó társa igen helyesen hivatkozott — egészen a legújabb időkig, Európa összes államaiban gyökeres jogi reform elő nem fordult, hogy azzal a politikai rendszer és pedig a miniszteri felelőség elve is együttesen nem követeltetett s létesitetett volna. Természetesen. Mert a jogi átalakulás folytán a patrimoniumok, hűbérek, egyházak, városok, municipiumok, községek legfontosb jogosultságukról, a jog kiszolgáltatás kezeléséről lemondottak, azt átruházták magára az államra, melyet az csakis egyedül illethet; de az állam ezen mindenhatóságának megalapításához nem járulhattak, a nélkül, hogy a kormány közegei felelőségében kellő, vagy legalább lehetőleg megnyugtató biztosítékokról gondoskodtak volna. Nincs is példa, hogy Európában a szabadelvű, korszerű codificatió mellett a miniszteri felelőség rendszere befogadva s életléptetve ne lett volna. Kétségtelen bizonyítéka a jogi reformokon alapú I ó co d i fic a t i ó, s a felelős kormány-rendszer közti szoros, elválhatlan kapcsolatnak. És ez mutatja, mily felelőséget válalnak magokra azok, kik hazánkban a felelős minisztérium intézményét létrejönni gátolják. Nemcsak hazánk jogszerű politikai önállásának érvényesítését lehetlenitik ; hanem azoly sürgetős, oly életbevágó codificatió elébe is oly akadályokat 30