Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 29. szám

115 halála után a biztosító levél jogszer übirlaló­jának(rechtsmassigen Inhaber) fogja kifi­zetni. Ez okmány alp. beismerése szerint is jelenleg felp. hagyatéki hatóság birtokában levén, jogszerű birlalójá­nak egyedül ő tekintendő, m e r t egy nyilvános ha­tóságról felnem tehető, hogy ennek birto­kábatörvényellenesenjutott volna, valamint ezt maga alp. sem állította. A 4/. a. nyilatkozatra alapí­tott azon alapos kifogás, hogy a biztosított az A. a. bizto­sítási levelet halála esetére Schüfftnann Meri Annára ru­házta, eltekintve attól, hogy ezen okmány halálesetrei in­tézkedést tartalmazván, s igy végrendeletnek tekintendő levén, mint ilyen törvényes kellékekkel nem bir, bírói figyelembe azért sem jöhet, mivel ezen kifogással legfe­lebb az illető engedményes, illetőleg- végrendeleti örökös élhetne, s alp. társulat azt, hogy általa ezen kifogás téte­lére feljogositatott volna, nem is állitja, annál kevésbbé bizonyítja; de különben is nevezett Meri Annának a 4/. alattiból következtethető joga jelen per által érintetlenül marad, s ő ezen vélt jogát jelen ítélet daczára felp. hagya­ték ellen az alp. társulat által befizetendő életbiztosítási összegre nézve is szabadon érvényesítheti, és abból, ha az alp. társulat az A. alattiban vállalt kötelezettség teljesité- j sére köteleztetik, alperesre joghátrány nem háromolhat, | mert ő a fizetést csak az eredeti biztosítási levél vissza- i adása mellett lesz köteles teljesíteni. Alp. ezen Ítélet ellen semmiségi panaszszal egybe­kapcsolt felebbezést adott be, mert tárgyalás, kölcsönös perbeszédek váltása és a kereseti tárgy vitatása nélkül képzelhető nem levén; mert a két halasztás, melyekre bí­rói határozat se nem kéretett, de nem is keletkezett, szo­ros értelemben vett tárgyalásnak nem tekintethetik, ha­nem annak csak az 1865. jul. 17-én tartott tárgyalás te­kintendő; s miután alp. a birói illetőség elleni kifogását az A. a. biztosítási kötvény és azon jogelv alapján, hogy eoontractus contrahentibus legem ponit, ezen első érdem­leges tárgyaláskor megtette, a kifogást elkésettnek ki­mondani, s az ügy érdemleges eldöntésébe bocsátkozni nem lehetett, mely oknál fogva kéri alp. az e. b. ítéletet birói illetékesség hiánya miatt feloldatni. De az érdem­ben is helytelen az eljáró törvszók Ítélete, mert a 3/. a. ítélettel beigazoltatott, hogy a kereseti összegre nézve csu­pán Meri Anna bir a 4/. a. engedmény alapján tulajdoni és kereseti joggal; —ezen birói Ítélettel kimondott hatá­rozat tehát, mig perujitás utján meg nemmásittatik, kell, hogy érvényben tartassák. Különösnek találja felebbező, hogy az eljáró törvszék a 4/. a. okmányt, melyet a 3/. a. ítéletében teljes érvényű s Meri Annának tulajdoni kere­seti jogát megállapító okmánynak ismert el, e perben vég­rendelet természetével bírónak kereszteli, holott az tar­talma és alakjánál fogva valódi tulajdoni jog átruházási ^ okmánynak tekintendő, s miután ezen okmány szerint a j biztosítási kötvény tulajdonosának Meri Anna tűnik fel, l alp. társaság csakis annak ellenében lehet kötelezve ér­demleges védelmét nyilvánítani. A kir. táblán Ítéltetett: ,,Az eljáró városi törvszék Ítélete indokolásánál fogva azonban mégis a 4/. a. okirat minőségére vonatkozó indo­kának elhagyása mellett helybenhagyatik, s a periratok további törvényszerű eljárás végett illetőségükhöz vissza­küldetnek." (1865. oct. 25. 16912. P. sz. a.) Alperes a 2-od bir. Ítélet e. benyújtott felebbezése és semmiségi panaszában felhozta, hogy miután a biztosítási kötvényt tartalmának igazolása szerint maga a Bécsben székelő társulati igazgatóság állította ki, és a társulat ál- | tal fizetendő biztosítási összeg is Bécsben a társulat pénz­táránál vehető csak fel, perbe csakis az igazgatóságot és pedig ugy a dolog természeténél, mint pedig az ért. szab. 30. § ánál fogva is Bécsben még pedig az A. a. régibb alapszabályok 65. §. szerint az ottani orsz. törvszék, a B. a. ujabb szabályok 50. és 60. §. szerint a bécsi keresk. törvszék elé lehetett volna idézni. Alp. továbbá az A. a. biztosítási kötvényt érvénytelennek és semmisnek vitatja azon oknál fogva, mert mind a biztosítási feltételek 12. §. 1. pontja, mind pedig a D. a. biztosítási ajánlat szerint Schöffman József a biztosítás különbeni érvénytelenégé­nek terhe alatt köteleztetett hamis és valótlan előadásokat nem tenni, már pedig 6 a D. a, ajánlat 3-ik és 4-ik pont­jára azt mondja, hogy ő teljesen egészséges, csak valami 6 év előtt volt beteg, holott a társulatnak számtalan bi­zonyítványai vannak, melyek közül csak az E alattit csa­tolja, melyből kitetszik, hogy Schüífmann József több év óta tuberkolában szenvedett, s hogy mellbeteg volt, sőt e jelen ügyben csalás is forog fen, mert a felvételkor a tár­sulati orvos elé nem Schöffman József, hanem helyette megvizsgálás végett más egyén állitatott. Kéri a két al­sóbb bírósági ítélet megsemmisítésével alp. társulatot a ke­reset alól felmentetni. A kir. Hétszem. táblán ítéltetett: „A birói illetőség e. az érdemleges tárgyalásnak is­mételt elhalasztása után egyedül a 3-ik tárgyalás alkal­mával, s igy az ideig. törv. szab. 55. §. szerint elkésetten emelt kifogás birói figyelembe vehető nem levén, a AJ. alatti nyilatkozat pedig, —• tekintve, miszerint ez a kö­vetelés alapját képező A. a. okiratra reá nem vezettetett, s ezen okirat Meri Annának valósággal át sem adatott, a D. a. végzés szerint pedig ugyanaz Schöffman József ha­gyatékának törvényszerű birtokában létezik, az erre ala­pított felp követelés megítélésének ellen nem állhatna, az alaptalan semmiségi panasz elvetése mellettt a kir. it. táblának Ítélete helybenhagyatik, s az ügyiratok illető­ségükhöz visszaküldetnek." (1866. márt. 13. 2068.P. sz. a.) Jogeset. Életbiztosítási ügyekbeni birói illetőség. Özv. Reichl Erzsébet Ellenberger Henriket, mint a triesti assecurationi generáli főügynükét Pestváros tör­vényszékéhez f. é. apr. 12. 20979. sz. a. beadott folyamodvá­nyában az iránt intette meg, hogy a néh. Reichl Terézia halála esetére kötelezett 5000 frt biztosítéki összeget fi­zesse ki, vagy pedig az az iránti kérdések elintézése vé­gett 14 nap alatt választott birót nevezzen meg. Erre az eljáró törvszék 1865. apr. 19-én kö­ve t k e z ő vé g z é s t hozott: „A kérvény másodlata El­lenberger Henrik urnák, mint a trieszti cs. kir. szab. asse­curationi generáli társulat magyarországi föügynöke ke­zéhez mihez tartás végett kézbesitetni és a kézbesítési bi­zonyitványnyal ellátandó elsődleten erről folyamodónő ügyvéde Horváth Károly ur értesíttetni rendeltetik. Ezen végzés ellen Ellenberger Henrik felfolyamo­dást nyújtott be, melyben előadja, hogy a kérdéses köt­vény a társulatnak Triesztben székelő központi főigazga­tósága által levén kiadva és aláirva, folyamodó nő csak ez ellen, még pedig annak illetékes birája előtt fordulhat, —• továbbá az érintett megintési kérvényt a társulat meg­hallgatása előtt elintézni nem lehetett, mivel előbb meg­győződés lett volna szerzendő arról, váljon való-e a kér­vény tartalma, s van-e helye jelen esetben a biró vá-

Next

/
Thumbnails
Contents