Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 29. szám

114 alapjait, vizsgálat s reform alá vegyük.2) — Mindezek csak ugyanazon reformtörekvés tényezői s kifolyásai lehetnek. Azt pedig könnyű belátni, mikép a municipiumok reformja biztos elvek szerint nem eszközöltethetik, mig maga a kormányrendszer, melynek azok lényeges alkatrészeit képezik, meg nincs alapitva. És igy alakul a codificatiónak egyik legfontosabb, mindenesetre 1 e g k és I e 1 te t ő b b akadálya, annak a közjogi kérdések elintézésétől való függővé tétele. Vegyünk azonban elő ezenkivül is még néhány jogintézmény!, melyek a codifioatió kiválóbb elemei leendnek. Ilyen kétségtelenül fontos intézmény a köz vádlók, az áll a m ügy é sz e k szervezete. Akár kiterjesszük azt a polgárjogi törvénykezésre is, akár csak a bűnvádira szoritsuk, annak behozatala előttünk elmaradhatlannak mutatkozik; miután annak szükségessége annyira elismertetik, mikép azt már maga Anglia is mindinkább befogadja, s tovább terjesztését hathatósan sürgeti; s miután municipiumjaink tiszti ügyészsége ősi alakjában fentartható nem is lehet. De kérdjük, lehet-e a közvádlói intézményt ismeretes nagy horderejű befolyásával, kiváló hatalmával meghonosítani a nélkül, hogy megalapítva legyen azon kormányrendszer, melytől az függ, s mely ily hatalmas közeg felett szabadon rendelkezhet ? Lehet-e a polgári s főleg politikai szabadságot s jogbiztosságot ily intézmény befolyása alatt koczkára tenni, ha a kormányrendszere biztosítékul nem szolgáland? Az egész bűnvádi eljárás rendszere az államügyészség intézményén, szervezetén fordul meg; tehát az egész bűnvádi eljárás codificatiója szükségkép feltételezi már ezáltal is, a közjogi kérdések, illetőleg a kormányrendszer elintézésének előrebocsátását. Maga az esküdtszék meghonosítása is ugyan ezt : kívánja szükségkép. A köztapasztalat tanúságaként ugyanis azon mód. melyen az esküdtek listája előállitatik, s a jury szerkesztetik, ezen oly nagy mértékben kivánatos intézmény minden biztosítékait s jótékonyságait megsemmisítheti. Francziaország példája mutatja, mikép a közhatalom saját érdekeiben azt a jogbiztosságra nézve legveszélyesebb módon eszközöltetheti. Mertaz esküdtképeseknek és a bíráskodásra hivatottaknak összeírása, azok ki- \ választása s megbirálása, a juryhez időszakonkint meghívottak jegyzékének elkészítése a kormány közegeitől tétetik függővé, melyeke működéseket egészen a kormány törekvéseinek megfelelőleg végezik. Itt tehát ismét annak szüksége áll elő, hogy előbb a politikai hatalom hatáskörét, felelőségét szervezzük, mielőtt arra ily életbe vágó jogokat rá bíznánk. Maga a polgárjogi szóbeliség s nyilvánosság, mint minden szakértő tudni fogja, a törvényszéki elnökök terjedelmes hatásköre, nyomatékos hatósága nélkül bábjátékká törpül, magasb hivatása elérhetése nélkül. Lehet-e pedig — ismét kérdjük — a bíróság tagjait ily nagy hatalommal felruházni, ha a közjogi kérdések elintézésével, az ellen a kormány felelőségében biztosítékokat nem szerzünk magunknak? Nem szükség mondanunk, 2) Azért mi azon rendet s öszfuggést, melyben országgyűlési bizottmányaink alakitatni javallatnak, csak ugy érthetjük, h a azon bizottmány, mely a municipumok rendezés ével bizatik meg, a codificáló bizottmányoktól nem leend elkülönítve, hanem azokkal a legszorosb összeköttetésben s együttes működésben ! járande). | mivé nőheti ki magát ily elnöki hatalom — felsőbbségei felelősége nélkül. Ugyan ezt mondhatjuk a hivatalnoki alárendeltség, fegyelmi eljárás, áthelyezés, nyugalmaztatás sat. gyakorlatára nézve is — melyek mind szoros kapcsolatban állanak a bíráskodás függetlenségével, de mind csak a közhatalom rendszerének biztosságot nyújtó elvei mellett lehetnek megnyugtatók. Ily nézpont alá esik a politikai közigazgatásnak a törvénykezéstől való elkülönözése, az ügyvédi rendszer megalapítása, a bíróságoktól elkülönzött, külön önálló végrehajtók, közjegyzők intézménye, a vitás közigazgatási bíráskodás illetősége is sat. Figyelmet igényel szerintünk a törvények terjeme s a pót, kiegészítő intézkedésekre hivatott közhatalom ebbeli jogosultságának tartalma közti határvonalok megalapítása is. Napjainkban mindinkább a felé irányulnak a törekvések, hogy a törvénykönyvek, főleg a juryre alapított büntetőjogban, egyszerűek, nem nagy tömegűek legyenek ; mi azután feltételezi, hogy a kiegészítő, utasító, a kivitelre tartozó rendszabályok kibocsátása mgára a kormányra bizattassék. Természetes azonban, mikép ez különbség nélkül minden kormány-rendszernél távolról sem ajánlható s alkalmazható, ha a jogbiztosság legszentebb érdekeit semmivé tenni nem akarjuk. Alig van tehát jogintézmény, mely lényegesb jogelvet képvisel, mely kisebb nagyobb mértékben a politikai, az alkotmányi, a kormányzati rendszer irányával, szellemével lényeges kapcsolatban, attóli szoros függésben nem léteznék. Tehát alig van jogi reform, s jogi tényező, mi a codiíicatiónak a közjogi kérdések elintézésétől, szabályozásától való függését nem bizonyítaná. Mindezekből a következtetéseket, vonatkozva codificatiónk legkiizelebbi jövőjére, és sikerének esélyeire, a következő czikkünkben fogjuk kifejteni. Jogeset. Életbiztosítási ügy. A biztosított összeg a biztosított halála után a biztosító levél jogszerű birlalójának kifizetendő. Közhatóságról fel nem tehető, hogy annak birtokába törvényellenesen jutott volna. Dr. Munk Kálmán Budaváros tiszti ügyésze, mint néh. Schöffman József hagyatéka gondnoka felperessége alatt 3000 frt életbiztosítási összeg és járulékai iránt az első ausztr. biztosító társulat pesti vezérügynöksége mint alperes ellen folyamatba tett perben, alp. biztositó társulat Pestváros törvszéke által 1865. jul. 31-én 41341. sz. a. hozott ítélettel a kereseti 3000 frt életbiztosítási összeg, ennek 1864. márt. 24-től járó 6% késedelmi kamatai és 40 frt perköltségben felp. hagyatéki tömeg részére elmarasztaltatott. A e. b. Ítéletét következőleg indokolta: A birói illetőség megalapítandó volt. mert a kereset folytán t. évi jul. 3-án kitűzött tárgyalás két ízben elhalasztatván, az e felett felvett halasztási jegyzőkönyvben alp. társulat az illetőség ellen kifogást nem tett, s ebbeli jogát magának fenn nem tartotta, sőt a jul. 3-iki jegyzőkönyv szerint az ügynek érdemleges tárgyalása halasztatván el, a birói illetőség elleni kifogásától alp. hallgatag lemondott: ezek ellenében ájul. 17-iki vagyis 3-ik tárgyalási napon felhozott ebbeli kifogás, mint az ideig. törv. szab. 55. §-a értelmében amúgy is elkésett, figyelembe nem vétethetett. Az ügy érdemét illetőleg, alp. társulat az A. a. biztosítási levélben azon kötelezettséget vállalta magára, hogy a kitűzött összeget a biztosítottnak