Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 29. szám

Pest, 1866. péntek april. 13. 29. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : A Codilicatió iránti kilátások. I. A Codilicatió iránti kilátások. I. Folytonosan találkozunk kérdésekkel, tudakolódzásokkal az iránt, hogy mi fog történni a codificatióval, mikor nyerünk megnyugtató jogi törvényeket, mikor érjük el igazságszolgáltatásunk rendezését s ezzel a rendes jogállapotot? Nem mellőzhetjük tehát tovább, hogy e kérdések iránt csekély véleményünket nyilvánítsuk, azon nyíltsággal s szabadelmüséggel, mint mindig tenni szoktuk. Az nagyon is könnyen megfogható, hogy a codificatiót, s ezzel rendezettebb jogi állapot előállítását, mindenki epedve, a legnyugtalanabbul várja; mert legérezhetőbb, legfolytonosabb hiányt épen abban érezünk, mi a társalmi élet legfőbb kincse, a személy s vagyon jogbiztossagában, melyet csak alkalmas törvények s korszerIÍ jogintézmények nyújthatnak, melyeket pedig teljesen nélkülözünk. A politikai szabadság hiánya mindenütt már magában is véghetelen akadályokat gördit a társalmi jólét s kifejlődés ellenében ; de ha ahhoz még a magánjogi rendezetlenség s bizonytalanság is járul, a baj legvégsőre emelkedett. Sőt az absolutismus bajai is, melyekben oly sok részünk van, könyebben elviselhetők, ha azok mellett legalább magánjogi téren kielégítő biztoságot élvez hetünk. Azt hisszük a fentérintett kérdések hozzánk nem hazafiúi buzgalmunk, nem lángoló lelkesedésünk tekintetéből, hanem mint hidegen számító s komolyan megfontoló juristához intéztettek. Tehát ily irányban kell, hogy válaszunk is alakuljon. Azt minden szakértő tudja, mikép a codificatió mindig hosszasb időt szükségei; hónapokról itt szó sem lehet. Az napjainkban az európai törvényhozások szabadelvű eljárása, s igy nyerhetett bő codificationalis anyagok segélyével, tetemesen könnyitettebb ngyan, mint csak 25 évvel is ezelőtt; de azért még sem rögtönözhető, ha megfontolt s érett munkálatot követelünk.1) • Mi azonban még ezen, előttünk igen is természetesnek nyilvánuló záradék mellett sem nyújthatunk közel jövőre, a kielégítőbb igazságszolgáltatás érdekében, megnyugtató kilátásokat s reményeket. Nem tehetjük, hogy pillanatnyi megnyugvásért, mi sokáig ugy sem tarthatna, a dolgokat álszinbe öltöztessük, s ezzel igazolhatlan vérmes reményeket támasszunk. Ismerve a fenforgó nehézségeket s akadályokat, inkább szeretnénk mindenkit még további türelemre, mint csábító, de nem valósítható reményekre gerjeszteni. ') Kivévén ha mitől sokan tartanak, a codifícáló bizottmányban egyik elővenné a hanovérai perrendet, másik a porosz polgár jogi törvénykönyvet sat. s azt egyszerűen lefordítaná. Ez gyorsan mehetne, de azt hisszük ez nemcsak szégyenünkre válna, culturai s törvényhozói magasb képességünk hiányát tanúsítván; de társalmi kifejlődésünkre is, ennek sajátságos, tényleges viszonyait figyelembe nem véve — káros hatással leendne. Jogesetek. — Kur. ítéletek. — Hiv. tudnivaló. Országgyűlésünk, mely a közjogi, alegéletbevágóbb ügyek tárgyalását még meg sem kezdette, a codificatió kezdeményezésére is látszatik hajlandónak lenni; a képviselőház bizottmányok megválasztását határozta el, melyek az összes jogi codificatiót, az összes büntető- s polgárjogi codexek ellőállitását működésbe vegyék. — De kérdjük, annyi-e ez, mint már a siker biztosítása, mint a codificatiónak s ezzel rendes törvénykezési állapotoknak is egy közeljövőre való biztosítása? Csak felületesb vizsgálata is a törvénykönyveknek, könnyen meggyőzhet arról, mikép azok nemcsak egymás közt, hanem mi nagy jelentőségű, magával azállam rendszerrel, az alkotmány minőségével, a kormányzat formájával is a legkülönbözőbb, s leglényegesb összeköttetésben állanak Egyrészt bizonyos jogintézmények, melyeket a tökéletesb igazságszolgáltatás érdekei sürgetnek, csak ugy létesíthetők, ha a kormány-rendszerben a lehető visszaélések ellen valódi biztositékokat találhatunk; másrészt a legfontosb jogi reformok csak ugy várhatók, ha azok szabadelvű irányával öszhangzásban levő, minden hűbéri törekvést kizáró elvek emeltettek a kormányra, a hatalom kezelésében. Vegyük p. o. a bírósági rendszert. Mint minden szakértő tudja, a törvénykezési eljárás, melynek reformja a legelső szükségek közé tartozik, a legszorosb kapcsolatban áll a bírósági szervezettel, ezt amaz nélkül codificálni, korunk igényinek megfelelőleg lehetetlen. És ezen bírósági szervezet alapelveit, irányszabályait lehet e megalapítani, a nélkül, hogy ismernők a kormányrendszert, a nélkül, nogy annak formája megalapítva tisztán állana szemeink előtt? Itt van p. o. a törvénykezési rendszer egyik legfontosb kérdése a bíróság kinevezésének vagy választásának kérdése. Mi tiszta lelkiismerettel a választási jogról s ezzel jelentékeny biztosítékokról való lemondást nem ajánlhatnók, ha nem tudnók, hol fog székelni kormányunk, s ennek milyen formája leend. Akinevezés rendszerét, melyet pedig a tökéletesb igazságszolgáltatás feltételéül vallunk, csak ugy vélaők elfogadhatni, ha annak gyakorlatára oly kormány lenne hivatva, melynek rendszere különösen <\ tényleg érvényesíthető felelőség tekintetéből nagyobb biztosítékai által ellensulyoztatnáazon veszélyeket s hiányokat, melyek a független jogra nézve a kinevezéshez csatlakoznak. És itt van a municipium o k rendezésének nagy horderejű kérdése. így áll elő azon viszony, mely a codificatió, s a municipiunii rendszer tnegalapitása közt forog fenn. E kapcsolat eltagadhatlan, az a legszorosb köteléket képezi s behat a jogrendszer legmélyebb lényegébe. — A bírósági rendszert, s ezzel az összes törvénykezési eljárást — melyek t. i. egymástól elkülünözhetlenek — nem lehet codificálni s reform alá venni, a nélkül, hogy a municipiumo1 kat is, melyek képezék eddigi törvénykezési rendszerünk 29