Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 28. szám

110 csak rendületlenül megállott, s a nemzetet áldásaiban szakadatlanul részesítette, hanem mint világító torony Európa összes nemzeteire világosságot árasztott. Jogeset. Elismervénynyel ellátott Computus alapján zálogjogelöjegyeztethetéseA telekk rend. 86. §-nak alkalmazása Özv. Bernát G-ergelyné Aradváros törvényszékéhez 1864. apr. 29-én 730. sz. a. benyújtott kérvényében előadá, miképen Csernovics Péter az A. a. összeszámolásravezetett elismérvénye szerint folyamodónő férjének Bernát Gergelynek 5550 í'rt bl6/H krral váltópénzben adósa maradván, a követelés a B. a.végren- j delet alapján folyamodónőre szállt, és a C.a. intés folytán lejárt, következőleg biztositható. Ennek folytán kéri fentebbi, oszt. értékben 2331 frt 39'|2 krt tevő követelése, s a megintés kézbesítése napjától vagyis 1863. nov. 24től számítandó 6% kamatai erejéig Csernovics Péternek az aradi 208. sz. telekkjegyzőkönyvben foglalt ingatlan vagyonára a zálogjogot előjegyeztetni. E kérvény folytán Aradváros törvszéke 1864. jul. 23. 730. sz. a. következőleg végzett: „A zálogjogelőjegyzésének 14 nap alatt teljesítendő igazolás terhe alatt hely adatván, meghagyatik a telekkönyvi irodának, az aradvárosi 208. sz. telekjegyzőkönyv teherlapjára következőt bejegyezni: Fő és mellék jelzálog: Csernovics Péter és Bernát, Gergely közt létrejött 1840. máj. 8-án kelt Computus, valamint Bernát Gergelynek 1840. decz. 26 án kelt végrendelete alapján a zálogjog o. ért 2331 frt 39% kr. tőkekövetelés, és ezen követelés után 1863. nov. 24-től számítandó 6°/0 kamatai erejéig az A~M. a. ingatlanra, mint fő, az A+3. alattira mint mellékzálogra özv. Bernát Gergelyné szül. Ecsed Katalin javára elójegyeztetik. Miről sat. Ezen végzés e. Csernovics Péter törvényes időben semmiségi panaszszal kapcsolatos fel folyamodást nyújtott be 5 mert szerinte a kérvényhez csatolt computus czimü irat a telekkönyvi rendelet sem VII, sem IX. fejezete kívánalmainak meg nem felel és ama okirat, a mennyiben abban eredeti kötelezvényekre történik hivatkozás, bizonyítékul önállólag nem is szolgálhat, de azonfelül a kamatok kamatjainak felszámítása végett uzsorát is tartalmaz. Ide járul, hogy abban sem fizetési határnap, sem felmondás kikötve nincsen és 1840. év óta érvényesítése soha meg nem kisértetett, világos jeléül annak, hogy azon adósságok már rég kielégitvék. Kéri azért a törvény világos megsértésével hozott végzést megsemmisíttetni, a kitörlést elrendeltetni, és kereseti jogát az okozott költségekre kimondatni. A kir. táblán végeztetett: „Az előjegyzési kérvényhez A. a. csatolt 1840. Pünkösd hó 8-án kiállított okiratban a követelés alapjául szolgáló jogügylet nem foglaltatvári, de az mint más okmányra hivatkozó, önálló bizonyítékul nem is szolgálhatván, ekként pedig ennek alapján a telekkönyvi rendelet 86. §. értelmében zálogjognak előjegyzése meg nem engedtethetvén, az 1864. apr. 29-én 730. sz. a. benyújtott előjegyzési kérvény elutasitlatik, s ekkép az e. b. végzése megváltoztatván, az annak folytán eszközlött telekkönyvi bejegyzéseknek pedig ezen végzés jogérvénye utáni kitörültetése elrendeltetvén, az iratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865 apr. 26-án 4776. P. sz. a) ' Ezen kir. táblai végzés e. özv. Bernát Gergelyné kellő időben felfolyamodott és pedig azért, mert abban helytelenül történik hivatkozás a telekkönyi rend. 86. §-ára, miután épen ezen §. nyomán volt az e. b. végzés helybenhagyandó. Ezen §-ban ugyanis világosan ki van jelentve azon általános telekkönyvi elv, hogy a zálogjog elnyerése végetti bekebelezés tárgyát nem az okmány, hanem a követelés képezi. Már pedig jelen esetben a kivetélés létezését az A a. okmány kétségtelenül tanúsítja. De sőt ezen okmányból kiderül a jogügylet is, igazolván az, hogy a felszámolás folytán mutatkozó tartozási összeg tisztán és egyedül a számolás kezdetén elismert kölcsönnek maradéka. Ide járul, hogy épen a telekkönyvi rend. 86. §-ának utolsó pontja, mely régi okmányokra vonatkozik, az előjegyzést ily okmányokra feltétlenül megengedi. Különben pedig kétségbevonhatlan, hogy valamely követelésnek újítási jogügylet (novatio) is szolgálhat alapul. Már pedig az A. a. okmány nyilván újítási jogügyletet képvisel. így tehát két egymással összeférő jogügylet is támogatja a kérdéses követelést. Kéri az e. b. végzést helybenhagyatni. A kir. Hétszem. táblán határoztatott: „A kir. it. tábla végzésének megváltoztatásával a városi törvszéknek végzése hagyatik helyben, és az iratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségéhez viszszaküldetnek." (1866. febr. 19-én 802. P. sz. a.). Jogeset. Kártalanítási per. Kontz Imre 1861. aug. 23-án Aradváros törvszékéhez beadott keresetében előadja, miszerint ő Bachruch Mihálynak 50 pozs. mérő morzsolt kukoriczát eladott, ki 30 pozs. mérőt azonnal kifizetett, 20 mérőnek az árát pedig akkor kötelezte fizetni, midőn az egész 50 mérőt hajójára elszállitandja Bachruch ezen kukoricza mennyiséget Deutsch Iguácz kereskedőnek adta el, ennek megbízottja Spitzer J. B. a kukoricza átvétele védett megjelenvén, felp. a kukoricza mennyiséget a kijelölt hajóra elszállította, a hajónál Laposán Tódor ismerősét megkérte, hogy egyik kocsiját, mely a 20 mérővel terhelve volt, adja át sajátjával és nyugtassa egy czédulára. A próba megtörténvén, Spitzer a kormányosnak azt az utasítást adta, hogy a két kocsi terhet egy pozs. mérő híjával nyugtassa, a kormányos azonban A. szerint 39 mérő helyett tévedésből csak 19-et nyugtatott, melyet ő mint írástudatlan csak az összeszámolás és kiegyenlítésnél vett észre, s e szerint 20 merő kukoricza árában megkárosodott, károsodását ő ugyan B. szerint a járási szolgabírónál Spitzer ellen azonnal szorgalmazta, ki magát élőszóval le is kötelezte, hogy a kormányossali értekezlete után 8 nap alatt e sérelmet orvosolni fogja, de e mai napig orvoslást nem nyerhetett — ebbeli előadását C. a. hiteles tanúvallomással igazolván, kéri alpereseket a 20 pozs. mérő kukoricza természetbeni visszaadásában, vagy annak mérőjét 3 frttal számítva, ez értékben és költségeiben elmarasztaltatni. Tárgyaláskor Deutsch Ignácz és fia alperesek előadják, miszerint ők Spitzert csak azon megbízással küldék a kukoricza berakásához, hogy a mennyi kukoriczát átvesz, annyit fizessen ki és rakassa hajóira, ők tehát felelőséggel nem tartozhatnak. Spitzer J. B.alp. pedig tagadja, hogy felperes 20 mérőjét átal vette, vagy hogy azt megbízásából más átvette volna , mert az átvételnél egyedül az általa kiadott utalványok fizettettek ki, s