Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 1. szám

Pest, 1866. kedd jan. 2. 1. szám. Nyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Szóbeliség s nyilvánosság stb. — Jogeset. — Kúriai Ítéletek. — Irodalmi értesítés. — Hivatalos tudniv. Szóbeliség s nyilvánosság a polgárjogi törvénykezésben. I. A törvénykezési jogrendszerben,1) mint a bűnvádi, így.a P°lgárjogí ügyeknél is, a nyilvánossággal párosult s z ó b e li s ég kell, hogy alapelvül tekintessék, s mint az egész rendszer kiindulási pontja érvényesítessék. Egy ujabbkori törvényhozás sincs, mely a törvénykezési rendszer codificálását a szóbeliség elvére ne fektetné. Egy valódi szakértő sincs, ki annak szükségességét be ne vallanak) Ennek oka azon túlnyomó s nagy mérvű előnyökben rejlik, melyekkel a polgárjogi igazságszolgáltatás czéljainak valósítása tekintetéből a szóbeliség a régibb korból reánk maradt írásbeliség felett bir. Ezek azonban már anyira ismertek; azok iránt, az elismerés napjainkban oly átalános, mikép szakférfiaink képzettsége s felvilágosodottsága mellett, azokat terjedelmesen vitatni s fejtegetni egészen feleslegesnek tarthatjuk. Azoknak, kik még hazánkban a szóbeliség3) hasznainak tulnyomosága iránt kétkednének, elég legyen kiemelnünk annak azon nagy jelentőségű előnyét, melyet az ítélethozatal alapossága s ezzel az anyagi jog valósítása a szóbeli tárgyalás közvetlensége által nyer; midőn itt a bíróság azon kedvező helyzetben van, az ügyek felett előadásokat, felvilágosítást, jogi kifejtést, a homálynak nagyon is kedvező hosszadalmas iratok helyett a feleknek vagy képviselőiknek élőszóvali előadásaikból, tehát a legtermészetszerübb s legegyszerűbb forrásból meríthetni; mit a kérdés tételek s azoknak megfelelő magyarázatok folytonos lehetősége mellett, a legsikerdusabb mód az előforduló kételyek, félreértések, s bonyodalmak azonnali kivilágítására s eloszlatására. Az írásbeli eljárásban a bírák csak az előadók közvetítése által juthatnak az ügy állás ismeretéhez, tehát oly uton, mely másodkézből származván, a ténykörülmények s viták mindenben hü visszatükJ) Nézetünk szerint az 1844-i Codextervünk alapos s megfontolt revisiója mellett s némely egyes jogviszonyokra s külrinösen a hiteljogra vonatkozó részletes törvények alkotásán kívül, a törvénykezési jog codificatiója — oda értve természetesen a birósági szervezetet is, a codificatió terén törvényhozásunk legelső és legszükségesb feladatát képezi. Egy részt, mert igazságszolgáltatásunk az orvoslást s rendezést legsürgősben igényli; másrészt, mert ezen codifioatió leghamarább s legkönnyebben is eszközölhető. Ez okból tűztük ki az ide vonatkozó kérdések vitatását, fejtegetéseink legelső tárgyává. 2) A n y i 1 v á n o s s á g intézményét, a törvényhozások arra vonatkozó intézkedéseivel s reformjaikkal külön fogjuk tárgyalni, s jelen értekezésünkben szorosan csak a szóbeliség codifieatiójára szőritkozunk — a polgárjogi ügyeket illetőleg. 3) Megjegyezve már előlegesen is, hogy nem minden szóbeliség — hanem csak az, mely valódi, t. i. mely összes alkalmazásában a közvetlenségen alapszik. rözésére alig is lehet képesített; az előadás iránya s tartalma az előadó felfogása, s szellemi képessége, s erkölcsi akarata által feltételeztetvén, mi jóformán az önkény egyoldalúságáig emelkedik. Ellenben a szóbeliben a bírák az ügy ismeretéhez minden közvetítő nélkül, egyenesen az eredeti forrásból juthatnak.4) És hogy ez az igazság felfedezését, s ezzel az anyagi jog érvényesítését tetemesen elősegíti, kétségen kivül áll. Annál is inkább, mert kétségtelenül ily eljárásban az erkölcsi alap, az igazságosság érzete, az igazsághozi hűség a felek s ügyvédek közt sokkal erősebben kifejlik, mint az írásbelinél, mely homálya s elrejtődzése által erős csábul s alkalmul szolgál azelferditések, eltagadások s más ármányok minden szemérem nélküli gyakorlására : mig ellenben a szóbeliségnél, hol a szembeállítás folytonos, hol mindenki a tanuk, ellenfele, s a birák s hallgatóságnak szemébe kénytelen mondani állításait, a merész tagadások, szemtelen elferditések s hazugságok, s mindenféle erkölcstelen ármányok, melyek köztudomásként Írásbeliségnél az oly nemes hivatásuügyvédkedésnek fő jellemvonásait képezik, — tetemesen ritkulnak ; nemcsak a szembeállás erkölcsi hatálya folytán, hanem köztapasztalatként azért is, mivel mindenki féltékeny jó hir-nevére, mindenki óvja becsületét, shitelét fentartani kivánja, mire azon erkölcstelenségek megbélyegző szeny foltként nehezednének. Ez tapasztaltatik különösen Angliában, hol a szóbeliség ezen erkölcsi hatálya különösen méltányoltatik. — Es ezekhez járul, mikép a szóbeliséghez tetemes időnyereség, s így a törvénykezés nagyobb gyorsasága is párosul, már az érintett erők s tények hatása alatt, de azért is, mert általaazoly sok időt felemésztő irás tömeg elmarad, a határnapok kevesednek sat. sat. Innen van, mikép a szóbeliséget követő államokban, mint később számokkal kimutathatjuk, a perek sokkal gyorsabban folynak le; miga fel törvényszékek általi Ítélet változtatások sem szaporodnak. Innen az ahhozi ragaszkodás mindenütt hol bevitetett; mi Francziaország, Belgiumon kivül a német államokban is p. o. Oldenburgban , Braunschveigban , Hanovérában , Hamburg s Brémában, a legtekintélyesebb jogtudósok, a törvényszékek legjelesb elnökeinek kedvező nyilatkozatukban leli világos kifejezését. — Ezen ragaszkodás s elismerés kétségtelen, bizonyítékául szolgálhat főleg az, mikép ily államokban azon esetekben is, melyekben az írásbeli eljárás kivételesen megengedtetik, az csak a legritkábban vétetik igénybe.5) *) Azon ellenvetésre, hogy a tiszta szóbeliség alkalmazásánál a birák kellő előkészülettel nem birhatnak — később tüzetesen fogunk felelni ; mi a szóbeliség rendszerében különösen az írásbeli előtárgyalás s a szóbeli közvetlen tárgyalás közti viszony magyarázatát feltételezi. 5) így p. o. B e 1 g i u m b a n 1850-1856 tehát 6 év alatt a szabaddá tett Írásbeli eljárás csak 214 esetben használtatott, Franc z i aországb.in pedig 1859-ben csak 69 esetben. 2