Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 1. szám

És ezek folytán bizton hisszük; uiikép törvényhozásunk öszhangzásban e tárgynál is az összes európai tökéletesb codificatiók irányával, a polgárjogi törvénykezés rendszerét szinte a szóbeliség elvére alapitandja. És e czélra alapos s mély tanulmányozással párosult vizsgálat alákellend vennie az ujabb európai codificatiókat, hogy megalapíthassa azon elveket, melyek szerint a szóbeliség rendszerét legczélszerübben, az igazságszolgáltatás érdekeinek legjobban megfelelőleg alakithassa. E tekintetben különösen a hannovérai törvény- l kezési Codexet szokták, mint mintául veendő törvényt emlegetni. Erre nézve figyelmet kérnénk azon fontos körülményre, mikép a hannovérai csákányiban s csakis az által vált jelessé s kitűnővé, hogy a franczia törvénykezési rendszert fogadta el, és saját szóbeliségi rendszerét annak elvei szerint szabályozta. Az eredeti forrás tehát kétségtelenül a franczia Code de procedure civile, melyet mint közvetlen forrást kiválóbb figyelmen kivül hagyni nem lehet — a hannovérai irányában, mely a francziának csak utánzása. Azon kivül megjegyzendő, mikép a szinte hires gen fi perrend a kitűnő jogtudós Bellot müve, legelső volt, mely az általa szinte utánzott franczia rendszert nagy jelentőségű javítások alá vette, melyek kétségtelenül egész Európában nagyfigyelmet ébresztettek A hannovérai perrend is nagy mérvben használta ezen genfi javitásokat, melyeknek köszönheti leginkább jelen kitűnőségét. És csak ezen tények is mutatják, mikép soha sem lehet helyes és kellő sikert igérő, ha valamely törvényhozás bizonyos codificatiói munkálatnál, kizárólag csak egy külföldi Codexet fogad el mintául. Alkalmunk leend a hannovérain kivül több ujabb codificatiókról is szólani, melyek szinte figyelmet érdemelnek. Jogeset. Végrendeleti örökségi jog elismerése és köteles rész. Kubinyi Tivadar és érdektársai mint felperesek Soltész Albert mint uéh. Kubinyi Erzsébet hagyatéki gondnoka és Rabár Manó, mint kiskorú Rabár Béla gyámja e. Pestváros törvszékéhez 1864. jan. 21-én 3271. sz. a. kelt keresetlevelükben előadják, hogy testvérük özv. Kubinyi Lászlóné szül. Kubinyi Erzsébet A. a. 1859. febr. 19-én Pesten kelt végrendelete szerint annak 1-ső pontjában ősi, szerzeményi, avagy férje után rászállott összes actualis és virtuális vagyonát egyenlő osztály mellett reáj uk hagyta, mint általános örököseire. Nevezett örökhagyó testvérük meghalt 1860. jul. 23-án, a végrendelet hivatalosan cs.kir. közjegyző Pinterics József által jul. 25-én kihirdettetett. B. szerint örökösi nyilatkozatot tettek, a C. a. legfelsőbb végzéssel peruijára utasíttattak. A végrendeleti örökösödés a legerősebb örökösödési jogczim. Örökhagyó testvérüknek a végrendelet tétele után házasságon kivül Rabár Béla nevü fia született ugyan, s bár fia létezését tudta, de mégis a végrendeletet fentartotta. Ezeknólfogva kiskorú Rabár Béla olyannak tekintendő, kit örökhagyónő az optkv. 776. §. értelmében tudva hallgatással mellőzött, miértis őt csak a köteles rész illeti. Kérik tehát magukat a végrendelet szerint örökösöknek kimondatni s kiskorú Rabár Bélát a törvényesöröklés utján reászállandott öröklés felére, azaz a köteles részre szoritatni s költségeiket megítéltetni. Alperesek ellenbeszédükben előadják, hogy jelen esetben nincs helye a végrendeleti örökösödésnek, | mert a végrendelkező Kubinyi Erzsébet a végrendelet tétele után gyermeket szült és hagyott életben maga után, kit 0 felsége törvényesített; mert a végrendelet a szülés előtt másfél évvel keletkezett, tehát nem igaz, hogy a végrendelkezőnek gyermekéről tudomása lehetett, s hogy tehát a ptkv. 776. §. jelen esetben alkalmazható volna, mivel e § azon esetre szól, midőn a végrendelkező oly szükségörüküst mellőz el, kinek létezése a végrendelet tételekor előtte tudva volt. Jelen esetben, midőn t. i. a végrendelet tétele után születik szükségörökös, a 778. §. alkalmazandó, mely szerint csak a kegyes rendelkezések tartják meg erejüket a vagyon V4-ében, a többi vagyon pedig az utószülöttet illeti. Felpereseket elutasittatni, s költségeikben marasztaltatni kérik. Válasz. Alperesek a keresetlevél tételeit, s a végrendelet valódiságát beismervén, s csakis a 776. §. alkalmazhatása ellen tevén kifogást, e törvény magyarázatára megjegyzik, miszerint a végrendelet lényegére saz abban foglalt intézkedések foganatjára nézve a végrendelet kelte mi befolyással sincs, a minthogy a ptkv. 578. §. szerint a kelet kitétele nem is szükségeltetik, innen az következik, hogy a vissza nem vont s meg nem semmisített végrendelet mindenkor a végrendelkezőnek utolsó akaratját fejezi ki, s ezt erősíti ezen jogelv: ,,voluntas festatoris usque ad mortern arubulatoria' vagyis az optkv. értelmében fictione juris a végrendeletben kifejezett akarat, bár mikor kelt legyen a végrendelet, összeesik a halál órájábaui akarattal És így néh. Kubinyi Lászlóné azon akaratát, hogy halála után mikép történjék javaiban az ürökösödés, nem lehet másként megítélni, mint az ő végrendelete szerint. Ezen nézetet erősiti az optkv 545. §-a, mely szerint az örüküsüdési képesség az örüküsödés kinyiltának időpontja szerint határoztatik meg, ezen időpont pedig az örökhagyó halála. A végrendelet jogi érvényét és existentiáját akkor nyeri meg, midőn az örükhagyó szemei lecsukódtak, és mivel a törvény nem tudásával magát senki sem mentheti, e szerint mivel néh. Kubinyi Lászlóné a végrendeletet, bár fia született, meg nem semmisité, kiskorú Rabár Béla a köteles részre szorítandó. Hogy az örökhagyó születendő gyermekéről mit sem tudott volna, azzal nem lehet védekezni, mert a terhesség már az 5-ik hónapban félreismerhetlenül jelentkezni szokott, mire szükség esetére szakértő orvostudorokat kérnek kihallgattatni. Minthogy tehát tudta, hogy gyermekeszületend és mégis máskép nem végrendelkezett, kétségtelen, hogy gyermekére a köteles résznél többet hagyni nem kívánt, ősi javait pedig azon családra kívánta visszaszármaztatni, melytől azokat birta. De azzal sem védekezhetnek alperesek, hogy néh. Kubinyi Lászlóné a gyermek tettleges létezését nem tudta, mert a szülés után még 14 napig élt. És különben is annak bizonyítása, hogy az örükhagyó terhessége nem tudásából mellőzte természetes gyermekét — alpereseket terheli, mert mindig annak kell bizonyitani, ki a kivételt szabály gyanánt állítja fel. Midőn az optkv. felállítja azon elvet, hogy oly szükségürökös, kinek létezését az ürükhagyó tudta, s őt mégis mellőzte, soha tübbet nem követelhet a köteles résznél: semmi különbséget sem tesz arra nézve, hogy a gyermek, kiről a végrendelkezőnek tudomása volt, váljon a végrendelet kelte előtt vagy után született-e? miértis felpereseknek csak azt kellett kimutatni, hogy végrendelkezőnek magzatáról tudomása volt. Ezekhez képest kereseti kérelmüket ismétlik. Viszo n vá 1 asz. Felperesek kétségtelen tényekből és elvekből alaptalan következtetéseket tesznek. Igaz, hogy a ptkv 578. §. szerint a határidő kitétele nem lényeges