Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 27. szám

107 Másodszor azon eseteket veszem tekintetbe, melyekben a lekötött ingatlanok eleinte ugyanazon személyt illették, későbbi tulajdonosok a később bejegyzett hitelezők sorába tartozván, ilyen esetek: a) ha a lekötött ingatlanok már eredetileg csak azon egy adóst illették ; b) ha az egyetemleg lekötelezett adóstársak egyike több ingatlanait kötötte le, melyekre különböző hitelezők későbben betábláztattak, s a reája eső osztaléknak ezen ingatlanok közti felosztása forog kérdésben. Épen ezen eseteket látjuk a fentebbi külföldi törvényekben eldöntve. Itten nézetem szerint a római jognak azon elve szerint: Nam ad ea potius debet aptari jus, quae et frequenter, et facile, quam quae perraro eveniunt (1. 5. D. I. 3.), nem azon esetet kell kiindulási alapul vennünk, midőn az egyetemleges hitelező a későbbi hitelezők kárára egy ingatlanból kéri kielégitését; leggyakrabban fordul elő azon eset, hogy vagy egy későbbi vagy pedig az egyetemleges hitelező az adósnak minden ingatlanait egyszerre adatja el, és a biróságra ezen összes vételárak felosztása bizatik; az egyetemleges hitelező csak követelésének kifizetését kéri ezen vételárakból, s a további felosztás őt legkevésbbé sem érdekli, holott épen a későbbi hitelezőkre nézve ez nem közönbös, s mindegyik ugy kivánná a felosztást, hogy veszteséget ne szenvedjen, és épen ezen igények kiegyenlitése a biróságra bizatik. Nézetem szerint ez esetben a következő elvek irányadók: a) az egyetemleges követelés mindenesetre kielégítendő, mert az összes ingatlanok részére lekötvék; b) az adós a később bekeblezett hitelezőknek is lekötelezve lévén, ő reá nézve a felosztásnál azok irányában méltányossági tekintetek helyt nem foglalhatnak, azért a bajor, würtenbergi s badeni törvények azon világos rendeleteit, hogy az egyetemleges követelések mindenekelőtt a későbbi követelésekkel nem terhelt ingatlanokból elégitendők ki,teljesen pártolom, ugyan e végett: c) pártolom a badeni perrend azon világos rendeletét, hogy azon maradék is, mely egyik ingatlannak vételárából az egyetemleges követelésből reája kivetett illetmény s a rája bekebelezett tételek kifizetése után fentmaradna, szinte az egyetemleges követelés kielégítésére fordittassék; végre: d) azon illetmény meghatáiozásánál, mely az egyes ingatlanokra az egyetemleges követelésből kivetendő, nézetem szerint már nem jogi, hanem csak számtani szabályok irányadók; mert jogi szempontból véve, ezen egyes tömegek mind az egyetemleges követelés kielégítésére rendelkezésül állanak, s minthogy mindegyik tömegnek kell hozzájárulnia, a számtani szabályok szerint az illetmény csak az egyes tömegekhezi arány szerint határozható meg, épen ugy, mint midőn több követelőt egyenlő elsőbbséggel egy, teljes kielégítésükre nem elégséges öszszeg illet, mely esetben szinte a felosztás csak a számtani szabályok szerint történik; már itten semmi tekintettel sem lehetni arra, vájjon az egyik ingatlanra többtábláztatott-e be, mint a másikra; de azon nézet mellett, mely szerint az ingatlanok közt egyenlő részekre osztatik föl az egyetemleges követelés, alapos okot nem gondolhatok, midőn ezen számitásnál az ingatlanok értéke tekintetbe nem vétetik, és kissebb értékű ingatlanokra bekebelezett hitelezők minden esetre vesztenek, holott az egyetemleges hitelező ezen javakra a kölcsönözésnél legkevésbbé számított, s midőn az adós társak viszonya ezen viszonytól mégis nagyot különbözik, s az adóstársak hozzájárulásának aránya a törvény által csak kétség esetére határoztatott meg, holott a mi esetütikben kétség nem forog fenn, mert számtani szabályok szerint a hozzájárulási illetmény könnyen kiszámítható. A würtenbergi törvénynek rendeletét nem helyeselhetem, mert e szerint némely követelések valóban oly ingatlan árából elégíttetnek ki, melyre be sem voltak táblázva, holott a mi esetünkben ez nem történik, mert csak az egyetemleges követelés fizettetik ki, azért is legigazságosabb, legbiztosabb és törvényeink szellemének legmegfelelőbb ezen a számtani szabályokon alapuló felosztási mód: ez van fogadva s szabatosan rendezve a porosz törvényben is. Ezen szabályok irányadók aztán minden egyéb eseteknél is, ha t. i. nem az összes ingatlanok kerülnének egyszerre eladás s felosztás alá, mely esetben a porosz törvény példája szerint az illetmény a többi ingatlanokra is kivetendő, s ez az illető követelésnél a veszteséget szenvedett hitelezők javára telekkönyvileg is feljegyzendő. Ezen felosztási mód a későbbi záloghitelezőknek a ptk. 462. §-ban kimondott beváltási jogára is alapitható, melynél fogva a fennebbiek szerint ők terhes s költséges mellékuton szinte elérhetik, hogy a lekötött összes ingatlanokjáruljanak az egyetemleges követelés kielégítéséhez. Végül megjegyzem, hogy a később bekebelezett hitelezők sorába a későbbi tulajdonos is tartozik, a ki egy ily egyetemleges záloggal terhelt ingatlant vett, s a vételárt kifizette, mert ez kártalanítási követelésére nézve szinte hitelező gyanánt lép föl, miért is az egyetemleges követelés ezen ingatlanra is a fentebbi arány szerint vetendő ki, kivévén ha a vételárt nem fizette ki, vagy ha az egyetemleges követelés kifizetését átvállalta, mert akkor adósnak tekintendő, és ezen általa megvett ingatlannak ára, ha egyéb későbbi hitelezők nincsenek, egészen ezen követelés kifizetésére fordítandó. Törvényeink mélyen érzett sebjeit orvosolni min magunk hivatva lévén, bármely külföldi törvénynek egyszerű elfogadását ugyan senki sem pártolandja; azonban mostani viszonyaink közt, ha a civilisált Európa után haladni akarunk, az európai civilisált államok törvényeiben elfogadott jogelveket ignorálnunk nem szabad, s e végett, de az al kotandó törv ényeinkben elérhető, az eseteket kimerítő tökéletesség tekintetéből is a külföldi nevezetesebb, üdvösöknek bebizonyult törvények tanulmányozását mulhatlan szükségesnek tartom. Ily meggyőződésből indultam ki, midőn a fentebbi fontos kérdés megoldását a külföldi törvények fonalán megkísértettem. Vadorzási bűnvádi jogeset.<vége.) Az előadattak szerint kétségtelen, mikép 1 ső r. vádlott Hub Rudolf bűnös gyilkosságot nem követett el; nem annyival inkább, mert az orvosi vélemény szerint a sebzések nem is voltak általános természetüknél fogva, már ! magukban véve halálosak, sem kegyetlenséggel véghezi vittek, hanem a mit tett ezen vádlott, azt a legéletveszélyesebb körülmények között, egyedül saját élete megmentésére tette, ki csupán a moderamen inculpatae tutelae korlátain belül maradva védte magát, melyre őt a H. T. K. III. R. 21. 22. 23.24-ikczikkei mint jogtalanul megtámadottat, mint fegyverrel megtámadottat, s mint olyan megtámadottat, ki másnak segítségére nem számíthatott, feljogosították. A mi Hub ellen emelt másik vádtényt Csillag súlyos megsebesitését illeti; ő Csillagnak állítólagos súlyos sebzéseiért nem tétethetik felelőssé azért, hogy önvédelme kezdetén, Csillag ellenében vadászkését használta, hogy akadályozza ezt a reá irányzott fegyver elsütésében, ki ekkor súlyosan meg sem sebesült, mert Csillag még azután keveredett Müllerrel oly harezba, a tanú szerint,