Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 27. szám

106 ügyek a királyi és Hétszemélyes tábla, tehát csak két bíróság által intéztetnek el, míg a kevésbbé fontosak három, a legcsekélyebb vagy is az ugy nevezett garasos ügyek pedig négy bírósági vizsgálaton vitethetnek keresztül, akkor meggyőzödhetünk, hogy ily állapot a közügynek tetemes hátránya, és különösen a városok igazságtalan terheltetése nélkül akár csak rövid ideig is fen nem tartható. Azért bizton reméljük, hogy a codificaló bizottmány egyik osztálya még ezen országgyűlés folyama alatt a bírósági szervezetet az országgyűlés elé terjesztendi, ez pedig azt átvizsgálván, a királyi szentesítés kieszközlésével kéíni nem fog. A codificatió egyéb munkálatai Francziaországban is lassabban haladtak, igy a polgári törvény könyvet Cambaceres képviselő, később Consul, majd császári minister csaknem egyedül dolgozván ki, azt 1793-ban a nemzeti convent elé terjesztette, de mivel az uj elveknek meg nem felelt, a consulatus 1800-ban egy négytagú bizottmányt nevezett ki a polgári törvénykönyv kidolgozására, mely azt négy hónap alatt elkészítette. De ennek javaslata sem fogadtatván el, a törvényhozó test részint saját kebeléből, részint ^ részben bírói tagokból alakított uj bizottmányt, melynek munkálata kinyomatván, miután az elébb a felebbviteli és Cassatió szék vizsgálatán keresztül ment, az államtanácsba vitetett, az itt elfogadott törvényszakaszok a törvényhozó test elé csak ezek után terjesztettek. A törvényhozó test három ily törvényjavaslatot vett vizsgálat alá és vetett vissza, míg végre 1803., —1804. a Codecivil név alatt ismeretes törvénykönyvet elfogadta. Első Napóleon császársága alatt 1807-ben apolg. törvénykönyv uj kiadásban terjesztetett a törvényhozó test elé, mely azt ugyanazon évben Gode Napóleon név alatt hatályba léptette. A polgári perrendtartás kidolgozása ugyan csak a Consulatus által négy törvénytudóra bízatott, ezek munkálata is hasonló vizsgálatok után 1806-ban a törvényhozó test által elfogadtatott, s 1807. január 1-én életbe léptetett. A kereskedelmi törvényeket egy jogtudókból éa kereskedőkből alakult 7 tagu bizottmány munkálta ki, melyek hasonló vizsgálatok után 1808. jan. 1-én léptettek hatályba. A büntetőjog ós perrendtartás már 1791-ben elkészíttetett, de az államszerkezet változásával, ennek is változnia kelletvén, ujabb kidolgozása 1803-banegy öttagú bizottmányra bízatott, mely azt elkészítvén, miután az a polgári törvénykönyvhöz hasonló vizsgálatokat kiállotta, a büntető törvény 1809-ben, a büntető perrendtartás pedig 1810-ben a törvényhozó test által elfogadtatott, és 1811. jan. 1-én mindkét törvény életbe léptetett. Francziaországban tehát belzavarok és külháboruk közepette láttak napvilágot ama törvények, melyek mint az emberi bölcseség remek müvei minden európai nemzetek későbbi codificatiójánál, vagy kiindulásul szolgáltának, vagy mint hasznos anyag méltó tekintetbevétettek. Ily szép eredményhez mint látjuk nem a nagyszámú bizottmányok, hanem a szerencsésen választó 11, és előítéletektől me n t sz a kértők csekély száma vezette el a nemzetet. Adja Isten, hogy a képviselőháznak sikerüljön a közjogi nagyfontosságú kérdések mellett hazánkban is oly bizottmányokat alakítani, melyek az itt fölemlített codificationalis munkálatokon ruéhszorgalommal fáradozva, a nemzetre nézve ezen hasonlóul életkérdést mi elébb czéljához vezethessék. | | Egyetemleges jelzálogok vételárainak felosztása később bekebelezett hitelezők irányában. (Vége.) Most áttérek saját nézetem előadására s kifejtésére. Midőn azonban ezt teszem, előre kell bocsátanom, mikép ide vonatkozó elveimet törvényeink szellemére alapítani törekszem ugyan, és azokat a joggyakorlatban legigazságosabbaknak s legalkalmazhatóbbaknak tapasztaltam; mindamellett azonban reform fejtegetéseim inkább de lege ferenda szóllanak ; és minthogy az egyetemleges zálogok mindennapiak s a hiteltörvényeknél a határozatlanság legkárosabb , jövő törvényhozásunktól méltán várjuk, hogyannakidejébenezen ürt isczélszerüen kitöltendi. Mindenekelőtt a tárgyalásba vett kérdést két részre osztom: Először is azon eseteket veszem vizsgálat alá, melyekben a le kötött ingatlanok különböző személyek tulajdonai, ilyenek : 1) Ha egyetemieg lekötelezett adóstársak kötik le ingatlanaikat. Ez esetben mindegyik adós, kinek vagyonából az egész követelés kielégíttetik, aptk. 896. §. értelmében feljogosittatik, a kőztök megállapított arány szerint, avagy ily megállapodás hiányozván, egyenlő részben a megtérítést kérhetni, s ha netalán egyiknek ingatlana a rája eső illetmény kifizetésére elégtelen, ezen hiányt a többiek is kötelesek egyenlő részben viselni; az adós társaknak jogában állván, ezen hiányt az illetőnek egyéb vagyonából megtéríttetni. Az egyetemleges kötelezettségnél fogva e szerint csak a hitelező van feljogosítva, kielégítését bármelyik ingatlanból kérhetni, de az illető adós társat a viszkereseti jog már törvény erejénél fogva illeti: épen e végett a később bekebelezett hitelezők nézetem szerint nem követelhetik, hogy az egyetemleges kötelezettséggel ellátott követelés egyik adóstársnak ingatlanából egészen kielégíttessék, hogy a túlterhelt másik adósnak ingatlana csak részükre maradjon fenn, p. o. férj s nő közösen bírnak egy 1000 frtos telket, melyre első helyen az árvapénztár részére 600 frt van bekebelezve egyetemleges lekötelezéssel, a férj ellen még 400 frt későbben kebeleztetett be, a vételár akkép osztandó föl, hogy az árvapénztár követelése először kielégíttetik, s a fenmarandó 400 frt kétfelé osztatik, s a férjt illető 200 frt a későbbi hitelezőnek, a másik 200 frt a nőnek adatik ki, és ez nem követelheti, hogy a nő illetőségéből 500 frt fizettessék az árvapénztárnak, ugy, hogy a férj illetőségére, csak 100 frt esnék, melynek folytán ő is kielégíttetnék; mert a nő a 896. §. szerint csak egyenlő részben tartozik járulni a követelés kielégítéséhez, s ha illetményén tul fizet, már minden jogengedményezés nélkül a követelésnek öt nem terhelő része reája átszáll, és evvel együtt minden jogvédvek s biztosítékok is (ptk. 1358. §.), s a nő e szerint a fentebbi esetben az általa fizetett 200 frt felesleggel az árvapénztár helyébe lépne, melynek folytán ugyanazon eredményhez jutunk, mintáz általam tett felosztásban. 2) Ha az ingatlanok egyike az adóst, a másik a kezest illeti, s ha az utóbbi az egész követelést kifizette, a ptk. 1358. §-sa folytán reája átszáll a követelés s evvel együtt minden biztosítékok is, miért is ő az adósnak ingatlanából az egész követelésnek kifizetését kérheti. Mindkét esetben nézetem szerint a tulajdonost illető viszkereseti jog a később bejegyzett hitelezők által is gyakorolható, mert azon érték, melynek megtéritését I kéri a tulajdonos, nekik már lekötve volt, és azon esetre, | ha nem az összes ingatlanok kerülnének eladás alá, aviszI kereseti jog a többi ingatlanokra az illető követelésnél ezen hitelezők részére jegyzendő föl.