Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 26. szám

104 Hubnak az emberölés és súlyos testi sértés bűntényében! marasztalása és helytelenül mondatott ki másodbiróságilag az, hogy e viaskodás alatt vétlen védelem szüksége fent nem forgott az uradalmi vadászok részéről; mert tagadhatatlan, hogy Hubnak, mint uradalmi vadásznak, szintúgy a többieknek is szoros kötelességük volt, a tetten kapott vadorzókat lefegyverezni s ha lehet letartóztatni; — miként azt a H. T. K. Ill-ik R. 32-ik czim e szavai: quod omnes nobiles et villae etc. — universos fures — deprehensos manibus judicum sub poena homagii malefactorum puniendos tradere tenentur et deprehensos dimittere nunquam possunt, aliterhomagiaipsorum persolvere tenentur, büntetés terhe alatt rendelik. Ellenben a vadorzóknak magukat egyszerűen megadni lett volna kötelességük, nem pedig ellentállani; mert a ki bűnben forog, annak az erőszakos ellentállás törvény által tiltatik, s ha mégis ellentállt, ujabb büntettet követ el. — Már pedig, hogy a vadorzók nemcsak valóban ellentállottak, de sőt különösen Antal József s Csillag István támadókká lettek, az kétségtelenül bizonyittatik br. Trautenberg és Hénochnak H. és J. alatti vallomásaikkal. — Ugyanis mint már röviden érintetett, a báró hit alatt valja, hogy a tolvajpuskások fegyverre kaptak, és nemcsak ellentállottak, hanem a vadászokat meg is támadták annyira, hogy mint már előadatott, a puskáját a Hub mellének czélzó, és Hubon térdellő Antalt, — kit ön élete védelmezéséből Hub ez alatt vagdalt meg késével, a báró maga rántotta le. Ugyanezt Hénoch is tanúsítja. — Továbbá ugyanezen tanuk egyező vallomása szerint Csillag utóbb még késre is kapott, a melylyel mind a már akkor alatta fekvő Müller vadászt, mind az ezt megszabadítani törekvő bárót meg is sebezte. Kitűnt továbbá azokból, hogy ucóbb már mindenik vadász külön-külön egy-egy tolvaj puskással küzdött, névszerint: Hub Antallal,— Müller Csillaggal, Rondonnel az egyik Negelével (a báró vallomása szerint az egyik Negele vele is küzdött). Nagyon természetes tehát, hogy ennek következtében Hub Rudolf felettébb veszélyes helyzetbe jutott, olyanyira, hogy ha akkor elhatározott szándékkal azonnal megölte volna el lenfelét, e tette jogosan s törvényesen mondathatott volna vétlen önvédelemnek. — Mert ha figyelembe vesszük Hubnak e helyzetét, az valóban rendkívüli volt. — Rengeteg erdő szük szorulatában, vadon sűrűségben egy puskával felfegyverzett emberrel küzdelembe keveredve, kivált vadorzóval, kiknek elszántságuk, s a körülmények szerint gyilkosságra való készségük is mindenki előtt ismeretes ; — hozzávéve azt is, hogy egy véletlen hibás lépés folytán a földre esve, a fölülkerekedett orvadász térdei alatt hentergett, ki nemcsak, hogy szóval fenyegette, hanem az tettleg is gyilkos fegyverét mellének szegezve, ezt folytonosan elsütni iparkodott; ily iszonyú helyzetben elgondolva még azt is, hogy br. Trautenberg és Hénoch egészen fegyvertelenek, s azt sem tudhatván Hub földön fektében, hogy váljon két vadásztársát a három elszánt fegyveres tolvajpuskás nem győzte-e le? s nem gyilkoltae már meg? kivált midőn két lövést is hallott, tehát már saját élete is minden perczben hajszálon függött; Hub nem kényszeritetett-e ily iszonyú helyzetben, áthatva rémülettől, az önfentartás természeti ösztöne által arra, hogy saját életét, habár ellenféle élete árán is megmentse? — ki ámbár tehát Verbőczy III. R. 21 -22-ik §§-nak alábbi szavai szerint: valóban jogosan meg is ölhette volna ellenét ; azonban, még ekkor is tartoztatta magát a szándékos emberöléstől, — Antalnak csak kezeire s lábaira intézvén a vágásokat, — hogy őt csupán ártalmatlanná teoye, — kinek ha gyilkoló szándéka lett volna, ugyanSyomalolt Pesten, 1SIJ0. Kocsi Sándor állal. (Érkbty, Gatgóc olyan, sőt kevesebb erővel hasába is szúrhatta volna a vadászkést; — midőn tehát ő csupán önvédelemből, s akkor is csak a végtagokra tette a vágásokat — jogtalanul mondatik Hubnak ezen tette kegyetlenséggel elkövetettnek s büntetésre méltó emberölésnek. Mert azon indokolás, hogy az orvadászok életveszélyes bántalmazásukra az érintett körülmények közt sem forgott helyes és igazolható ok — és igy vétlen védelemnek sem volt helye, — a H. T. K. III. R. XXI. czimével ellenkezik — mely igy szól: „Qui in suidefensione homicidium commisit,probari debet, quod per alium armata manu hostiliter agressus et per hoc in vitae suae periculo constitutus — nani qui gladio evaginato alterum agreditur, statim praesumitur, quod aut necem illi inferre aut laethalia vulnera infligere machinatur et hinc est, quod si quis rationabili et justa sui in defensione suum adversarium, qui hostili more nudo cum ense ipsum agressus erat — occiderit, sangvinis effusio talis occisi rite peribit etc." ellenkezik a XXII. czimmel, mely igy rendelkezik: Quantum igitur ad corporis et personae tutelam fieri debet et admitti def e n s a i n c o n t i n e n t i e t ante consummatam inj úriam vei in eadem pugna et contentione a ntequamagressor de loco recedat quae quideminculpata tutela dicitur fieri quando quis a 1 i t er se sin e p e ric u lo personae suae defensarenequit — nisiillequieum agreditur autsuccidaturautvulneribus afficiatur." (Vége következik.) Kúriai Ítéletek Magánjogi ügyekben. A hir. it. táblán. 23. Stirhovszky Jakabnak, Ursini János e. kártalanítási perében Ítéltetett: Miután felp. azon állítása, hogy alp. juhait az ő tudta és beleegyezése nélkül erőszakosan felp. juhai közé hajtotta légyen, Chmetik Máté és Zúr Mihály tanuk által megczáfoltatnék, minthogy vallomásaik szerint felp. maga szólította fel a községbeli lakosokat, hogy juhaikat nyájához csatolhatják; —miután továbbá felp. nem bizonyította be alp. által tagadásba vett azon döntő körülményeket: hogy alp. juhai csakugyan ragályos betegségben szenvedtek, —hogy alperesnek állítólagos ragályos betegségökről tudomása volt, és hogy azokat mint ragályos betegeket tudva hajtotta légyen felp. nyájához; végre: hogy felperesnek elesett juhai ugyanazon ragályos betegségben elhullottak, melyben alp. juhai állítólagosán szenvedtek — mert Chmetik Máté és Zúr Mihály tanuknak e részbeni vallomásaik az emiitett döntő körülményeket meg nem határozzák és fel nem derítik, és alp. juhai ragályos nyavalájuk iránt annyival kevésbbé vétethettek figyelembe, minthogy saját állításuk szerint alp. juhaiból csak egy darab, ellenben felp. juhaiból 39 db hullott el; — ennélfogva, mivel felp. részéről nemcsak az, hogy alp. juhainak állítólagos ragadós nyavalájáról tudomással bírván, azokat szándékosan, roszés felperest károsítani akaró szándokkal hajtotta legyen felp. juhai közé, de még azt sem bizonyította törvényszerüleg, valljon alp. juhai valóban ragadós nyavalában szenvedtek-e akkor, midőn felp. juhai közé hajtattak, és hogy felp. juhai ugyanazon ragadós nyavalában megbetegedtek és elestek légyen;— a megyei törvszék ítéletének megváltoztatásával felp. nem igazolt kereseti kérésével a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett elmozditatik, és a periratok további sat. (1866. jan. 17.20542. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. y és Kocsi nyomdájában.) Hat-piaci és al-dunasor sarkán, 9. J*. o.