Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 26. szám

102 tatnak föl, akkor az egyes ingatlanok vételárából legelőször is az előbb bekebelezett tételek kifizetendök, sa fentmaradó vételárhátralékok egy összegbe összeszámitandók, a melynek az egyes tömegek hátralékaihoz! a lányban az egyetemleges követelés elégítendő ki az egyes tömegekből. Ha az összes ingatlanok általános árban üttettek le, akkor az egyeseknek becsárai vétetnek alapul a kiszámításnál. 3) Ha csak egy vagy egynéhány ingatlannak vételára előbb osztatnék fel, mint a többieké, akkor az utóbbiak vételárára a követelésből annyi osztatik oda, amenynyi leája esnék, ha egyszerre történt volna a vételár felosztás. A kiszámított osztalék a követelés kielégítése után azon hitelezőkre esik, kik azon ingatlanokra, melyek vételárai előbb osztattak fel, későbben bejegyeztettek s veszteséget szenvedtek; ezeknek igénye minden vételár felosztás után a többi ingatlanokra az egyetemleges követelésnél feljegyzendő." 4) Ha a hitelező az 1. sz. alatti jogánál fogva más mint a 2. s 3. sz. a. előirt arányban kér kielégítést az egyes tömegekből, e végett az egyes tömegeknek hozzájárulási viszonyában magok közt misem változik, és azon tömegeknek, melyek a reájok eső illetményen tul járultak az egyetemleges követelés kielégítéséhez, ezen többlet a többi tömegek által, melyek semmivel avagy illetményükön alól járultak hozzá, aránylagosan megtérítendő." Ezen törvény a fentebbi 3-ik módot fogadta el, s egyúttal a viszkereseti jog biztosítását is egyszerüsitette. Ugvanezen elveket követi az 1864. decz. 14-én kelt hannovérai z á 1 o g t ö r v é n y, a 67 §. 3. sz. alatt ekkép rendelkezvén: ,,A több ingatlanra biztosított követelés kielégítésé re az illető ingatlanok vételárából re áj a eső összeg ezen rendelkezhető őszietek aránya szerint fordittatik." Az 1864. márt. 18-án kelt badeni nagyhercsegségi polgári perrend 789. §-a kimondja: miszerint ;iz egyetemleges zálogjoggal biztosított követelés mindenekelőtt azon ingatlanokból elégítendő ki, melyek később bejegyzett követelésekkel nem terhelvék. A 790. §. pedig így szól: „Ha egy hitelező követelése több ingatlanra kebeleztetett be; melyekből egyesek különböző hitelezők részére későbbi zálogjogokkal terhelvék, akkor az összes ingatlanokból a régiebb hitelezők kielégítése után íenmaradó vételár a következő hitelezők közt zálogtárgyuk vételára arányához képest oly módon osztatik fel, hogyha egyikre e szerint nagyobb összeg esnék, mintsem bekeblezett követelései tesznek, a maradék a több zálogtárgyak nem födőzött hitelezői közt ezek árának aránya szerint felosztandó, a mennyiben a biztosított követelések kielégítéséhez szükséges." Ezen törvény e szerint a fentebbi 5 módot fogadta el. Az o s z t rá k jogászok ezen kérdést szinte tárgyalták már, s dr. Aussez a ptk. 7. §. nyomán a hasonlatosság elve alapján (per analógián) az egyetemleges lekötelezettekről szóló 896. §-t akarja alkalmazni; ennekfolytán a különböző ingatlanokra bekebelezett hitelezők az egyetemleges hitelező irányában egyetemleges adós társaknak tekintetnének, s ha a hitelező csak az egyik ingatlanból kéri kifizetését, az erre betáblázott hitelezők a többi egyetemleg lekötött ingatlanok,illetőleg az ezekre betáblázott későbbi hitelezők ellen viszkeresettel bírnának a ptk. 896. §. értelmében azon összeg erejéig, melylyel illetményükön tul járultak a kifizetéshez s pedig az egyetemleges követelés részére nyert rangsorozatban. Mások megint az egyetemleg lekötött ingatlanok közt correalitas reális — czimü jogviszonyt akarnak költeni. Azonban ezen nézetek ellen alapos kifogások hozatnak fel. Ugyanis a későbbi hitelezők az előbbi hitelező irányában adósoknak mégsem tekinthetők, és ezek közt mi kötelezettségi viszony sem áll fenn; továbbá a fentebbi elv szerint a későbbi hitelező egy más ingatlanból nyerné kielégítését, melyre be sem volt jegyezve, a mi a nyilvánkönyvi törvényekbe ütközik, de az ingatlanok közt sem lehet egyetemleges kötelezettségi viszonyról szólani, midőn ily kötelezettségek alanyai csak személyek lehetnek, s a törvény ily viszonyról mitsem tud; de ha az előbbi hitelező az egyik ingatlanból kielégítését nyeri, a többi ingatlanokra betáblázott hitelezők az őket megelőző s már kifizetett követelés kitöröltetését kérhetik, s azon hitelezők, a kik vesztenek, evégett nem panaszkodhatnak, mert a telekkönyvből ezt kivehették. Kopeczky pedig azon elvet állítja föl: hogy a hitelező egyetemleges zálogjogának érvényesítésében a később bejegyzett hitelezők által ugyan nem korlátolható, hogy azonban ő ezeknek kárára egyetemleges zálogával semmi oly változást nem tehet, s ezeket, a mennyiben saját erdeke az övéikkel összeegyeztethető, nem szabad károsítania." Kopeczky maga megvallja, hogy ezen elv csak méltányosságon alapszik, miértis Stubenraucher is ellene nyilatkozik. K. ennekfolytán kívánja: hogyha az egyetemleg lekötött összes ingatlanok adatnak el, akkor az előbbi hitelezőnek követelése a vételárak arányához képest a társasági szabály szerint elégíttessék ki; ha pedig csak egyiknek eladását kérné, akkor a későbbi hitelezők követelhessék, miszerint ily későbbi tételekkel nem terhelt ingatlanokat először adassa el. E tárgyban Zlobiizky is jeles értekezletet irt; szerinte a későbbi hitelezők látták ugyan a telekkönyvből, hogy az egész követelés van az ingatlanra bejegyezve, de egyúttal azt is látták, hogy ez más ingatlanokat is terhel, s feltehetik azon lehetőséget, hogy a hitelező egyéb ingatlanból kéri kielégítését, s épen e végett a későbbi hite! lezők a hitel élesztése tekintetéből méltánylást érdemelnek j olymódon, hogy a cuique suum elve szerint az összes kár | őket egyedül ne érje, midőn mindnyájan egy helyzetben j vannak ; szerinte a ptk. 7. §. nyomán a ptk. 1359. §. alkal i mázandó, melynek folytán,ha többen egyetemlegesen kezeskedtek ugyanazon összegért s az egyik az egeszet fi, zette le, ezt ugy mint az adóstársat (896. §.) a többiek ellen a visszapótlás joga illeti. Ha az előbbi hitelező, csak az egyik ingatlanból kéri kielégítését, a későbbi hitelezőknek kielégítési alapja csorbittatik, melynek kiegészítését a többi ingatlanokból kérhetik, minthogy az előbbi hitelező kielégítése mindnyájokat egyenlő módon terI heli, épen ugy, mint a kezeseket, miértis a ptk. 1359. §-a ezen esetre is alkalmazható; nehogy a későbbi hite! lezők az előbbi hitelezőnek önkényétől függjenek. Ezen nézet ellen felhozatik, hogy az előbbi hitelező az egyes ingatlanból jogosan elégíttetett ki, s a későbbi hitelezők nem sajátjukból fizették, azért viszkeresetresem jogositvák, s hogy a kezes s zálog közt nagy a különbség. Egyébiránt lásd e fölött Füger Miksának müvét: („Systematische Darstellung der Rechtswirkungen der Eintráge in die öffentlichen Bücher," Wien, 1865.) a 86-89. §§-okban. (Vége következik).