Törvényszéki csarnok, 1866 (8. évfolyam, 1-99. szám)

1866 / 25. szám

Pest, 1866. kedd márt. 27. 25. szám. Nyolczadik erfolyain. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Az első évnegyed e napokban lejárván, évnegyedes előfizetésük megujitása iránt mielő évnegyedes előfizetőink tisztelettel felkéretnek, bb rendelkezni. Egyetemleges jelzálogok vételárainak felosztása később bekebelezett hitelezők irányában. Halraosy Endrém, törvszéki ülnök úrtól. Telekkönyvi ügyekre nézve az orsz. birói értekezlet által a fennállott törvények s rendeletek hatályban hagyatván, azt kellene hinnünk, hogy ezen jogviszonyok elintézésénél mindig határozott rendeletekre utalhatunk, és az egyéb ügyeknél oly általánosan érzett törvény hiány elő sem fordulhat. Azonban a joggyakorlat az ellenkezőt mutatja, s pedig részint ezen jogviszonyok bonyolultsága miatt, mert az általános törvénynek az egyes esetrei alkalmazása sokszor nagyon is nehéz, de részint az oszt polg. törvénykönyv s a telekkönyvi rendeletek hiányossága miatt is; sőt sok kérdésre nézve az örökös tartományok bíróságainak már ötven évet túlhaladt joggyakorlatában sem találhatni felvilágositást. A felírásban egy kérdésnek megoldását tűztem ki czélul, melyről fenálló törvényeink hallgatnak, s mely iránt az osztrák jogtudósok sincsenek tisztában: holott épen a külföldi törvényekben ezen kérdést többnyire, habár külónbüzőleg elintézve találjuk. A telekkönyvi rendelvény 106. §. szerint: „Ha a zálogjog ugyanazon osztatlan követelés tekintetében több zálogtárgyakra, azaz két vagy több telekkönyvi jószágtestekre vagy jelzálogi követelésekre kebeleztetik be vagy jegyeztetik elő; az által egyetemleges zálogok keletkeznek, melyek a hitelezőt arra jogosítják, hogy az egész követelésnek a több zálogtárgyak bármelyi k é b óli kifizetését saját tetszése szerint kívánhassa. Harmadik személyekre nézve ezen rendelet kárthozó akkor, ha a zálogtárgyak egyikére egy harmadik javára későbbi bejegyzés történt, s a régiebb hitelező épen ezen jószágból kívánja kielégítését, mely nek folytán a későbbi hitelező érték elégtelensége miatt megbukhatik, holott ha az a tiibbi, ily későbbi bejegyzésekkel nem terhelt zálogtárgyakból kéri kifizetését, talán emez is nyerhet kielégítést; vagy pedig, ha a zálogtárgyak mindegyike különböző későbbi követelésekkel terheltetik, mely esetben érték elégtelensége esetében valóban a régiebb hitelezőnek tetszésétől függ, hogy a később bejegyzettek melyike veszítsen. De a későbbi hitelezők e miatt jogsértésről nem panaszkodhatnak, minthogy a telekkönyvből láthatták, hogy a zálogtárgyra az egész követelés jegyeztetett be, a jószág értékéből tehát az egész összeget kellett levonniok, és a telekkönyv által e szerint senki sem vezettetik félre. Ha pedig ennek ellenére mégis valaki kölcsönzött, minthogy a régi hitelező csak jogával élt, akárért senkit sem okolhat. Méltányosság szempontjából fogván fel azonban a kérdést, mégis különösnek találjuk: hogy az első esetben az ugyanazon adós ellen bekeblezelt későbbi hitelező nem nyer kielégítést, holott a többi zálogtárgyak értéke az adósnak oda osztatik; s hogy a második esetben a későbbi hitelezők nem egyenlőleg vesztenek, hanem egy régiebb hitelezőnek tetszése szerint kielégíttetnek vagy vesztenek. De a földhitel érdekében is fontos ezen kérdés, mert ha p. o. valaki több jószágot bir, melyek egyike sem ér 20000 frtot, és vegyük, hogy egy intézet javára az összes jószágokra 20,000 frt egyetemleg bekebeleztetik ; ámbá:' ezeknek összes értéke talán 80,000 frtot is felül halad, de épen a fennebbi rendelet végett az egyes jószágokra kölcsönt vagy vevőt a tulajdonos csak nagy nehezen fog találni, mert az intézet épen ezen jószágból kívánhatja kielégitetését. De jogi szempontból véve is a kérdés a későbbi hitelezőkre nézve a fennebbi rendelet által végkép el nem intéztetett; mert a ptk. 462. §. szerint az árverés előtt minden beigtatott záloghitelezőnek azon követelés beváltását meg kell engedni, mely miatt az árvereztetés kéretett; a későbbi záloghitelező ezen jus offe rendi — folytán a követelést magához váltván, ezzel együtt a biztosíték és a fennebbi választási jog ig rája átszáll, óo ily móduu meggátolhatja, hogy az adósnak a többi zálogtárgyak értéke ki ne fizetessék, és a fennmaradt vételárt saját később bejegyzett követelése kifizetésére fordíthatja. De ezen beváltási jogot a második esetben a különböző zálogtárgyakra bekeblezett későbbi hitelezők is gyakorolhatják, és igy mindegyik a veszélyt magától elháríthatja; de ha az öszszes zálogtárgyak kerülnének árverés alá, és ezen beváltási jogot a későbbi hitelezők mindnyájan kívánják gyakorolni, kit illessen az elsőbbség? Ebből láthatni, hogy jogi szempontból véve sem lőn a kérdés a telkk. rend. 106. §. által eldöntve; sbizonyára sajnos, ha a későbbi hitelezők csak ily terhes mellék uton kereshetnek segélyt; legtöbb hitelezőre azon ellenvetés, hogy a telekkönyvi állást láthatta, alkalmazható sem levén, midőn a követelés már előbb keletkezett, avagy kártalanítási jogezimen alapszik. A kérdés megoldására térvén át, könnyebb tájékozhatás végett egy példát hozok fel: A) birtok ára 6000 frt. B) 3000 frt. C) 1000 frt. bekebelezett követelések: 2. sz. 1000 frt. 2sz. 1000 frt, 1. sz. 3000 ft. 3. sz.2000 frt. 6. sz. 1000 frt. 2. sz.lOOOft. 5. sz. 1000 frt. 4. sz. 3000 frt. 7. sz. 600 frt. Ezen három birtoknak befolyt vételára következőleg osztható fel: 1) A fentebi módon, hogy a 2. sz. hitelező egész követelése kielégítését csak egy birtokból kívánja p. o. ha C-ből, akkor a 6.sz. követelések esik keresztül, ha B-ből, akkor a 6. sz. követelés kielégíttetik, és az 5. sz. követelés bu-* kik meg, sat. 2) Ha a zálogtárgyak vételárai egy tömegbe össze25