Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 20. szám

Pest, 18(15. péntek martius 10. 20. szám, Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : A váltó-végrehajtási jog elévüléséről. — Jogeset : Választott bíróság kinevezése. — Kuriai ítéletek. — Hív. tudnivalók. A váltóvégrehajtási jog elévüléséről. Külley Ede váltdtörvszéki ülnök úrtól. A váltótörvényszékeknél gyakran fordul elő, hogy a kielégítési végrehajtási kérvény csak a marasztaló birói határozat jogerőre emelkedésétől számított két év eltelte után adatik be; vagy hogy a végrehajtás ezen időtartam lefolyása előtt rendeltetett ugyan el, de a foganatosítás nem szorgalmaztatván, egy uj kérvényben a végrehajtás eszközlése, de csak az azt rendelő végzés jogerőre emelkedésétől számított két év eltelte után kívántatik; vagy hogy végre az első izben elrendelt végrehajtás foganatosíttatott ugyan, de az teljes kielégítést nem eredményezvén, felperes a kielégítési végrehajtás folytatásáért csak két év eltelte után folyamodik. Vannak, kik ily esetekben a végrehajtási jogot avtk. I. r. 203. §-a alapján elévültnek tartván, a végrehajtási kérvényt visszautasitandónak vélik. Az e nézetben lévők tehát azt kívánják, hogy felp. nehogy végrehajtási joga elévüljön — végrehajtási kérvényét teljes kielégittetéséig minden második év végével, még oly esetben is megújítsa, midőn alperes vagyontalansága miatt felperes végrehajtási alapot kijelölni nem is képes. De mi a végrehajtást végrehajtási alap nélkül képtelenségnek, s annak csak papíron, formaszerüleg ismételt elrendelését, tekintve az ez által ok és szükség nélkül tetemesen szaporított költségeket, melyek alperes vagyontaiansága esetében felperest, ellenkező esetben pedig, ha t. i. alperes később vagyonhoz jut, ez utóbbit terhelik, mindkét félre nézve egyaránt károsnak, és igy méltánytalannak tartjuk. És kérdjük : v an - e oly törvény, mely a végrehajtásijogot két év elmulta után elévültnek mondja ki? Avtk. I. r. 12-ik fejezete nem a végrehajtási, hanem a v ál t oj o g"elévüléséről szól. Ez utóbbi alatt pedig csak a váltói kereset jog, az az azon jogértetik, mely a lejárt váltót a váltókötelezettek minőségéhez képest, a törvényben meghatározott időben, a váltótörvényszéknél beperelhetni megengedi. Hogy ez igy van, kitetszik avtk. I. r. 202. §-ból,mely az elévülés egyik neméről, t. i. a viszkereset, tehát a kereseti és nem a v ég re haj tási jog elévüléséről szól. Kitetszik továbbá a 205. §-ból, mely az elévülés idejét csak törvényes kereset indítás által félbeszakasztottnak mondja. De ezen utóbbi szakaszból az is válik kétségtelenné, hogy ha az elévülés ideje a törvényes időben beadott kereset által már félbeszakasztatott, a félbeszakasztás joghatálya a dolog természeténél Fogva a per végleges kimeneteléig, tehát az annak kiegészitö részét képező végrehajtás befejeztéig, azaz felperes teljes kielégítéséig tart, s igy a per folyta alatti, t. i. annak végrehajiási stadiumábani ujabb félbeszakasztás szükségéről szó sem lehet; a mint különben ez a törvénynek sem szelleméből, sem betűiből ki nem magyarázható. Pedig a végrehajtási jognak két év alatti elévülése oly nevezetes megszorítás volna, melyet a törvénynek világos szavakkal, ugy az időtartamnak, valamint az elévülés kezdetének szabatos meghatározásával kellene körülirnia, mi a vtk. I. r. 203. §-ról, melyre t. i. az ellenvélemény üek hivatkoznak, egyátalában nem mondható. Miként — mint fentebb emiitők — az egész 12-ik fejezet, ugy különösen a 203-ik §. is a váltójog, de néma végrehajtási jog elévüléséről szól. De eltekintve az e két jog közti, már fentebb kifejtett lényeges különbségtől, az idézett szakaszosak azon elévülési esetekről szól, melyek a 202. §-ban nem érintetnek. S igy a végrehajtási jog az ellenvéleményüek szerint is csak a 203. §. eseteiben évülne el két év alatt. De hát mennyi idő alatt évül el a végrehajtási jog, a 202. íjban emiitett viszkereseti esetekben? Tudjuk, hogy a viszkereseti jog elenyészik, ha az óvás és óvásközlés kellő időben nem eszközöltetett, és ha a viszkereset a felekközti távolsághoz képest a vtk. I. r. 158 §-ban kiszabott határidő alatt be nem adatott. Igya 158. §. a.) pontja esetében a viszkereset 7 nap alatt, a b.) pont esetében 15 nap alatt, a c.) pont esetében 30 nap alatt stb. enyészik, illetőleg évül el. Már most az ellenvéleményüek logicája szerint, kik a váltójog alatt nem csak a kereseti, hanem a végrehajtási jogot is értik, s kik e szerint a 203. §. alapján, természetesen csak ezen szakasz eseteiben a végrehajtási jogot, szintúgy mint a kereseti jogot két év alatt elévültnek vélik, a 158. §. a.) pontja esetében a végrehajtási jognak 7 nap alatt, a b-) pont esetében 15 nap alatt sat. kellene elévülnie; mert, mi által volna a kereseti és végrehajtási jog közti azon különbség igazolva, mely szerint viszkereseteknél a kereseti jog a 202. §. szerinti rövid határidő alatt, ellenben a végrehajtási jog a 203. §. szerint csak két év alatt évülne el, midőn a 203. §. eseteiben a kereseti és végrehajtási jog közt — tekintve az elévülés kérdését, mi különbség sem tó'etik. Már pedig nem hisszük, hogy a váltótörvényszékeknél valaha előfordult volna azon eset, hogy egy 158. §. a.) szerinti viszkereseti esetben a marasztaló végzés jogerőre emelkedése után 8-ad napra beadott végrehajtási kérvény elévülés alapján visszautasittatott volna. És hol a törvény, mely az ily visszautasítást csak legtávolabbról is igazolná ? Mondják meg továbbá az ellenvéleményüek, mikor kezdődik az elévülés ideje oly esetben, midőn az egy izben elrendelt, kielégítési végrehajtás felperes teljes kielégítését nem eredményezvén, ez utóbbi folytatólagos kielégítési végrehajtásért folyamodni kénytelen ? váljon az árverés napján-e, midőn t. i. felperes részben kielégíttetett, vagy azon napon, melyen az árverési jelentésre kelt végzés felperessel közöltetvén, jogerőre emelkedett? Shaez utóbbi napot 20