Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 19. szám

77 A kir. hétszemélyes táblán ítéltetett: „A kir. Ítélőtáblának Ítélete az abban felhozott okokból helybenhagyatik, s az ügyiratok" sat. (1864. nov. 29. 17217. sz. a.). Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 75. Juszt Emma és Sándornak, Juszt Károly özvegye és annak kiskorú gyermekei gondnoka ellen, osztály iránt inditott rendes szóbeli perében Ítéltetett: A tárgyalási jegyzőkönyvhöz jel nélkül csatolt 18G1. május 30-án kelt szolgabírói jelentésből kitűnvén az, hogy az örökhagyó néhai Juszt Károly 1861. febr. 14-én halt el, s ekképen az ezen osztályos keresetnek alapul szolgáló öröklési jog az ideigl. törv. szabályok I. A. részének 19. §-hoz képest, az örökhagyó halálakor hatályban volt ausztr. polg. törvények szerintiévén megítélendő; — miután az 1852. nov. 29-én kelt ősiségi rendelet 12. §-a a hitesfeleknek a polg. törv. könyv hatálya előtt kötött házasság alatti küzszerzeményhezi törvényes közös tulajdoni jogát épségben fenntartotta ; — miután továbbá azt, hogy a midőn örökhagyó az 1845. évben a 2. sz. a. zálogos szerződés szerint a bagosi pusztát zálogba vette, már akkor 1-ső r. alperesnő neje volt, — felperesek nem tagadták : miután végre az ilyen zálogos fekvő javaknak fele az elhunytat tulajdonosi joggal akkor is illetné, ha neve a szerzemény levélbe beírva nem volna is: ezeknél fogva mindenek előtt a bagosi pusztának u. m. a leltárba fölvett 357 hold szántó földnek és kaszálónak fele, az épületek és ingóságok becsértékének felével együtt, mint az e. r. alperesnőt közkeresményi jogánál fogva illető tulajdon a leltárból kihagyatni; — ellenben ugyanazon bagosi pusztának és az épületek becsértékének másik fele, mint elhunyt Juszt Károlynak hagyatéka, a leltárba tovább is meghagyatni rendeltetik; mert ha bár az örökhagyó ezen pusztát csak zálogban birta is, mind a mellett ő halálakor magának a zálogos jószágnak, nem pedig a rajta fekvő zálogos összegnek lévén birtokában , örököseire is magát a zálogos jószágot természetben, nem pedig a rajta fekvő összeget hagyta; — mert továbbá az alperesnő által előmutatott 1-ső sz. a. telek jegyzőkönyvben, az örökhagyó mint tulajdonos lévén bekeblezve, s a zálog visszaváltási jognak följegyzése abban elő nem fordulván, azelzálogitó családnak ezen mulasztásából származható jog következmények az örökhagyó örököseinek kivétel nélkül javára szolgálnak; — mert végre alperesnőnek azon kifogása, hogy a kérdés alatti zálogos jószág tulajdon jogát az elzálogitó örökösei 1862. decz. 27-én a 3-ik sz. a. szerint ő reá ruházták, törvényes alappal nem bír, miután nem tekintve azt, hogy az örökhagyó a telekkönyvben már korábban mint tulajdonos volt bekebelezve, és hogy felpereseknek öröklési igénye folytán a bírói zár is korábban kebeleztetett be, miután alperesnő tulajdoni jogának bekebelezése iránti kérelmét benyújtotta; — alperesnő ezen tulajdoni jogot az örökhagyó részét illetőleg csak az örökhagyónak immár örököseire átszállott jogán szerezhetvén, azt mint felperesekkel osztatlan állapotban lévő osztályos fél felperesekkel megosztani tartozik. Ehez képest alperesnőnek azon kérelme, hogy felpereseknek öröklési joga csak a zálogos összeg felére szorittassék, elvettetvén ; — a leltárba folytatólag fölvétetni rendeltetik még az abból kihagyott tehén, bika és bagosi kis szőllő ára öszvesen 110 írt o. é. — azonban a leltárból állítólag kihagyott ezüstnemüeknek, házi bútoroknak és egyéb ingóságoknak, ugy a szeszgyár készleteinek a leltárba leendő felvétele iránt felperesek által előterjesztett kérelemnek hely nem adatik; mivel felperesek alperesnő azon állítása ellenében, hogy ezen tárgyak az ő hozományát képezik, sem azt benem bizonyították, hogy ezen tárgyak atyjuk hagyatékához tartoznak, sem ezen tárgyaknak minőségét részletesen ki nem mutatták; — a leltárba szinte felvétetni kért gr. Vay Mihályt terhelő 600 frt adósságra nézve pedig alperesnő a 20. sz. a. adós levéllel bebizonyította azt, hogy ezen összeget gr. Vay Mihály egyenesen ő tőle vette kölcsön. Eképpen a leltár a vagyoni állapotot illetőleg kiigazittatván, a telekkönyvileg bekebelezett terhek közül csak az '/a alatti 4000 forintnak fele azaz 2000 fi t és a 2/a. alatti 1984 ,, öszvessen : . . . 3984 frt tévén az örökhagyónak adósságát, ezen tehernek fele, vagyis 1992 frt az örökhagyó hagyatékának terhére, másik fele pedig azon oknál fogva, mivel csak azon vagyont lehet szerzeménynek tekinteni, mi az adósságok levonása után fenn marad, mivel a szerzemény fele alperesnek már oda ítéltetett, alperesnő terhére rovatik. Továbbá az örökhagyó hagyatékából mindenekelőtt kifizettetni rendeltetik alperesnönek hozománya, mely férjének 4. sz. a. elismervénye szerint 1114 irtot tesz pengő pénzben. — Ellenben az alperesnő által fölszámított egyéb terhek a hagyaték terhére azért nem rovathatnak, mert ezen adósságok alperesnő által már kifizettetvén, tettleg nem léteznek, s alperesnő ki nem mutatta azt, hogy ezen adósságokat a maga vagyonából törlesztette volna. Az ezekhez képest tisztába hozott hagyatékra nézve felpereseknek mint az örökhagyónak, alperesnővel nemzett nyolez gyermekével együtt, házassági egyenes leszármazás utján legközelebb ágbeli rokonainak örökjoga az ausztriai p. t. k. 732. §-án alapulván; — ellenben alperesnönek a hitbér s özvegyi tartás iránti igénye, miután ezen igényeit a neki odaítélt szerzemény fele fölül haladja, ama p. t. k. 758. §-hoz képest helyt nem foghatván : ezeknél fogva az eljáró megyei törvszék Ítélete megváltoztatik, s a föntebbiek szerint tisztára hozott apai hagyaték két tizedrésze a föllebb a hagyatékra rótt terhek két tizedrészének levonása után, és pedig a bagosi öszvesen 357 hold szántó földből és kaszállóból álló puszta felének két tizedrésze természetben, a leltárba felvett épületeket és ingóságokat illetőleg pedig, ezeknek birói becsű utján kitudandó öszves becsértéke feléből szinte 2/I0. rész felpereseknek mint törvényes osztály részük megítéltetik, s alperesek köteleztetnek ezen osztály részt felpereseknek 15 nap alatt különben végrehajtással is szőrithatólag kiadni. — Felperesek azon kérelmükkel, hogy alperesek a haszonvételek megtérítésében is elmarasztaltassanak, elmozdittatnak, mert azoknak mennyiségét ki nem mutatták. — Végre a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, mert azokat ezen osztályos perben mindenik fél maga tartozik viselni. Megváltoztatván eképen az eljáró megyei törvényszék Ítélete, a periratok sat. (1865. ja'n. 17-én 11639. P.sz.a. Előadó: Babos ktb.). 76. Joannovits Miksának, — Vank János elleni perében ítéltetett: Tekintve azt, hogy felperes az 1860. máj. 14-én felvett tárgy, jegyzőkönyvhez •/. a. mellékelt eredeti s általa is valódinak beismert nyugtatvány világos tartalma szerint, a Karakás Todora-féle perből, alperes mint végrehajtó biró kezelése és számolása alá be-