Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 19. szám

76 ket és eljárást illeti, azok kidolgozásával a Lord Chancellor vagyis igazságügyi tninister meg lett bizva. Nem érdektelen még azon körülmény, hogy a telekkönyvvezető (Registrar) fizetése évenkint 2500 L. vagyis auszt. értékben körülbelól 25000 frtot tesz. Jogeset: A végrehajtás korlátozása zálogváltó perben. Az ingatlan tartozékai, függötermés értelmezése. Gr. Batthyány Antónia gr. Nádasdy Lipót és érdektársai u. m. gr. Chottek Rezső és Ottó e. 1859. jan. 26-án az alsó kubini cs. kir. mtörvszékhez 225. sz. a. beadott keresetében előterjeszti, miként azon zálogvákó perben, melyet elől nevezett alperesnek napa s két utóbbinak édes anyja felp. e. lefolytattak, az annak tárgyát képező Pozsehaj nevezetű puszta nevezetteknek e. b-lag (A), minden tartozékaival együtt Ítéltetett ugyan oda, ezen e. b. ítélet azonban 2-od és 3-ad bíróságilag (B. C.) csakis ama tartozékok elhagyásával hagyatott helyben, mindennek el lenére mégis a D. a. elrendelt, s E. szerint foganatosított végrehajtás alkalmával az odaítélt pusztán létezett, s felp. tulajdonát képező tartozékok is u. m. 100 köböl rozs, 21 köböl árpa, 2554/8 köböl vetés, 50 font maggal bevetett luezernás és 3098 db. fenyüfa sudár szintén lefoglaltattak, s daczára minden lehető az iránti ellenvetéseknek, az alpereseknek kiadattak. A dolog ily állásában felp. F. szerint birói szemle és becsüért folyamodott, s az el is rendeltetvén, G. H. szerint foganatosíttatott, s eredménye lön, hogy a fentebb egyenkint elsorolt tartozékok 10770 frt 45 krra becsültettek, s az I. a. becslési költségekkel öszszesen 11797 írtra rúgnak, minthogy pedig az ezek szerint törvénytelenül foganatosított végrehajtás korlátozásának kérdése, (K. L. a.) fő s legfőbb törvszék által is maga épségében fentartatott, kéri alpereseket a kitett öszszegben, annak kamataiban s perköltségekben marasztatni. Ellenbeszéd. Ki a magyar türvénykezés terén nem járatlan, igen jól tudja, hogy valamely ingatlan jószág tartozéka alatt nem az azon létező vagy találtató ingó vagy ingatlan tárgyak szoktak értetni, hanem oly ingatlan jószág részek s külön területek, melyek a fójoszág testen kivül, mint ahoz tartozók ismertetnek, már pedig az egész Pozsehaj puszta zálogjogu levén, és ezen alpereseknek oda akként is Ítéltetvén, s annak tartozékai nem is ismertetvén, magától érthető, hogy a zálogváltó keresetben ama kifejezés „minden tartozékostul" inkább csak felesleges óvatosság végett lett beszúrva, és ez okból lettek az e. b. ítéletnek e kifejezésre vonatkozó szavai is a felsőbb bíróságok által mint feleslegesek megszüntetve. Ezt előre bocsátva tagadják alp. hogy a keresetileg 6 pontban elősorolt tárgyak a kérdéses puszta tartozékai voltak legyen, s főleg, hogy azok lettek volna értve az érintett keresetlevélben kifejezésben. A kereseti tárgyak ugyanis a kérdéses puszta földjébe begyökerezve állottak, azok ugy tekintendők, mint ama pusztának állagrészei, következőleg az annak jogszerű birtokával öszszekötött függő termések, már pedig mint ilyenek felperest semmi szín alatt sem illethetik, mert igaz ugyan a zálogbavevés jogot ad a zálogos birtokosnak a zálogba vett birtok használatához, de csak a zálogos évek elteltéig, és nem azon tul is. — Tehát felperest keresetével elmozdittatni kérik. Vá 1 asz. Azt hiszi alp. hogy a magyar törvény a tartozék és tartozmány közt különbséget tesz, a minthogy amazt accessoriumnak, emezt pedig appertinentiának nevezi; egyébiránt tudomásul veszi abbeli beismerését alpereseknek, hogy a kereseti tárgyak egy része a végrehajtáskor a puszta földjétől elválasztva, s igy önmagokban fenállók voltak, többi része pedig akár mint állag része a pusztának, akár mint függőtermés tekintessenek, elvégre is a puszta növedékét képezik, és az áptkv. 294. §-a szerint tartozéknak azaz Zugehörnek veendők, sat. Viszonválasz. A magyar nyelvtan szerint a tartozék és tartozmány közt nincs különbség, s mindkettő appertinentiát jelent, az accessoriumot pedig járuléknak hívják, miért is felperesnek minden okoskodása sikertelen, de különben is téves felperesnek minden állítása, ő ugyanis azt kívánja felállítani, hogy a kereseti tárgyak a Pozsehaj puszta tartozékai és a midőn ezt helytelenül indokolja, átugrik azon másik tételre, hogy a végrehajtó biró az ítélet korlátait átlépte; — felp. azon tagadását illetőleg, hogy ő bíróilag soha meg nem intetett, azt felelik, hogy ezen intés a zálog visszaváltó keresetben benne foglaltatott, mi a magyar törvénykezési szokás szerint helyén is volt. Thurócz megye tör vényszé ke 1864. jan. 4. 2695. sz. a. ítéletében alpereseket a kereseti tartozékoknak 10797 frt 45 kr. pengő vagy 11347 frt 63% krt o. é. tévő becsértékében annak az 1859. jan. 26-tól, mint a jelen per megindítása napjától számítandó 4°/0 kamataiban és 137 frt 80 kr perköltségekben, elmarasztalta a következő indokokból: ,,Mert a magyar zálogtörvényeknek valódi értelme szerint a zálogosnak használati birtoka van, magától folyik, hogy a jószághoz járuló nyereségis a zálogvevőnek hasznot hajt, mit nem csak Verbőczi II. R 31. czime megerősit, hanem maguk alp. is ellenbeszédjükben beismerik ; miből világosan következik, hogy midőn az e. b. A. a. ítéletében azon szót „nebst allén Zugehör" használta, nem mást értelmezhetett, mint azt, a mi a magyar zálog értelme szerint függő termésnek mondatik,és miután ezen ítélet a B. és C. a. fő és legfőbb törvényszéki ítéletek által a tartozékokat illetőleg megváltoztatott, világosan következik, hogy a midőn az e. b. ezen legfőbb törvényszéki ítélet alapján a végrehajtást elrendelte, annak eszközlését a B. és 0. a. Ítéletek szerint értelmezte, s hogy a végrehajtással megbizott biró akkor, midőn a Pozsehaj pusztát tartozó birtokba alpereseket behelyezte, az o.ptkvnek 295 és 296. §§-ait hibásan alkalmazva, az azon birtok tartozékát, vagy a magyar törvény szerinti függő te r m és t ugyanazon alpereseknek átadta, és miután a zálog természeténél fogva a zálogos birtok ugyanazon állapotban, a minőben zálogba adatott, viszszaadandó lenne, alp.pedig azt, hogy ők, illetőleg elődjeik a pusztát függő terméssel zálogosították volna, nem csak nem bizonyították, de nem is álliták, felperesnő pedig a beperesitettokmányokkal a keresetben elősorolt tartozékoknak becsértékét teljes hitelt érdemlő becsüvel bepróbálta volna, ugyanazért a foganatosított végrehajtást bíróilag hibásnak kimondani, alpereseket úgy a terméseknek felperesnőtől lett elvonása által okozott kárnak s költségeknek, valamint a ptkv. 995 és 1334. §§-ai értelmében a késedelmi kamatoknak is megtérítésére kötelezni kellett." Kelt sat. Alperesek föllebbezésefolytán a kir. táblán Ítéltetett: „Az e. b. Ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik,saz ügyiratok" sat. (1864. 5709. P. sz a.). Ezen ítéletet alperesek felülvizsgáltatni kérték, mely kérelmökben azonban csak is a persorán előadottakat ismétlék.