Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 19. szám

Pest, 18(i5. kedd martius 7. 19. szám, Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Adatok a telekkönyvi intézmény kifejlődéséhez sat. — Jogeset: A végrehajtás korlátozása zálogváltó perben, sat.—Kúriai Ítéletek.— Hiv. tudnivalók. Adatok a telekkönyvi intézmény kifejlődéséhez Angol s Franciaországban. Közli: Schnierer Gyula ur. A telekkönyvi intézmény ellenei azt, más alapos okok hiányában, majd kizárólag azon hibás érvvel szokták megtámadni, hogy vannak államok (p. o. Anglia), melyek a rendszeres telekkönyvi intézményt máig sem birják, s még is hitelük, valamint biztoságuk ezen hiány miatt épen nem szenvednek. Ily, a külföldi törvényhozást nem ismerő és vele keveset törődő emberek előtt csattanó hatást idéző bizonyíték megezáfolására, lássuk mit tesz a franczia törvényhozás ujabb időkben a telekkönyvi intézmény tökéletesb kifejtésére s javítására, s mi történik magában Angliában is ugyanezen intézmény meghonosítására, e téren a jogbizonytalanság megszüntetése végett; s hogy igy mily haladás nyilvánul mindenfelé a telekkönyvi rendszer azon kifejlödöttebb álláspontja felé, melyet a tudomány s jogélet jelen haladási színvonalán az ujabb törvényhozások már elértek, s" mely hazánkban is létezik, bár tetemes hiányokkal, melyeket törvényhozásunk által kellően javitatni, a legelső feladatok közé sorolunk. Francziaországban már régen fennállnak nyilvánkünyvek, *) (registres du conservateur) 2) melyekbe minden jelzálog (hypothéque), legyen az törvényes, birói vagy szerződési, a rangsorozat megalapítása végett bejegyzendő. (Code civil, 2134—2203. czikk). De ezen intézmény csak a rangsorozatot és elsőbbséget, nem pedig egyszersmind a birtokot és tulajdont és az előforduló birtokváltozásokat is előtüntette Ámbár, hogy valaki ingatlanra hitelezzen, megnyugvására tudnia kell, kié ezen ingatlan, az adósé-e vagy nem? De az ingatlan vevője, vagy a haszonbérlő is kívánja biztosan tudni, kivel lépjen szerződésre? Erre szolgál az 1855. márcz. 23 —26-án hozott átiratási törvény (Loi du 23—26 Mars 1855. sur la transeription en matiére hypothecaire), mely a jelzálogi hivatalokban átiratni rendel minden élők közt az ingatlanok tulajdonára, vagymás dologi jogokra nézve kötött szerződéseket, azokróli lemondásokat, azokat megállapító birói határozatokat ; beirandók minden antichreticus zálogra, szolgalomra, használatra vonatkozó kötések vagy birói határozatok, minden 18 évnél hosszabb haszon]) Már a forradalom előtti századokban is, de csak az állam bizonyos területén. Francziaországban ugyanis a római jelzálog jog rendszer volt érvényben ; és csak az éjszaki résznek — a szokásos jog uralma alá tartozó — némely megyéiben divatozott a nyilvánkönyvek intézménye, melyek azután a forradalom alatt a köztársaság VII. évében (loi. d. 21. Ventose) az egész államra kiterjesztetett. Szerk. %) Vezetve a Conservateurs dcs hypothéques, les bureaux de Conservation des hypothéques — által, s felállítva minden kerületben (arondissement). Szerk. bér vagy legalább három évre előre fizetett haszonbéri összegek. Addig mig ezen bejegyzés nem történt, ily szerződések vagy birói határozatok oly harmadik személyek ellenében, kik magukat ezen törvényhez alkalmazták, nem birnak jogérvénnyel. Minden birói határozat, mely et?y ily bejegyzett jogügyletet érvény telenit, jogérvénnyé válta után egy hó alatt szinte bejegyzendő, és az ügyvéd, ki ily határozatot nyervén, azt be nem jegyezteti, pénzbeli büntetés alá esik. Ezen törvény 1856. évi jan. 1-én lépett hatályba. Angliában is hozatott 1862. évi jun. 29-én egy törvény, azon czim alatt: „Törvény a jogezimek igazolásának és bi r t o k vál t ozás o k könyitésére." (Act to facilitate the Proof of Titles to, and the Couveyance of Real Estates. 25. 26. Vict. C 53.). Fő elve ezen törvénynek, hogy a bevezetés a fennálló jogezimet elveszithetlenné (indefeasible) teszi. E végett a jogezim előbb a telekkönyvvezető (Registras) és a vizsgálók (Examiners) által megvizsgálandó. A bejegyzés pedig áll: 1) Az ingatlannak körülményes leírásából, 2) a birtokra nézve jogosítottnak és lehető jogutódjai megnevezéséből, végre 3) a birtokra nehezedő jelzálogok, (Mortgages) terhek (Charges) és kötelezettségek (Inoumbrances) felsorolásából. Ezen telekkönyv (Register of Estates)mellett még egy okiratkönyv (Record of Titles) vezettetik. Az első bevezetésre czélozó kérelem kihirdetetik, és a mennyiben ellenmondás adatik be, itéletileg határoztatik annak foganatosítása vagy elmaradása iránt. Eladásoknál tartozik az eladó eladási kérvényt (application) benyújtani, és ha ez a bíróság által jóváhagyatik, az eladási ár az angol bankba letétetik, a betáblázott terhek kielégítésére fordittatik, és csak azután elrendeltetik az új tulajdonos bejegyzése (Vesting ordre). A jelzálogos terhelés ugy történik, hogy a tulajdonos magának telekkönyvének és okiratkönyvének másolatát (Landcertificate) kiadatja, és azt a hitelezőre hátiratolja, mely hátirat azután bemutatatván,bejegyeztetik, mi „Landcertificate shall be Evidence-"nek neveztetik. Hogy pedig a tulajdonos akaratja ellen is lehessen telekkönyvi biztosítást nyerni, ugyanazon évben (25. 26. Vict. C. 67.) pótlólag rendeltetett: hogy a hitelező vagy szolgalomra jogosított adóssának bevezetését (Declaration of Title) követelhesse, mely bejegyzés után a tulajdonjoggal az illető követelő értesítése nélkül semminemű változás nem eszközölhető. E rövid alapvonalokból látjuk, hogy Anglia telekkönyvi rendszerünktől nem áll oly mesze, mint némelyek velünk elhitetni kívánnák, és hogy az ott még kifejlődésben lévő telekkönyvezés a nálunk már fennálló elvek felé törekedik. A mi az ezen törvény kivitelére czélzó intézkedése19