Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 16. szám - Végrendelet nélkül öröködhetik-e zsidó a keresztény hagyatékában

64 D. a. okmányból azonban kitűnt, hogy £. Amáliának serami vagyona nincsen, minek, folytán joga van költség, s munkadijait az őt megbizott B. testvéreken követelni. Mivel azonban az A. B. C. a. mellékletek kezénél nem voltak, s ezek nélkül eperben megitélt ügyvédi munkadijait és költségeit pontosan kimutatnia nem lehetett, ennélfogva az E. a. szerint folyamodott a budai katonai törvényszékhez dijai s költségeinek újbóli megalapitása végett. Azonban a katonai törvényszék felp. dijainak megalapitása helyett azokat 40 frtra leszállította, mely öszveget B. testvérek felperesnek le is fizettek. Mivel pedig felp. most az A. B. C. okmányok birtokába jutott, melyekből kitűnik, hogy az összes megálapitott költség 97 frt 65 krt tesz, miből a fizetett 40 frtot levonva, 57 frt 65 kr. marad fen, mit felperesnek, miután E. Amáliának semmije sem volt, — B. testvérek, mint akkori felperesek s felp. megbizóitól követelhetni joga levén, kéri őket a kereseti összegben uiarasztaltatni. Alp. B. testvérek tagadják, hogy felperesnek ellenök kereseti joga lenne, mert felp. saját elismerése s az E. a. okirat szerint is alpereseket ügyvédi dijai s költségei végett beperelvén, a bíróilag 40 frtban megalapított perköltségeket alperesektől fel vette, s azon végzésben belenyugodván, azt nem is föllebbezte. Válaszában felp. azt állítja, hogy alperesek elismerik miszerint a 97 frtnyi ügyvédi dij követelésre 40 frtnál többet nem fizettek, saz E. alattiban meghatározott dijak oly munkákra vonatkozván, melyek az A. B. és G. alattiakban még megalapítva nem voltak, amazoknak lefizetése ez utóbbiakra vonatkozó követelési jogot meg nem szüntethette. Azon körülményből, hogy felp. az E. a. végzést nem fellebbezte, nem lehet azt következtetni, hogy felp. az A. B. C. a. megalapított költségekről lemondott, felperesnek azon beegyezéséből, hogy az E. a. megalapított 40 frt költség az A. B. és C. alattiból levonassék, alpereseknek nem származhatott azon joga, megtagadni még annak lefizetését is, mi nekik el nem engedtetett. Alp. a. viszonválaszban előadják, miszerint felp. meg nem czáfolta azt,hogy alpereseket ezen költségek és munkadijak iránt más bíróságok előtt mar beperelte, hogy ez iránt véghatározat, az előszámlált költségek és dijak leszállításával nem hozatott, de ezt nem is czáfolhatja, mert ezt a keresethez csatolt saját okmányai tanúsítják, és még is ugyanazon ügyért járó, leszállított, s kifizetett dijait külön kereset mellett még egyszer követeli, — miéi t is keresetétől elmozditatni kérik. Pestváros törvényszéke által 1863. april 21kén 14928. sz. a. hozott ítélettel felp. keresetével elutasittatott, s alp. részére 5 frt költségekben marasztaltatott. Indokok: „Felperesnek a keresetlevélhez csatolt E. a. a katonai cs. kir. törvényszékhez az ügyvédi dij megalapitása végett benyújtott kérvényére nyert hátiratból kiderült, miszerint alp. E. Amália e. lefolyt peres ügyben felperesnek ügyvédi munkadíj fejében 40 frt megítélte tett, mely összeget felp. saját beismerése szerint alp. B. testvérektől még 1860. aug. 18-kán fel is vett, és miután a katonai törvényszéknek fennebbi végzése felp. saját elismerése szerint jogerőre emelkedett, alp. irányában ez uton minden további keresete elenyészett, de különben is a perköltségek, valamint az ügyvédi munkadij mindig azon bíróság által levén megítélendő , a mely bíróság előtt a per lefolyt, ez okból felperes kérelmének helyt adni nem lehetett, és mint pervesztett fél a perköltségekben is marasztalandó volt." Ezen Ítéletet felp. föllebbezte. Nem áll — úgymond — miszerint a törvszék ez ügyben illetéktelen, mert ezt alp. sem vitatta, s ha ugy lett volna, akkor az eljárási szabályok szerint ez ügyben határozni sem lehetett volna, s végre mert ezen per nem felszámitási kérvény, hanem kereset alp. e., minden összefüggés nélkül az előbbi perrel. Kéri az ítélet megváltoztatását. A kir. Táblán Ítéltetett: „A városi törvényszék ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik, s a per sat." (1863. oct. 22. 4160. sz. a.). Felp. részéről ezen ítélet ellen felebbezés és semmiségi panasz adatott be, melyben ragaszkodván a perben elmondott indokaihoz, kéri a két alsó bírósági ítélet megsemmisítése mellett, az e. b.-got a pernek érdemleges megitélésére utasitatni, miután az magát illetéktelennek vallva, a keresetet még is leszállította. Az ellenészrevételekben előadatik, hogy semmiségi okok fenn nem forogván, felp. semmiségi panasza birói figyelembe nem jöhet Sat. A kir. Hétszemélyes táblán Ítéltetett: „A kir. itélő Tábla ítélete az abban felhozott indokokból jóváhagyatik s a per sat." (1864 nov. 26-kán 6716. sz. alatt). Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 9. Ifjabb Lányi Jánosnak, Mauks Márk snejeReisz Júlia elleni 2592 frt 83 kr. iránti perében ítéltetett: A keresethez A. a. mellékelt eladási szerződés 2-ik pontjában E. a. felperes világosan beismervén, miként a ház eladásból hátramaradt illetőségre nézve őt Lányi Sámuel teljesen kielégítvén, — az utolsó két részletet is ennek fizetendőnek s az által nyugtatványozandónak határozta, — s Lányi Sámuel alperesek időleges fizetéseinek 1862. aug. 7-ről 3/. legutóbb pedig 1863. május 16-ról 4/. alatti nyugtatványozása alkalmával azon feltételt elfogadván, miszerint a még akkor hátramaradt 1992 frt 83 kr. végöszlet csak akkor fizettessék, ha az eladott ház minden terhektől mentté tétetik —• különösen pedig a Lányi Mária és Károly által támasztott igények teljesen elintéztetnek; — ezen tényállás ellenében a Lányi Sámuel által János részére habár bíróság előtt tett utólagos nyilatkozat döntőnek, — és előbbi idejű különös lekötelezését megsemmisítőnek annál kevésbé vétethetik, — a mint ezen ügy jelenben tisztán Lányi Sámuel és a vevők közötti kérdésnek tűnik elő, — s a per során a fennebb érdeklett igényeknek törvényes elintézése be nembizonyittatott, — s a felülvizsgálati ellenészrevételekhez mellékelt s jogérvényeseknek nem vehető egyszerű másolati végzések, — az ügy érdemleges megbirálásánál tekintetbe különben sem vétethettek; — miért is alperesek a hátralékos vételár összeg s járulékai lefizetése iránti felperesi keresettől — a perköltségeknek egymás irányábani megszüntetésével — ez úttal felmentetvén sat. (1865. jan. hó 21-én 17859. sz. a. Előadó: Nagy Sámuelktb.). A kir. itélő táblán. 47. Klein Hermannak, Klíma Albert elleni 447 frt 11 kros perében Ítéltetett: Felperes részéről 1862. január 24-kén benyújtott keresetlevél alapján letárgyalt jelen rendes szóbeli per, az id. törv. szab. értelmében lévén elitélendő, — miután a felp. által vezetett, és az eljáró biróság elismerése szerint is hiányosnak tapasztalt üzleti főkönyv minden másbizonyiték hiányában, fél próba erővel bírónak nem tekintethetnék, és ennélfogva arra