Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 16. szám - Végrendelet nélkül öröködhetik-e zsidó a keresztény hagyatékában

Pest , 18(>5. péntek febrnár 24. 16. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom:Végrendelet nélkül öröködhetik-e zsidó a keresztény hagyatékában. —Jogeset ügyvédi munkadij kérdésében.—Kúriai ítéletek. —Hivatalos tudnivalók. ' Végrendelet nélkül öröködhetik-e zsidó a keresztény hagyatékában. Egy érdekes jogeset merült fel a B . . . megyei törvényszék előtt, mely különössége miatt megérdemli, hogy a nyilvánosságnak átadassék.Ez eset következő: M.Klára héber hölgy 1830. év táján férjhez ment egy héber ifjúhoz. Nem sokára mindketten elhagyák Mózes vallását, s a rom. katholika hitre áttértek. Később a férj elhalt, s özvegye J. L. nemes emberhez ment másodszor nőül, kivel laktában az első férjével szerzett vagyont tetemesen gyarapitá. — 1836-ik évben M. Klára 2-ik férjével házassági szerződést köt tt, melyben a nő mindennemű javait férjének adja át szabad tulajdoni joggal, nem kötvén ki maga részére egyebet hű és gondos ápolásnál, s illő holtiglani ellátásnál. Azonban ennek daczára a telekkönyv behozatalakor a meglevő ingatlanságok mindkét házastárs közös tulajdonaiul kebeleztettek be. 1863-ik évben köztük kölcsönös végrendelet köttetett, melynek értelmében a jókorább elhalandó hitestárs minden javai a túlélőre lettek szállandók — Ez okmányt 3 előttemező tanú jelenlétében a szerződők aláirták. Nem sokára M. Klára magnékül elhalván, hagyatékát néhai testvérének még mindig héber vallású gyermekei bíróilag leltároztatták, s a hagyaték tárgyalásánál az J. L. által felmutatott végrendeletet külformák hiánya miatt félretétetni kérvén, követelték a hagyatéki ingatlanoknak azon részét, mely állítólag az örökhagyóra néhai szüleitől szállott, s igy ősinek tekintendő, — az ideigl. törv. szab. I. R. 10. és 11. §§-ai értelmében nekiek, mint oldalagos örökösöknek kiadatni. Ennek ellenében J. L támaszkodva az 1863. évben kelt kölcsönös végrendeletre, úgy szinte az 1836-ban keletkezett házassági szerződésre, elhalt nejének egész hagyatékát, mint egyedüli örökös követeli; sőt azt mondja, hogy ha ezen két okirat nem lenne is: még akkor is ő lenne elhunyt nejének egyedüli örököse, mert szerinte : zsidó keresztény után nem örökölhet végrendelet nélkül. Ez állítását következő érvekre alapitja: Rokonságot — úgymond — csak törvényes házassági viszony alapithat. Házasság pedig zsidó és keresztény közt a mi törvényeink szerint nem keletkezhet, és igy köztük törvényes rokonság sem létezhetik. Smiután törvényeink csak törvényes rokonnak adnak törvényes öröklési jogot: következőkép zsidó, mint keresztény irányában rokonnak nem tekinthető egyén, kereszténynek törvényes örököse sem lehet. Ez ellen azt lehetne ellenvetni: hogy az örökhagyó néhai testvére, s ennek most örökösökül föllépett gyermekei szintoly törvényes házasságból származván, mint örökhagyó, a köztük levő törvényes vérségi összeköttetésen rjjitsem változtatott örökhagyónak keresztény hitre áttérése, — nem lévén positiv törvényszabály, mely azt mondaná, hogy a vallásról áttérés a magánjogokra befolyással van. — Ez áll igenis, a különféle keresztény felekezetek közt, melyeknek tagjai a polgári jogviszonyok tekintetében egyenjogúak; de nem áll a zsidókra nézve, kik a keresztényekkel nem egyenjogúak. Mert bár ujabb törvényeink némely polgári jogokkal felruházták is őket, de ezeknek legfontosabbjaiból máig is kizárvák, — mennyiben választóképességgel nem bírnak, közhivatalokra nem alkalmazhatók, sőt az 1848. törvény a politikai jogokról szólván, ezeket csakis a törvényesen bevett vallásuakra terjeszti ki. -— Kézzel fogható tehát, hogy a polgári jogok megnyerésére s élvezetére nézve a vallásnak igenis nagy befolyása van, — mit a zsidókra vonatkozó fennebbi megszorítások eléggé tanúsítnak. Nem kell feledni azt sem : hogy a keresztényvallás elvei szerint aházassági kötelék igen fontos és a legnehezebb kötelezettségekkel jár. A rom. kath. egyház hitelvei szerint pedig a házasság szentség, s mint ilyen feloldhatlan lévén, az ezen szent frigyből eredő jogok is kell, hogy az államtörvények részéről nagyobb méltánylatban részeltessenek, mint a zsidók laza házassági frigyei, melyeket a rabbi hatalomszava bármely perezben feloldhat. A fenebbiekből kitűnik: miszerint a zsidó keresztény hitre tértével elszakadnak minden családi kapcsok, melyek amazt zsidó hitfeleihez addig kö'ötték. — Ez a keresztség által uj jogokat nyer, s teljes egyenjogúságot uj hitfeleivel, és uj kötelezettségeket azon személyek irányában, kikkel későbben családi viszonyba jön.— Ha tehát volt zsidó családjának tagjai irányában is kötelezettségei megmaradnának: ezáltal az ő polgári állása nem hogy előnyösebb, sőt súlyosabb lenne, mint zsidó korában volt; miután keresztény létére hagyatékához nemcsak uj családjának tagjai, hanem előbbi zsidó családjának körülmetélt képviselői is tartanának igényt Már pedig a keresztények által alkotott törvényeknek nem lehetett czéljok, a zsidó hitről áttért egyéneknek polgári állását súlyosbítani, sót inkább előnyösebbé tenni. A fentebbi jogeset közlésével azon czélt akartam elérni: hogy a jogtudóknak alkalmat adjak, e tárgy körül becses nézeteiket nyilváníthatni. D. L. Jogeset Ügyvédi munkadij kérdésében. K. ügyvéd Pestváros törvszékéhez 1862. febr. 27-én beadott kereset levelében előadja, miszerint 6 még 1858dik évben B. testvérek részéről E. Amália e. 1500 pengő forint megvétele végett a budai katonai törvényszék előtt pert kezdett, mit az A. a. itélet szerint meg is nyert, sőt a B. és C. a. szerint végrehajtási lépéseket is tett. A