Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 12. szám

48 actisproc. eveniente, causam ptem fine s uplend. defectuum ad partes reniitti. 7. In Causs. ap. Sophiae Csorna, Stephani Marjásy consortis contra Samuelem pariter Csorna — ad intraducendam in praedio Kőházasrátka — in omnibus beneíiciis adaequatam proportionem, ut primum vero relate ad pascuationem — sic dictam numericam pecorum, ac ratarum manu geometr. faciendam excisionem — I. T. Reg. Jud. 1820. Maii 6. del. est: Clavi proportionis relate ad partém A. 5/6 — relate vero ad partes I. I. % totius praedii actionalis — conformiter ad sedrialem sententiam — ist hic quoque stabilita. In reliquo reflexe ad alia in actione comprehensa objecta íine instituendae manu geometrica, dicti praedii dimensionis — processum ad proc. V. Com. remitti. 8. In causa ap. Stephani Gyürky contra Paulum Almásy et alios ad proportionem ex usu — coram V. Com. Cottus Hevesiensis — actione, et actoratu partis A. ex eo — quod exstirpaturae, ex silvis, et dumentis — communi composs. usui deservientibus factae, actu per Comp. inproportionate possideantur — stabilitis. Decreta in universis actionalibus terris,pratis,etquibusvis extravillanis, et regalibus beneíiciis instituenda proportione. — I. T. R. 1823. 27. Nov. del. est ,,Praeter Almasyanos caeteris 1.1. non apellantibus sententiam Sedriae Cotcus aprobari, causamque pro executione ad partes remitti." Lehetne ugyan még több hasonló Ítéletet felhozni, de azt tartom, hogy ezekből is kétségtelenné válik: miként az arányos tagosítás eszméje életbe lépte, az az 1836 előtt, ha a felperes keresetét, a határbeli közösökön kivül, a majorsági külső birtokra is kiterjesztette, azaz ilyféle gyakorlatból indított perben is, ha a szokott arány kulcs tisztára volt hozható, — megalapittatott, különben a felperes gyökeres jog alapján indítandó perre utasíttatott. Áttérve most az 1836 : XII. és egyéb e tárgyra vonatkozó uj törvényekre, azt hiszem, hogy alkotóik mint a haladásra törekvő kor szüleménye, a tag ősit ás által — a földbirtokosok helyzetét a réginél, nem rosszabbá, hanem jobbá akarták tenni. — Pedig ha a birtok tagosithatásának joga (mint azt némelyek hiszik) az 1836-ki törvénnyel, ugy volna korlátolva, hogy a vele összeköthető arányosságot, egyedül a közlegelőre és egyéb közösökre lehetne csak kérni és alkalmazni; a majorsági földek pedig, bár mely hibás arányban biratván — ne nyúlj hozzámnak volnának tekintendők, ugy a mos tani helyzet — az 1836 előttinél — (a jogtalan foglalókat kivéve) — rosszabb volua. — A mennyiben az előtt, ha az osztály kulcs tisztán állott, gyakorlatból, ha nem állott, gyökeres jog alapján magát a belsőségek közti, helytelen arányt is kiigazittatva, a határnak arányos — egészen uj — felosztását kereset tárgyául kitűzni, sőt ha a foglalás nagyon régi, és így könnyen bizonyítható nem volt, — ezen per utján visszahelyezést, vagy uj osztályt (nova divisio) is — lehetett kérni. Miután pedig az 1848. XV. t. cz által az ősiség elvben eltöröltetvén, és ennek alapján, az ősiségi, és telekkönyvi (az 1861-ki orsz. gyűlésen ideiglenesen megerősített) pátensek életbe léptökkel, a juris perek megszüntettek, ha az arányos tagosztályt a, legrégibb foglalásokra, illetőleg, — a törvényes arányon felüli birtokra is (mi pedig az 1836. XII. t. cz. §-a által elévithetlennek mondatik) ki nem lehetne terjeszteni, ez nem lenne egyéb, — mint az 1836-ki országgyűlésnek — nem előre —hanem hátralépése. — Annyival inkább, mert az általam 1-ső és 2-ik pontok alatt idézett főtörvényszéki végzések szavai, és szellemük szerint is mindaz, mi illetőségen (ultra competentiam) felül biratik, — foglalásnak lévén tekintendő, mihelyest az arányon felüli birtoklás, a bíróilag kimondott kulcs folytán kitűnik, a foglalás, illetőleg jogtalan és igy rosz hiszemü birtoklás bebizonyittotnak tekintendő. De hogy ezen igazságos — a régi törvények, és törvényes gyakorlaton alapuló elv, az 1836. XII. t. cz. által sincs kiküszöbölve, azt magából azon törvényből (mely a régitől különben is csak a tagosítás behozatala, és a kulcsok megszaporitásával különbözik) be lehet bizonyitani. — Mert igaz ugyan, hogy czime, mely igy hangzik: „A határheli közös haszonvételekre nézve gyakorlatból behozandó arányosságró 1" valamint annak 1-ső §-a is, betű szerint véve — azon nézetet látszatnak igazolni, mintha a jelenlegi arányos tagositási perben, egyedül a közösökről lehetne szó; de ha figyelembe vétetik, hogy aszövegaczimmel már csak azáltal is — (miről ott szó sincs) hogy a tagosítás eszméje a 12. és 19. §-ban életbe léptetik, ellentétben van; — kénytelen mindenki annak nem a czime, és 1-ső §-a, hanem — szövege és szelleméből indulni ki. Ugyan is a. ) A 12 §. azt rendeli, hogy az egész határbeli külső földek, és igy a régi belső telkek utánni tartozmányok is, (kivévén az oly — szőllőket, szilvásokat, és gyümölcsösöket, melyek a határbeli többi földek összvesitését fekvésüknél fogva nem gátolják, és melyekről azt, hogy a közösből foglalt földön ültettettek volna, megmutatni nem lehet) — összesittetvén és ezek a tényleges birtokosnál meghagyatván, minden egyéb határbeli haszonvételekkel együtt, a megállapított kulcs szerint (mint ezt a 2 pont alatt olvasható végzés is rendeli) és igy beszámítás mellett, —• minden közbirtokosnak — illetményét a mennyire eszközölhető, egy tagban kiadni kelletik. Már ha a törvény czime, és l-ő §-ban kifejezett elv állana, hogy lehetne annak ellenére, a határbeli minden külső földeket (a legelőn és az ott kivételben tetteken kivül miről alább lesz szó) összesíteni, mi annyi, mint közösöknek tekinteni, az oly szőllőket pedig, melyekről azt — hogy foglalt földön —feküsznek, bizonyitani nem lehet, — a tényleges birtokosnak illetményébe beszámítani ? b. ) De hogy ezen § kizárólag a majorsági földekről szólt, midőn azoknak megállapított kulcs szerinti — felosztását elrendelte, abból tűnik ki; hogy az utánna következő 13 ik §. a közlegelőről külön rendelkezik. — Még pedig ugy, hogy az is ha lehet, a fentebbi módon azaz kulcs szerint, való.-ágos kihasitással osztassék fel, — ha nem lehet, a legeltetés joga számszerinti aránynyal — szabályoztassék. Miből önként következik, hogy arányos tagosításnak — a legelőn kivül is — van helye, — és igy hogy a törvény czime, és 1-ső §-a a 12. és 13. §-kal ellentétben van. c) Az érintett czim — tökéletlen voltát — az is tanúsítja, hogy ámbár az, — az 1836. XII. t. czikre hivatkozik, — az 1859. nov. 11-én kelt ny. parancs — ily czim alatt bocsájtatott ki. „Az úrbéri törvényszékeknek a nemesi közbirtokosságokban behozandó arányos felosztás, és tagosítás körüli eljárása tárgyában." Mely czim — az 1836. 12. t. cz. czélját és szellemét kimerítőbben fejezvén ki (a mennyiben ezen ny. parancs — az id. t. sz. VI. C. 1-ső §-a által, — elfogadtatott) ezzel — minden félreértés meg van szüntetve. Ezeknek folytán, miután az 1836. XII. t. cz. 7. §-a