Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 11. szám

•1-1 nak; ruinthogj az előadás csakugyan, valódi hivatásánál fogva, egyedül arra szoritkozhatik , hogy az ügy állása, a vitás kérdés ténykörülményei felett adjon felvilágosítást; mi lényegesen különbözvén a bíráskodás mütételétöl, egyedül arra szolgáló oly előkészítésnek, vagy is perfelszerelésnek tekinthető, mint az ügyvédektől származott informatiók, vagy a divatozó kifejezésként conclusions motivéés. Nincs tehát semmi lehetlenségabban,mikép a birák felvilágosítása az ügy állása felett máskép eszközöltetvén, a referensek hivatása teljesen nélkülözhetővé is válhat. Ezt tényleg bizonyítják is azon törvényhozások; melyek, mint a genfi, a referenseket végkép megszüntették, a mint a szóbeliség rendszerében kell is, hogy megszüntetve legyenek. — De minden esetre következik ezekből, mikép 1- ör. A referenség a bíráskodás lényegéhez nem tartozik; és 2- or hogy a referensi hivatás a bíróság hivatásától teljesen elkülöníthető. Ha pedig ezen következtetések állanak, akkor hétszemélyes táblai előadási rendszerünk, e szempontból, valami anomáliát nem képezhet, minthogy abban épen azon eszmét látjuk megtestesülve, mely az előadás sajátságosságában, annak az itélethozataltóli különbözőségében, s így biráskodástóli elktilönöztetésében oszpontosul, s mely eszme épen az ujabbkori jog kifejlődés kifolyásául szolgál. És valóban ezen elkülönzésnek példáira találhatunk magában a franczia jog életben is. Ilyenek voltak itt 1830 előtt az u. n. juges — audi t eurs, conseillers-audi t e urs, kik a feltörvéuyszékcknél különösen a referádára használtattak, a bíróság tagjaitól külön állomást foglaltak el, és azért szavazattal nem is bírtak. 1830-b. megszüntetettek, de nem mint ha az igazságszolgáltatásra káros hatályúak voltak, hanem az akkor divatba jött aristocratiai gyűlölet miatt s azon okból is, mert elmozdithatlanok nem voltak. Hasznosságukat pedig egyenesen is az tanúsítja, mikép legújabban nevezetes tekintélyek nyilatkoznak visszaállitlatásuk mellett.2) Azonban ezen elkülönzésére alapított előadási rendszert jelenleg is feltalálhatjuk némileg az ü. n. attachés és suppléants intézményében, kik t. i. szinte nem tagjai az illető bíróságnak, s még is referedára is hivatvak, szinte szavazási jog nélkül. — Es mit különösen figyelembe ajánlunk, mindezen 1830 előtti s után ni külön referensek, fiatal kezdő, még tekintély s nagyobb gyakorlat nélküli ügyvédekből szemeitettek ki, kik ezen állomást csak előkészítésül foglalták el, a később nyerendő törvényszéki ülnökség s hivatás kellő betölthetésére. Ezeknél tehát, és pedig a franczia, a legtökéletesb jogrendszerben, tényleg feltaláljuk azon elkülönözés szabályát, mely hétszemélyes táblai előadásunkat jellemzi, de egyszersmind maga a referada s bíráskodás hivatása közti megkülönböztetés kifolyását is, a menynyiben referádára használtatni látunk ott oly egyéneket is, kik az illető birótestületnél birói állomást még nem nyerhettek, arra nem is képesítethettek. Ez nem történhetnék, ha a referáda a bíráskodás alkatrészét képezné, ha az nem lenne inkább az előkészítéshez, a perfelszereléshez sorozandó. *) így E. Regnard: De rorg.m. judiciaire Paris 1855. l>ag. 34. Nem időzhetvén tovább ezen eszmék bővebbi kifejtésénél; csak azt jegyezzük meg, mikép azokat olyanoknak találjuk, melyeket törvényhozásunk is üdvösen követhetend, habár elfogadná is azt, hogy mint mindenütt, úgy nálunk is, minden fő s legfőbb törvényszéknek saját előadói legyenek. A mi pedig a kifogások másik fő tárgyát, a gyorsaság érdekét illeti; miután égető szükséggé vált úgy is, hogy a kir. táblához ennek túl terhelte tése miatt, még néhány előadó kineveztessék'); s miután az meg tagadhatlan, hogy azon táblai előadók, kik a pert már egyszer referálták, másod ízben annak tanulmányozására aunyi időt már nem igényelhetnek, miután tehát legalább is áll azon számítás, hogy 2 k. táblai előadó 3 uj septemvir előadó munkáját végezheti; miután végre a hétszemélyes táblánál ugy is csak néhányat lehetne referádára alkalmazni,talán annyit, menyivel úgy is szükség a k. tábla ülnökeit szaporítani; mi valóban mind a gyorsaság mind a költség s gazdálkodás szempontjából is sokkal czélszerübbnek találnók, ha a kir. tábla személyzete emeltetnék kellő számra, mint sem a hétszemélynökök oktroyáltatnának át referensekké. Nem említve, mikép ezen oktroy magának az Összes curiai rendszer és szervezetnek megingatására is hatna, mi által az itteni jogkiszolgáltatás egy időre háborgatva lenne, mig uj költségek is okoztatnának. Ezekben kimutatottnak hisszük azt, mikép a tervezett referensi változtatás mellett, közjogunk értelmében, a törvényességnek még szine sem mutatkozik; mig azt mint valami égető szükséget, az igazság szolgáltatás ér dekei sem sürgetik s indokolhatják. Telekkönyvi jog eset. Közli Pap Lajos ügyvéd ur. A kérdés az: A telekkönyv kiigazítási kérvény egyszerű feljegyzése — melyben fele birtok tulajdon joga közszerzeményi czimen igénybe vétetik — egyenlő joghatályu-e a telekkönyvi előjegyzéssel, melyre felül kcblezés is eszközölhető lenne? És erre a következő eset szolgáltatott alkalmat: Bankos Nagy János dunaszentgyörgyi birtokos végrendelet hátrahagyásával 1861-ik évi nov. 15-én meghalt. Özvegye a végrendelettel, közszerzői igényénél fogva elégedetlen levén, mivel néhai férje az összes 3) Ezt mi már régebben is, és többször ajánlottuk az illetők figyelmébe. Midőn azonban a kormány hivatalos közegei (lásd Sürgöny f évi jan. 22-iki s z á m á t) ezen túlterheltséget a magyar természet különezségének tulajdonítják, mely szerintök a szélsőségeket keresi, 48 előtt hónapokra terjedő szüneteket tartván, most meg a referensek előkészítésére sem engedvén elégséges szünetet, ezt mi nem vonakodunk a legvastagabb tudatlanságnak, vagy merész ámitásnak nyilvánítani. Mert köztudomású, miJ kép azon túlterheltség okai egyedül lajtán túl keresendők, midőn nem tekintve a Magyarországból vont dús jövedelmeket, ezektől a magyar igazságszolgáltatás kezelésére aránylag az Örökös tartományokéinál sokkal kevesb forditatik, kevesebb még mint a Bach — rendszer alatt is, sokkal kevesebb különösen a jelen fő s legfőbb törvényszékünk servezésére s illő fentartására. A mint tudva levő dolog az is, mikép a Kúria személyzetének, a munkához illő szaporítása, illetékes helyen többször sürgettetett, de mindig siker nélkülEz a baj valódi állása, min csak országgyűlésünk erélyes fellépése foghat változtathatni.