Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 11. szám

45 ingatlan birtoknak telekkönyvi kizárólagos tulajdonosa volt — 1861-ik évi dec. 7-én telekkönyvi kiigazítási kérvényt nyújtott be, mely feljegyezve lett. 1862-ik július 28-án az agg gyenge özvegynővel férfi gyermekei egy ajándékozási okiratot Írattak alá, mely szerint az általa igénybe vett fele közszerzemény tulajdon joga reájuk átruháztatik és telekkönyvileg is nevökre bekebeleztethetik; szabadságában hagyatván az özvegy nőnek a megkezdendő peres keresetet magának vagy pedig az ajándékozott gyermekeknek felvenni és vinni. Minthogy az örökösök közt kiskorúak is voltak, az árvaszék az ürüklés körüli eljárásra az ideigl. törv. szab. XlV-ik fejezet intézkedéseit alkalmazván, a 165-ik § értelmében az osztálynak egyesség utján eszközlését hivatalból megkisértette, de siker nélkül. Tolnamegye törvényszéke 1862-ik jun. 16-i végzésével az özvegyet és a neve alá sorakozott, a végrendelettel szinte elégedetlen figyermekeit — mint kik mellett kevesebb jogvélelem harczol — utasitotta per útra. — Ellenben a királyi tábla 1862-ik évi oct. 15-én hozott végzésével a végrendeleti örökösöket utasitotta per útra a törvényes örökösök ellen; mely kir. táblai végzést a Hétszemélyes tábla 1863-i évi mart. 24-ik napján hozott határozatával „főleg az ideigl. törv. szab. 16-ik § alapján az özvegyi jog tekintetéből helyben hagyott." Az örökségi tárgyalásnak ezen fokán mindannyi örökösük — kivéve egyedül Bankos Istvánt — az özvegy nővel az özvegyi jogra és közszerzeményi igényre, valamint minden lehető kérdésekre nézve maguk közt is végkép kiegyeztek. Ezen egyesség tartalma szerint az özvegy nő a tőle visszaéléssel kicsalt, előtte fel nem olvasott, sőt minden közszerzeményi igényéből kivetkőztetett ajándékozási okiratot — melynek különben is semmi positiv, semmi reális, csak reménybeli és perrel kikeresendő igény tárgyai voltak — visszavontnak, semmisnek kijelentette, és a telekkönyvi kiigazítási kérvény feljegyzésének kitörlését is •— mely még ekkor is csak egyszerűen feljegyezve volt — eszközölni magát lekötelezte. E közben Bankos István 1863-ikévi april 20-ikán a telekkönyvi törvényszékhez a fentebb érintett ajándékozási okirat alapján — az özvegynői kitörlési folyamodvány beadását megelőzőleg — bekeblezési kérvényt nyújtott be, melyben kéri, hogy a telekkönyvi kiigazítási kérvény kapcsában, a tulajdon jog nevére bekebeleztessék, vagy előjegyeztessék, vagy legalább az ajándékozásbeli jogviszony feljegyeztessék. Az özvegynő 1 863-ik évi június 5-kón ugyanazon telekkönyvi törvényszékhez az egyesség alapján telekkönyvi kiigazitási kérvénye feljegyzésének kitörléseért folyamodott. Tolna vármegye telekkönyvi tvényszéke 1863 évi június 13-án 1691. sz. a. hozott végzése szerint az özvegynői kérelemhez képest az érintett bejelentés feljegyzésének kitörlését elrendelte; Bankos Istvánnak bekeblezési kérvényét pedig mint függeléket, ugyanazon napon 1692 sz. a. hozott végzéssel — visszautasította. A kir. tábla — Bankos István felfolyamodására 1864-ik évi 4383 sz. a. következő végzést hozott: „L. Sára özvegy Bankos Nagy Jánosnénak 1861 évi december hó 7-én bejelentett tulajdoni igénye a Duna Szent Györgyi 7, 17, 20, 75, 31, stb. stb. (összesen 26). számú telekkönyvekbe feljegyeztetvén, miután a telekk. rend 24 §-a alapján eszküzlött ily bejelentési feljegyzések a tulajdonjogi előjegyzésekkel egyforma joghatálylyal bírnak, s azokra felülkeblezések is eszközöltethetnek^— miután továbbá az igénylő részéről eme bejegyzett igénynek kitörlése iránt 1863 évi június 5-én beadott kitörlési kérvényt megelőzőleg, Bankos Istvánnak és Bankos Imrének abbeli kérvényök, hogy mind azon ingatlanok, mellek iránt Lőrincz Sára özvegy Bankos Jánosnő tulajdoni igényét bejelentette, a most nevezett r által kiállított örök ajándékozási szerződés alapján ré szűkre kebleztessenek be, már 1863 évi april 20-án adat tott be a telekkönyvi hivatalba, következőleg a telekj könyvi rendtartás 161 §-a szerint eme bekeblezési kér| vény a kitörlési kérelmet megelőzőleg lett volna elintézendő, és ehhez képest azután a kitörlési kérelem felett a telekkönyvi rendtartás 99 §-a értelmében határozat hozandó. — Minthogy ezek szerint a felfolyamodott 1863 évi június 13-án kelt 1691. sz. a. végzés a telekkönyvi rendtartásba ütközőleg hozatott, ugyan az megsemmisittetik, és a megye törvényszéke a fent előbocsátottak szerinti eljárásra utasittatik, — mi végből is az iratok illetőségükhöz visszaküldetnek." — (Vége köv.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A. kir. itélő táblán. 36. Guthy Benőnek, mint gróf Beleznay Ferencz záros tömege gondnokának — Pataki János és érérdektársai elleni haszonbér hátralékot követelő perében Ítéltetett: Alperesek azt, hogy a haszonbérnek felvételére és nyugtatványozására jogositva volt előbbi zárgondnok — gondnoki minőségben tett intézkedéséhez képest, haszonbéri tartozásukba leendő betudás mellett gr. Beleznay Ferenczné szül. Matkovics Apollóniának 170 oszt. ért. ftot valósággal kifizettek — a valódiságukra nézve kifogástalanul hagyott 5 •/. és 6 •/. alatt beügyelt utalványokkal s illetőleg nyugtákkal kellően igazolván, s ennél fogva alperesek ezen összeg lefizetésében sem levénjogszerüen elmarasztalhatok; az eljáró megyeitszék Ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetétől egészben elüttetik, a perköltségek pedig az Ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntetnek,— és az iratok stb. (1864. dec. 30-án. 10,897. P. sz. a. Előadó: Monaszterly.) 37. Nagy Józsefnek Karácson Imre ellen egy telek és tartozmányai iránti perében Ítéltetett : Felperes, néhai annyától állítólag elfoglalt telek visszaadása iránt már itéletileg eldöntött keresetet perújítás mellőzésével nem indíthatván, a tárgyalás folytán pedig a kereseti jogalap megváltoztatásának helye nem lévén, de azon állítását, hogy a fentérintett per befejezte után alperessel a kereseti telek fele része iránt egyességet kötött, alperes határozott tagadása ellenében, felhívott tanúi vallomásával, kik közül Kormos István azt vallja, hogy a felek között egyesség létre nem jött, többiek pedig határozatlanul vallanak — szinte nem igazolván,ez okokból keresetével elutasittatik, és az l-ő bírósági ítélet ekként megváltoztatván — a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett az iratok illetőségükhöz visszaküldetnek. (1865. január 19. Elő. : Jamniczky k. t. bíró.) 38. Özvegy Okolicsányi Ignáczné, és Okolicsányi Kornéliának, Borhy György elleni perében ítéltetett: Felperesek az első bírósági ítéletet törvényes idő alatt fellebbezvén, fellebbezési indokaiknak hiányosan lett