Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 9. szám

36 bői, minthogy ezen referensi formaság értelme s jelen­tősége, nem a munka könnyebbitésben, hanem a curiai rendszer lényegét képező egység valósitásábau rejlik; hanem védvül s indokolásul egyedül alap törvényeinkre s különösen 1790: 12 cz. utalunk — minek jogalapja kétségbe vonhatlan. Egyedül itt keressük mi a biztosítékot ezen oktroy kinövés ellenében is. És ennek ellenében hasztalan hivatkoznak ellenfe­leink szüntelenül azon korra, melyben királyaink, állí­tólagos felségi jogaiknál fogva, törvénykezési rendsze­rünkben önkénytesen változásokat létesitettek. Mert egy­részt mind ezen önkénytes intézkedések megelőzték idé­zett alap törvényeinket, melyekben épen azért őseink az oly visszaélések ellen kerestek közjogi biztosítékokat, melyeknek szüksége, ily visszaélések felismerése, nélkül, elő sem tűnhetett volna; tehát az után következett tör­vényektől kivételeket nem képezhetnek. De másrészt azon koronái kinövések oly korra is esnek vissza, mely­ben a királyság s királyi hatalom jogfogalma távolról sem volt még az ujabbkori alkotmányosság, s nemzeti jogosultság szellemében tisztára hozva, még kevésbé for­mulázva. És ha makacsul ragaszkodnak e tényekhez, akkor emlékezetükbe hozzuk, mikép azon korban.maga a bíráskodás sem tartozott még hazánkban a végrehajtó hatalom kizárólagos jogai közé, mert azt számtalan eset­ben országgyűléseink is gyakorlottak, számos törvénye­ink tanúsága szerint. Alaptalanul hivatkoznak az 1848-ik törvényekre is, mert tagadjuk, hogy azok egész ősi törvénykezési rendszerünket felforgatták volna. Azok csak azon intéz­ményeit szüntették meg, melyek az osztályok közti kü­lönbségek, s különösen az uri hatóság kifolyásai voltak; (IX. XI. XXIII. XXIV. XXV. stb. t. cz.) de az összes rendszert, s különösen a Curiait, érintetlenül hagyták (XI. XVIII. t. cz. 17. §.) Abból pedig, hogy az osztályok mentességei, hűbéri kiváltságai, s az azokhoz tapadt birói intézmények eltörültettek, józan észszel a Curia kebelé­ben divatozott eljárási formaságok sajátságosságainak, régi korbóli kifolyásainak eltöröltetésére nem lehet kö­vetkeztetni^ mint nem lehet más bírósági kivételességek eltörlésére sem. mint ezt a sz. székeknek máig fennálló kiváltságos illetőségük is világosan tanúsítja. ("Folytatjuk.) Jogeset. Azon kérdéshez: Lehet-e egy perdöntő esküvel befejezett ügyet az állí­tólagos esküszegés bebizonyítása nélkül megújítani ? Közli Balogh; Ádám jogtudor ügyvéd ur. N. J. pesti üzér mint forgatmányos bepörölte a pesti kir. e. b. váltótörvényszéknél M. J. cs. k. postahivatalno­kot, mint elfogadót 600 frt és járulékai erejéig. Alperes ellenbeszédileg határozottan tagadásba vette a kereseti váltó valódiságát, az elfogadványi aláírást hamisnak nyilvánította, s az összes iratoknak az illetékes bűnvádi hatósághozi áttételét kérelmezte. Felperes válaszilag a szakértők általi kihallgatást kérelmezte, mig alperes vi­szonválaszilag hivatkozva a Hétszemélyes tábla 931/844 sz., s a váltótörvényszék 207/841 sz. jogérvényes döntvé­nyére, azon kérelmet terjeszté elő, hogy az eldöntő eskü részére Ítéltessék oda, tiltakozván egyúttal a szakértők kihallgatása ellen s egyszersmind azon kérdést intézte felpereshez, ám nyilatkozók, van-e tanuja, aki ezen (ha­mis) elfogadványi aláírás létrejöttét látta, vagy nincs ? hozzátévén azon nyilatkozathoz azt is, miszerint ő mint forgatmányos mért nem hivatkozik tanukép kibocsátó jogelőd M. D. pesti üzérre? Felperes végiratilagkijelenti, miszerint M. jogelődje mint kibocsátó és érdektárs tanú nem lehet, s így reá nem hivatkozhatik, egyéb tanú lé tezéséről egyetlen szót sem szólván. Alperes ellenvégira­tilag tudomásul veszi felperes eme nyilatkozatát, illetőleg beismerését, s ujolag azon kérelmet terjeszti elő, hogy az eldöntő eskü részére ítéltessék meg. Az e. b. váltótörvényszék 20210/864sz.vég­zése folytán mindenek előtt a szakértők kihallgatását rendelte el. Ezek felperesre nézve kedvező nyilatkozatot tettek, s a váltón látható elfogadványi aláírást hasonlónak tálalták az alperesi ügyvédi megbízáson látható eredeti s valódi aláíráshoz. A 22506/864 számú végzés folytán tanúkihallgatás feletti észrevételekre tárgyalás tűzetvén ki, alperes tiltakozását jelenté ki a szakértők véleménye ellenében, ugy nyilatkozván, miszerint a szakértők véle­ménye döntő nem lehet; mert ők jelen nem voltak a ke­reseti (hamis) váltó létrejötténél, s igy ezt valódinak nem nyilváníthatják, de máskép is az aláírás ügyes utánzása jogalapot senkinek nem nyújthat: ha nem volna az alá­írás utánozva, ugy az hamisítvány nem is lenne, csak egyszerű iratferdités, például felhozván a hamis bankje­gyeket, melyeknél is az aláírás különbsége miatt a ha­misságot soha sem fedezték fel, hanem mindig egyéb kö­rülményekből ; megemlítvén egyszersmind azt is, hogv aláirása, mint pósta feladványi hivatalnoké száz ezernyi példányokban van forgalomban, s igy eredetit szerezni nem nagy bajba kerülhetett, egy ügyes utánzó nagyon könnyen, ha biztos keze van, az ablakra helyezvén az eredetit, a felett a másik iraton legkönnyebb módon esz­közölhette a hamisítást. — Alperes ragaszkodva a perben előadottakhoz, folytatólag kérte maga részére a döntő hi­tet megítéltetni. — Felperes ennek ellenében a szakértők nyilatkozatára támaszkodva tiltakozott a döntő hit meg­ítélése ellen. Ezzel befejeztetett az anyaper. Az e. b. váltótörvényszék 26071 864 sz.ítélete folytán alperes részére odaítélte a döntő hitet, de felperes felebbezése folytán aváltófeltör vényszék 2724/864 sz. ítélete szerint az e. b. Ítéletet megváltoztatta, s alperest a szakértők véleménye alapján a kereseti 600 frt s járu­lékai megfizetésében elmarasztalta. Alperes ezen másodbirósági itélet ellen fellebbezést nyújtván be, a H é t sz e m é 1 y e s tábla váltó osztálya 314 sz. ítélete folytán az e. b. végzést helybenhagyta, s az ügydöntő hitet alperes M. J. részére odaítélte (1864. szeptemb. .17. 219 sz.) Ennek folytán is alperes 58370/864 szám alatt a részére oda itélt döntő hitet letette arra nézve, hogy a kereseti váltón látható elfogadványi aláírás tudta és meggyőződése szerint hamis. Felperes ennek ellenében 65028/864 sz. perujitási keresetet, nyújtotta be a pesti kir. e. b. váltótörvényszék­hez, azt nyilatkoztatván ki, miszerint ő nem gyanította azt, hogy alperes állítólag hamis esküt letenni fog, s ezért is most kénytelen előállni azzal, miszerint neki tanúi vannak, kik állítólag jelen voltak a kereseti váltón lát­ható elfogadványi aláírás létrejötténél, hivatkozván e végből M. D. kibocsátóra, s ennek testvére M. L. pesti zsidó üzérre, s ezen alapon kéri a perújítást maga részére megadatni. Alperes a tárgyalásnál védelmét két főpontozatokban terjeszti elő, először: mindenekelőtt emlékezetbe hozza felperesnek azon nyilatkozatát, illetőleg beismerését, me­lyet az anyaperben tett, miszerint M. D. kibocsátó érdek-

Next

/
Thumbnails
Contents