Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 9. szám

37 társas igy mellette nem tanuskodhatik, különös aggályul felhozván egyúttal M D. ellenében azt is, miszerint ellene az illetékes Pest szab. kir. városbünfenyitó törvényszékénél súlyos természetű bűnvádi kereset van folyamatban, s igy tanúsága el nem fogadható; a másik tanú mint testvér a 7699/862 sz. váltófeltörvényszéki döntvény szerint szinte aggályos tanú, kinek vallomása bíróságilag hasonlólag jogalapul nem tekinthető; különös suly helyeztetvén alperes részéről azon felperesi beismerésre, miszerint ő maga az anyaperben az 1840: XV. t. cz II. R. 93. 95 §§ ai értelmében beismerte, miszerint alperes határozott kérdésére kinyilatkoztatta s beismerte azt, hogy tanuja nincs, sM.D. érdektársa. A második fővédelem alperes részéről az illetékesség elleni kifogás volt. Ugyanis az 0. B. Ért. I. R. I. fej. 24 §-a szerint az osztrák törvények behozatala előtti magyar bíróságok visszaállitattak, s az állítólagos esküszegés iránti kérdés a tényállást illetőleg az egyházi bírósághoz tartozik, igy szól világosan az 1458 t. cz. 9 §-a és 1464: 3 t. cz. 8 §-a s ezen bírói hatáskürt az egvházi törvényszéktől erre nézve, valamint a végrendeletek külső kellékei hiányának érvénytelenítése szempontjából, tőle elvonni nem lehet. Először ám bizonyítsa be felperes az állítólagos esküszegést illetékes bírája előtt, azután ha az esküszegés tényállása valódinak kimondatik, akkor kérhet perújítást de előbb nem, mert egy perdöntő hittel befejezett pert ujitani, s uj ellenhitletételek eszközlését megengedni addig nem lehet, mig az egyszer letett perdöntő hit meg nem döntetik. Hogy pedig az egyházi biróság e részbeni illetősége az osztrák törvények behozatala előtt teljes érvényben fennállt, ennek igazolására alperes a perhez odacsatolta a pesti váltó-törvényszék 1851 martius 17-én kelt 1768/851 számú ítéletét, mely szerint hasonló esetben az ügydöntő hit letétele után a perujitó fél illetéktelenség szempontjából kérelmével elmozditatott, s az 1729: 30 t. cz. 6 §-a értelmében illetékes egyházi bírósághoz utasitatott, mely e. b. ítéletet a váltófeltörvényszék 960 851 sz. al. teljes tartalmában helybenhagyta s megerősítette. Ezen indokoknál fogva is alperes felperest perujitási keresetével elutasitatni esedezett Félperes az illetékességre nézve egyetlen szóval sem adott választ. M. D.-re nézve pedig úgy nyilatkozott, hogy ezen jogelőd kibocsátó ellen óvás nem vétetvén fel, váltó kötelezettségből kijött, s igy nem érdektárs többé, egyéb felperesi állításokat, illetőleg a bűnvádi tényállást anynyiban tagadásba vette felperes, a mennyiben elmarasztaló ítélet ellene alperes részéről nem mutattatott fel. A per befejeztetvén, a pesti e. b. váltótörvényszék 73522js64 számú végzése folytán felperes perujitási kérelmének helyt adott, és pedig a következő indokból : „Mert az 1840 XV. t. cz. II. R. 194 § b)pontja szerint perújításnak mindazon esetekben helye van, ha a perújítást kérő fél oly uj bizonyíték nemet, ajánl, mely az előbbi perben nem használtatott; minthogy pedig az idézett t. cz. 196 § képest kellő időben benyújtott kérvény szerint a perújítás megengedése tanuk vallomása általi s az anyaperben nem használt bizonyíték alapján történik, azon körülmény pedig, hogy az eredeti váltóper a perújitó fél által ellenzett, s alperesnek az 1840 XV. t. cz. II. R. 99 § e) pontja szerint odaítélt eskü által lőn befejezve, a perújításnak a váltótszék általi meg nem engedése, illetőleg a meg vagy meg nem engedés feletti végzés hozatala előtt a már letett eskü hamis vagy igaz volta iránt az illetékes biróság által hozandó határozat bevárására, a váltótörvény szerint alapul nem szolgálhatván, ez okból a kért perújítást a vt. fentidézett szakasza, s a 198 § értelmében megengedni, a váltóügy érdemleges tárgyalására határidőt rendelni s arra a feleket megidézni kellett. (1864 decz. 27. 73522 sz. a.) Alperes ennek ellenében 545^65 szám alatt 1865 jan. 3. semmiségi panaszt nyújtott be a pesti kir. e. b. váltótörvényszékhez. Kúriai íteletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 28. Takács Rozáliának Lampert József e. sommás visszahelyezési perében ítéltetett: A keresetbevett nemesi birtokrésznek a múlt 1863 esztendőn által lett békés használata — tekintve, miszerint a felperesi 2. 3. és 4 ik tanúnak a 2-ik kérdő pontra tett vallomása, és alperesi tanú határozott előadása szerint, felperes a harmadízben kiosztott, saját úrbéri birtoka mellett fekvő nemesi birtokrészét, annak, a felperesi 4-ik tanú vallomása sőt ünbeisínerése szerint is, krumpli alá lett kiosztása által valósággal birtokába vette, s ezen birtokbavétel általa keresetbe vett eddigi birtokrészétől saját tette által elállott —ez esetben indokul alaposan felhozható nem lévéu, s ennél fogva alperes azért, hogy a harmadizbeui kiosztás által néki birtokrészül jutott kereseti birtokot használatba vette, önhatalmú foglalónak nem tekintethetvén, ez indokból az alsóbb bíróságok ítéletének megváltoztatása mellett, felperes ez utoni keresetével netaláni károsodásának maga utjáni érvényesítése fennmaradásával elutasittatik, a perköltségek azonban a fennforgó körülményeknél fogva kölcsönösen megszüntetnek, s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1864 deczember 31. 16092 P. sz. a. Elő.: Gellén.) 29. Huber Lőrincznek, Schaller János és többek elleni perében ítéltetett: Az, hogy alperesek a kérdéses időben felperes kérelme, és figyelmeztetései ellenére is rakétákat eresztettek fel, s hogy felperes lovai ezen lövöldözésektől megbokrosodva ragadtak el a kocsit, s okoztak kárt, a kihallgatott tanuk vallomásai által igazoltatván, a felperes által orvosi vizsgálat dij fejében követelt 7 frt 56 kr. bíróilag 3 frtban megállapíttatik, és ennek felperes részérei lefizetésére alperesek feltétlenül köteleztetnek. Ellenben az l-ő pont alatt, felperes lovainak 8 napon általi nem használhatásáért naponta 8 írtjával követelt 64 frt és a 2-ik pont alatt 3 hétre, naponként 3 frtjával felszámított 54 frtot illetőleg, miután felperes tanúinak a szüret idejére vonatkozó vallomása határozatlan, felperesnek l-ö és 2-ik pont alatt küvetelt naponkinti kára bíróilag 3 frtban állapittatik meg; a 4-ik pont alatt lószerszám fejében küvetelt 20 frt továbbá, csak egy tanú vallomása által gyámolitatván, ha felperes póthitet teend arra: hogy 4 hét, azaz 28 nap alatt, lovainak nem használhatása miatt naponta 3 frt s igy összesen 84 frtnyi kárt vallott, és hogy a lószerszámért 20 frtot fizetett, ez esetben tartoznak alperesek felperes részére összesen 104 frtot 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni Tartozik tehát felperes, jélen ítélet jogerőre emelkedése után 3 nap alatt, a póteskü letétele végett határnapot kérni, s azt a kitűzendő időben le is tenni: mivel ellenkező esetben, alperesek ezen 104 ft fizetése alól