Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 99. szám

Pest, ISÍ>5. kedd decz. H). 90. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tiirlftlom • Kültörvényhozási szemle. VII. — Jogesc'. — Kur. itéietek. — Hiv. tudniv. Kültörvényhozási szemle. Büntetőjogi Codificatio. — Anyagi büntetőjog. (18tín—i86a.) VII. A személyre vonatkozó bünmerényletek mellett nagy ügyeimet érdemelnek, a vagyoni jogbiztossng kiváló társalmi fontosságra folytán azok is, melyek különösen a vagyont támadják meg; milyenek a lopás, rablás, csalás, sikkasztás, gyújtogatás sat. Nem mondhatjuk, hogy a codiíicatiók által a tudomány vívmányai kellően s öszhangzóan érvényesítetnének minden itt előforduló kételyesb kérdések eldöntésénél, milyenek nevezetesen: a lopási bűntett bevégzésének megalapítása, a lopás s rablás közti különbség, a talált vagyon megtartása, a lopások veszélyessége, a büntetési kimérés alapjai, a gyújtogatás jogi fogalma sat. körüli elvek szabályozása. A tudomány által a lopás mint bevégzett bűntett jogi fogalmának megalapítására vonatkozó tanok, a contrectatio. a blatio, az elvitel tana m ir teljesen megezáfolva s mellőzve levén ; az ujabb törvényhozások is azon a tudomány által megalapított jogfogalmat fogadják el, mely szerint e bűntény bevégzettségére már maga a vagyonnak animo fu randi tett magához vétele, birtokába, hatalmába keritése elégséges. — így a bajor Codex a lopás következő jogi fogalmában : ,,Wer ohne Grewalt an einer Person eine fremde bewegliche Sache in der Absicht rechtswidriger Zueignung aus dem jewahrsame eines andern wegnimmt, ist des Diebstahls schuldig" (art. 271.), a tolvajlás tényét a Wegnahme által fejezi ki, s ezzel magát az elvételt (nem elvitelt.) a magához vételt, elégségesnek tekinti; a mint ezt nyiltan is kifejezi következő szabályában : ,,D er Diebstahl ist vollendet, sobald der Dieb die Sache zu sich ge nommen, oder sonst in seine Gewalt gebracht h a t." (art. 271). Abrémai ezen elvet ily világosan nem állította fel, a tolvajlás bevégzéséről a p o r o s z Codex példájára hallgatván ; de midőn azon kitételt használja : „Wer eine fremde bewegliche Sache— wegnimmf' ezzel szinte a magához vétel elégségességét ismerte el, mi ezen Codex indokaiban világosan ki is fejtetett.') — Az uj portugalli is az a p r e h e n s i o, a magáhozvétel kellékére fekteti a tolvajlás figaimát; és mint a brémai, ugy ez is azon kifejezést: elvétel birtokából — egészen mellőzte; minek indokolására az ho/.atik fel, hogy az idegen vagyonnak e 1 v é t e 1 e, magáhozvétele, már magában is kifejezi, s feltételezi, hogy azon elvételnek más birtoklási jogköréből kellett történni.2; ') ,,Uie Sache mui — igy fejtegetik — weggenommen srin, d. li. der Tháter mus die Sache aus dem Besitz des Berechtigfen wog - und a n 8 i o h genommen habén. Daniit ist d. Diebstahl vollendet, ohne das es weiter darauf ankommt, ob der Dieb sieh schon von dem Orte der That entfemt, oder d. Sache weiter weggescliafít hat oder nicht." Motive II. B. p a g220. — 2) 1844 - i Codex-ter v ü n kben a lopás tiszta s alaposjogi fogalmára nem találhatunk. Az lopásnak veszi azt, ha valaki más ingóját erőszak nélkül eltulajdonítja (294. §.) E kitétel : eltulajdonítja, már magában tévesztett, mert a tulajdon, s ennek megszerzése jogezitnet feltételez, mivei pedig a tolvaj nem birhat. Ez egyszersmind hibás összetévesztése a lo páiiactusnak azon c z é 1 ! a I, melyre a tolvaj a lopás áltd törekszik. A tudomány által ki van mutatva, mikép a rablás a tolvajlásnak egyik nemét képezi, mindkettő a vagyon megtámadására irányoztatván, tehát öszhangzón a czélra nézve, melyre — az idegen vagyonnak animo furandi való elvételére — irányoztatik mindkettő törekvése ; mert mint a tolvajlás, ugy a rablás büntényi bevégzésére is azon elidegenítés, mi az elvétel által valósitatik, lényeges feltételül szolgál. Ezt alapította meg a baj o r (art. 300), brémai (§ 423), a rablási cselekvényül azt állitván fel: „Wer eine fremde beveglichc Sache eineni Anderen wegnimmt," mint állította fel mindkét Codex kellékül az elvételt a tolvajlásnál is; és ugyanezt követi a portugalli is (art. 251) Mindamellett tisztára hozatott már az is, mikép a rablás egészen külön önálló jogi természetű büntettet képez —• miután lényeges jogi sajátságául az szolgál, hogy a vagyon megtámadása mellett egyszersmind a személyes szabadság sérelme is tárgyául szolgál, és pedig akkép, hogy épen ezen személyi megtámadás s erőszak képezi rablásnál az eltolvajlás eszközét ; tehát rablásnál már a szándoknak egyenesen arra kell irányozva lenni, hogy azon erőszak vagy fenyegetés által juthasson a tettes a vagyon birtokába. Ezen sajátságos természeténél fogva az ujabb törvényhozások rendesen a lopástól elkülönözötten önálló bűntettként tárgyalják; mint a bajor (17. fej. 300 §.), b r é ra a i (26. fej), portugalli, belgiumi sat. A válaszfalak aionban a tolvajlás s rablás között a törvényhozásokban még nincsenek szorosan elkülönözve; miután a fenyegetés s erőszak használata lopásnál is előfordulhat, p. o. az ellopott tárgy megmentésére, a személynek üldözők elleni biztosítására (fegyveres lopás) sat. a rablás jogfogalma ezekre is kiterjesztetik s azok is rablásnak vétetnek; mi csak a rablás jogi fogalmának hibás, téves félreismerésére mutat, miután a rablás bünfogalraa abban áll, hogy az erőszak használata egyenesen szándékoltassák a lopás létesítésére, tehát hogy a lopás ily erőszak által valósitassék; miből következik, hogy ha sem a szándok ily czélból nem irányoztatott az erőszak, a fegyveres eszközök hasz— Codex-tervünk ugyanis a lopási cselekvény kifejezéséül az eltulajdonítja — kitételt használja, mi pedig nem a cselekvényt, hanem már azon c z é I t, melyre a tolvaj cselekvénye által törekszik, jelenti s fejezi ki, inig ellenben a lopási actust a tudomány 8 ujabb törvhozások öszhangzó elvei szerint a phisikai: elvétel, magához vétel képezi, mi a czélul szolgáló eltulajdon.tástól vagyis valódilag a magáévá tételtől, elsajátítástól lényegesen különbözik, és a miről Codexünk egészen meg is feledkezett. — És innen következnek Codextervünknek a lopás bevégzettsége körül is hibás, alaptalan nézetei, midőn azt előállítottnak csak akkor veszi, ha a tolváj lopott tárgyával eltávozott, azt elrejtette, vagy másnak átadta (302. §.) midőn pedig az ujabb tudomány — követve a törvhozásoktól is — kiderítette, mikép a bevégezésre semmi befolyással sincs, hogy a tolvaj a lopott tágyat elvitte-e, annál kevesbbé, hogy elrejthette-e, hanem arra elegendő már az, ha azt elvette, vagyis magához vette. - Továbbá a tudomány s oodincatió által öszhangzólag követeltetik azon eszme kifejezése: hogy az elvétel más jogköréből, birtokából történjék, akár azután erre azon kitétel: elvétel másnak birtokából; akár rövidebben ez használtassék a brémai szerint: elvétele idegen vagyonnak, a miben benfoglaltnak tekintetik a más birtokábóli elvétel is. Ha azonban Codex-tervünk nem elvételt, hanem el tulaj donitás kitételét használja, ebben már nem értethetik az idegen birtokbóli elvétel, eltávolítás; mert az eltulajdonítás, mint a sikkasztásnál, oly vagyonnal is történhet, mely már a tettes — eltulajdonító — birtokában, tehát ueitl másnak birtokában létezett, miért az mástól el sem is vétethetett. 99