Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 98. szám

409 életében kielégité, s a fentebbi intézkedés az egyik szőlőre vonatkozik. De, hogy mennyi volt azon szőlő részecske, s hol létezik jelenben, azt kipuhatolni nem lehet. Felperesek válaszolják, hogy alpereseknek azon állításukban, hogy néh. id- Csurka Péter A. a. végrendeletében csak az egy szőlő visszaháromlási joga tartatott fen, nem pedig egyszersmind a többi birtoké, fájdalom! e részben a végrendelet fogalmazójának tévedéséből alpereseknek igazuk van, mert ámbár képzelni sem lehet, hogy ha néh. nagyatyjok oly figyelmes volt, hogy Mihály fiának magtalan elhalálozása esetére ezen kis szőlőre nézve is kiterjesztette a Péter fiára leendő visszaháromlási jogot, ugyanazon végrendel kezőnek az ősi ház és birtok kikerülte volna figyelmét. Kérik az A. a. végrendeletnél fogva a részükre biztosított szőlőből származó '/<, telek földnek részükre leendő kiadatását s az F. a. végrendelet e részbeni korlátozását itéletileg kimondatni. A viszonválaszban állítják alperesek, hogy a keresetlevél zavart és bizonytalan, kitűnik abból, hogy felperesek keresetlevelükben a Csurka Mihály hagyatékához tartozó összes vagyonokat, válaszukban pedig már csupán az V, telki birtokot követelik. Ezek után B é k é s ni e gy e tö rv sz é ke által a befejezett per, mint Békés város törvényhatóságához tartozó ítélet hozatal végett ehhez áttétetett, s ez által 1862. oct. 29-én 214. sz. a. Ítélettel néb. Csurka Mihály végrendeletének épségben tartásával id. Csurka Péter végrendeletéhez képest, ennek fiától Péterlől származott örökösöknek mint felpereseknek kereseti joga a nagy kerti szőlőnek a végrehajtáskor kiderítendő eladási értékére nézve megállapittatott, többire alperesek a felperesi kereset alól feloldattak. Indokok: A mennyiben alperesi 9. sz. okirat annak igazolására, mintha Nagy Sára, Csurka Mihálynak törvényesített gyermeke volna, bíróilag elfogadható bizonyítékul nem szolgálhatván, különben is felp. által F. a. mellékelt végrendeletnek határozott tartalma szerint Csurka Mihály egyenesen tőle származó örökös nélkül halván el, ennélfogva Csurka Mihály F. a. végrendeletében B. okiratban felmutatott, telekkönyvileg tulajdoni jogán nevére jegyzett ingatlan birtokáról az id. törv. szab. I. R. 7. §. szerint szabadon rendelkezhetett, — továbbá felp. által az A. a. bemutatott id. Csurka Péternek végrendeletében Csurka Mihályra a szőlő birtok oly feltétel alatt h igyomáyoztatott, miszerint ennek magnélküli halálával a kérdéses szőlőben ifj. Csurka Péter vagy ennek jogutódjai örökösödjenek, az A. a. intézkedésnek végrendelkezési joga épségben fentartatván, jóllehet Csurka Mihály a kérdéses szőlő birtokot időközben elárusította, ennélfogva ennek ára kétségtelenül Csurka Mihály örökségébe olvadt, a mennyiben tehát a kérdéses szőlő eladási ára ki nem mutattatott, a néh. Csurka Péter jogutódai részére csakis a végrehajtáskor felderítendő eladási ár volt megítélendő. Ezen itélet ellen mindkét fél felebbezése folytán a kir. táblán ítéltetett: ,,A törvényben kijelölt semmiségi esetek fen nem forogván, felpereseknek alaptalan semmiségi panasza elvettetik, az ügy érdemét illetőleg azonban tekintve, hogy alperesek néh. Csurka Péternek A. a. beperelt végrendeletét magok is önként valónak ismerik, annak 6-ik pontja szerint pedig nyilván van, hogy emiitett végrendelkező apa nagykerti szőlőjét Mihály fiának csak feltételesen, vagyis ugy hagyományozta, miszerint magnélküli elhalálozás esetére az másik fia Péter, az itteni felperesek elődje legyen, következésképpen érintett szőlőt nevezett Csurka 1 Mihálynak elidegeníteni, avagy ha ezt tette, annak értéke erejéig hátrahagyott vagyonáról végrendelkeznie szabad nem volt, egyébiránt pedig felperesek az általuk beperelt többi Csurka Péter-féle vagyonok tekintetében keresetüktől a tárgyalás során önként elállottak, — mindezeknél fogva ismételve nevezett és a perbeli adatok szerint törvényes utódok nélkül elhalt Csurka Mihálynak F. a. végrendelete a kérdéses nagykerti szőlő, vagyis annak a kihallgatott tanuk vallomásával igazolt 450 vfrt árára nézve félretetetik, felpereseknek ezen összeghezi tulajdoni joga megítéltetvén, és alperesek ezen összegnek felperesek részére leendő megfizetésében elmarasztaltatván, az első bíróságnak Ítélete e részben, valamint az ezennel kölcsönösen megszüntetett perköltséget illetőleg is ilyképpert megváltoztatik, s az ügyiratok további sat. (1864. 17069. sz. a ). Ezen itélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmüket leginkább abban öszpontositják alperesek, hogy a tulajdonképpeni per tárgyát képező szőlő árának összegére nézve csak egy tanú vallomás létezik, melyre pedig törvény szerint bírói Ítéletet fektetni nem lehet. A kir. Hétszem. táblai Ítéltetett: „Örökhagyó néh. Csurka Mihály a hivatalból is figyelembe veendő ősiségét szabályozó rendeletnél fogva öszszes javainak és igy a kérdésben forgó nagykerti szőlőnek is korlátlan tulajdonossá levén, következőképpen arról jogérvényesen rendelkezhetvén, a kir. it. tábla ítéletének megváltoztatásával az e. b. itélet ez okon hagyatik helyben és az ügyiratok további törvszerü intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1865. nov. 6-án 15611. P. sz. a ). Kúriai ítéletek. Magánjogi Ügyekben. A kir. itélö táblán. 261. Debreczeni Pálnak — Vizy János s több érdektársaiszámadásiperében ítéltetett: Tekintve, hogy alperesek a 13. sz. a. beperesitett s 100 pfrtról szóló kötelezvénynek elődjük néh. Vizy József által egész terjedelmében saját kezűleg lett kiállítását tagadásba vették, következőleg az — melyben felp. által sem tagadottan a hitelezőnek neve és az összegnek mennyisége, valamint annak keltje általa nem sajátkezüleg íratott, az 1729. t. cz. 57. szak. 3. §-a szerint teljes bizonyerővel nem bir, ez alapon felperesnek az 5. sz. a. jegyzékben 1. sz. a. előforduló 100 írt követelése egészen megítélhető ugyan nem volt — mindazonáltal, minthogy alp. néh. Vizy József a persorán azt beismerte, hogy felperestől csakugyan 43 frtot készpénzben kölcsön kapott, ennek visszafizetését pedig az erre nézve bizonyítékot nem képezhető saját jegyzeteivel nem igazolta, alperesek ezen Összegnek vagyis o. é. 19 írtnak és ettől egyedül a megintés vagyis 1819. szept. 1-ső napjától 1853. máj. 1-ső napjáig száztól hatjával — ettől azonban 1861. jul. 23-ig száztól négyével — ettől ismét a kielégítésig ugyancsak száztól hatjával számítandó kamatoknak felperes részére leendő megfizetésében elmarasztaltatnak. Az 5. sz. a. jegyzékben 5. sz. a. foglalt 200 frt összeget illetőleg pedig, miután az igazolásképen 15. sz. a felmutatott kötelező nem alp. hanem felp. által állíttatott ki és alp. ezen kötvényt reá nézve is kötelező erejűnek a 8. sz. a. felelete szerint el nem ismerte, ezen kötelező alapján felperesnek megitélhető mi sem volt,— azonban, minthogy alp. perbeszédében azt, hogy a kérdéses 200 frt felp. a házépítéséhez a szükséges anyagokat