Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 94. szám

393 kéletesen az övéinek tűntek fel; de továbbá ezen nő Adler Samu vasúti orvos, Meszes József és Bogdán János pandúrok, valamint Bauer János pályaőr jelenlétében a hozzá intézett kérdésekre kinyilatkoztatta, hogy férjét Zsiga Mihályt fenyegetőzése alkalmával számtalanszor kérte az eltükélt gyilkosságnak abban hagyására; hogy azonban férje aug. 20-án esti 8 óra után haza érkezvén, a ház hátuljánál puskát vett magához, és avval a vasúti átjárási korlátnál levő liceum bokorhoz indult és ott megállt, hogy szándékát végrehajt-a. Ő (vádlott neje) azon bottal, mely a helyszínéhez közel találtatott, félje után ment, hogy a tettet megakadályozza, és könyörgések közt várta be az időt, a melyben férje csakug-yan a korlát felnyitása alkalmával a vasúti őrt meglőtte; erre ijedtében a bot kezéből kiesett, és egyenesen a tanyára szaladt, inig férje később jött haza a szőlők felől, azonban fegyver nélkül. A vasúti orvos által aug. 21-én felvett látlelet szerint Vegvoda József bal Iágyék táján 58 felfelé egészen a köldökig kiterjedt srétsérelem észleltetett, egy második lövés által meg volt sértve a bal váll és a nyak területe is. A vérvesztés már akkor 5 font volt, a sérelmet azonban nem mondta életveszélyesnek. Ezen pályaőr sérelmei következtében aug. 25-én meghalt. A hivatalos bonczolás kiderítette, hogy 35 srét a bal czomb felső részén és a kis hason, nemcsak a köztakarókon át, de egyenesen a hasüregbe át hatott. Ezen sréttel töltött puskalövés által okozott sérelmek, miután a belek is átfurattak, feltétlenül halálosak. A második lövés által okozott sérelmek azonban könnyűek. A meggyilkolt pályaőr özvegye Gyuricza Anna eskü alatt tanúsítja, hogy midőn a fentirt éjjel férje szolgálatát teljesítette, ő egyszerre lövést hallott, és csakhamar férje kiáltását: „Az Istenért Zsiga ne bántson engem," mire ő rögtön a padlásra szaladt, s akkor történt a 2-dik lövés. Az éjjel tiszta holdvilágu levén, férjét a földön látta henteregni, nemkülönben női alakot a Förgeteg tanyája, s egy férfit a szőlők felé futni, és utóbbiban határozottan Zsiga Mihályt ismerte fel. A padlásróli leszaladás után vérbeborult férjéi nagy erőtetéssel a szobába vitte, ki szintén előadá, hogy az első lövís után a gyilkost felismerte; Zsiga t. i. a lövés után mondván: ,,ne kutya ez a tied." Stepanek Ferencz, Bagdi János és Formanek János eskü alatt egyhangúan vallják, hogy a pályaőrökkel és orvossal azonnal a helyszínére menvén, Vegvoda Józsefet az ágyban fekve találták, és miután feleségétől a történtekről értesültek, éjjeli 2% órakor Förgeteg tanyájára mentek, hol Zsiga Mihályt és feleségét tökéletesen felöltözve találták, itt kutatni kezdtek, de sem fegyvert, sem lövést nem találtak, ez után elmentek Kozma István szőlőcsőszhöz, s elővévén ennek dupla fegyverét, tapasztalták, hogy annak jobb csövéből fris lövés történt. Kozma előbb tagadta, hogy lő11 volna, későbbazonban bevallotta, hogy kutyára lőtt. Ezekután Zsiga Mihályt elkísérték Vegvoda Józsefhez és ezzel szembesítették, s Vegvoda ezen kérdésökre, ez volt-e a gyilkos? igenlőleg intett. Meszes József és Bogdán János pandúrok a csendbiztosnak fentebb irt előterjesztését hit alatt erősitik. Förgeteg József szegedi tanyabirtokos a gyilkosság indokául felhozza, hogy tanyása Zsiga Mihály 1863. aratás idején Vegvoda tehenét behajtotta, s azt csak egypár csizmának kicsikarása után adta ki. Ö erről értesülvén, a csizmák visszaadását elrendelte. Zsiga azonban folytonos szidalmazások közt Vegvodának hátába váo;ta a csizmákat és azt nagy bottal megrohanta és talán agyon is üti, ha ő a botot Zsiga kezéből ki nem csavarta volna. Zsio-a már ekkor Vegvodát agyonütéssel fenyegette. Midőn a gyilkosság tudomására esett, elment tanú Vegvodához, ki tökéletes eszmélet mellett neki bevallotta, hogy Zsiga egy kezében levő pisztolylyal lőtte őt meg, mert az első lövés után, mely csak hátát sebesítette meg, azon helyre nézett, honnét az első lövés történt és Zsigát felismerte. Kozma István tagadja, hogy fegyverét Zsiga Mihálynak kölcsön adta volna. Zsiga Mihályné a csendbiztos és többek előtt fentebb közlött vallomását a vizsgáló bíróság előtt visszavoná, állitván, hogy a mondott éjjel estvétől reggelig ő a szobában, térje pedig a konyhában feküdt, hogy férje sehová sem távozott, s a vasúti őrt nem lőtte meg. És ezen vallomásához minden további előterjesztések és szembesítések daczára ragaszkodott. A visszavonás indokául csupán azt hozta fel, ho«y akkor nagyon megvolt ijedve. Zsiga Mihály a Förgeteg által tett vallomásban felhozottakat elismeri ugyan, megjegyzi azonban, hogy azért nem volt annyira bosszús a pályaőrre, hogy azt életétől megfoszsza. Aug. 20-án esti 9 órakor jött Kistelekről haza és lefeküdvén, vagy 3 óráig aludhatott, mikor többen jővén hozzá, őt fel költötték, azok puskát kerestek nála, és azután a csősznél, és őt bekísérték, de a mint érdekében nem állott Vegvodát meglőni, ugy azt meg sem is lőtte. Hogy Vegvoda feleségét fenyegette — az valótlan. Elébe terjesztetvén, hogy felesége a tettet bevallotta, válaszolja, hogy felesége gyenge elméjű asszony, ki nem tudja, hogy mit beszél; elébe tartatván, hogy Vegvoda felesége és Vegvoda maga is őt határozottan felismerték, azt felelte, hogy azok nem jól néztek, midőn őt vélték látni, és végül elébe terjesztetvén: hogy bűnössége onnan is kiderül, hogy a bűntett elkövetése után a vasúti hivatalnokok midőn tanyájára jöttek, őt egészeu felöltözve találták, miből kitűnik, hogy a tett elkövetése után azon időpontig le sem feküdt, mire válaszolja, hogy ő csak egy ingben és mezitláb volt, midőn a vasúti hivatalnokok hozzá jöttek, azok tehát hazudnak, ha őt és feleségét felöltözöttnek állítják. Vádlott az összes terhelő tanukkali szembesítés ellenére ezen vallomásához ragaszkodik. 0 különben az erkölcsi bizonyítvány szerint feddhetlen előéletű. A tiszti ügyészség vádlottat szándékos gyilkosság miatt halálra ítélni indítványozta, mert: 1) vádlott elismerése és Förgeteg vallomása után bizonyos, hogy ő a meggyilkolttal ellenségeskedésben élt, 2) saját felesége bevallotta a tényt, mely vallomány teljes hitelre emeltetett a helyszínén kipuhatolt azonos körülmények által, 3) a meggyilkolt neje őt felismerte gyilkosnak, 4) terhelte őt tökéletes eszmélete mellett Vegvoda maga is, és 5) feltűnő módon a gyilkosság éjjelén felöltözve találtatott. Ezen körülmények bűnösségét minden kétségen kívül helyezik. A védelem felhozta: a) hogy veszekedés és fenyegetés a paraszt nép közt közönséges dolog, tehát ezen körülmény, valamint b) vádlott nejének nem bíróság előtt tett vallomása jogos gyanuoknak nem vétethetik ; hogy továbbá c) a meghalt nőjének nem a tettre vonatkozó, de különben is aggályos tanúskodása sem képezhet bizonyítékot, mert ezen vallomás mellett a lövéseket vádlott neje is követhette el; hogy d) a megholtnak nyilatkozata valószínűtlen; végre e) a felöltözött állapot sem képez alanyi bizonyitékot, mivel ezen körülmény ugy vádlott mint nője ellen terhelő. Ezen okokból vádlott bizonyítékok elégtelenségéből felmentetni kéretik. Ezekután S ze ged v á r o s t ör vszé k e 1864. apr.