Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 93. szám

388 az ő részükre is, miután ők nem is perfeljegyzésre előjegyzést, mint inkább igényüknek bekeblezte~ tését kérték." — Hogy ezen állitásban ellenmondás, és a mennyiben valami ismeretlen igénynek bekebleztetése emlittetik, jogi curiosum foglaltatik, ehhez nem kell commentár. Végre a másodbirósági végzés elleni felfolyamodványban azt állítják a felperesek, „hogy ők az előjegyzést — tehát itt ismét előjegyzést említenek — nem zálogjog nyerése czéljából, hanem azért kérték, hogy a csőd megszűnte után egyedüli kielégítési alapjoktól meg ne fosztassanak; ők nem is uj jogot akarnak szerezni, hanem a csődtömeg javára már feljegyezve lévő jogot nevükre átíratni kívánják." Hogy itt uj ellenmondásba bonyolódtak a folyamodók, első pillanatra is világos. Azonban legalaptalanabb azon állítás, hogy a folyamodók a csődtömeg jogaiba léptek, mert a folyamodóknak csak pénzbeli követelésük van, melyre nézve a csődtömegből, és ennek megszűnte után az adós javaiból kielégitést kérhetnek, de semmi jogczimjük nincs arra, hogy a csődtömeg jogaiba lépjenek, főkép midőn ez már megszüntetett, s igy a csődtömeg részére feljegyzett igénynek nevükrei átíratását nem kérhetik, mert különben minden hitelező adósának vagyonát mint tulajdonát igénybe vehetné, mi pedig absurdum volna. Egyébiránt kétséget nem szenved, hogy a bíró csak azon jog felett határozhat, mely a folyamodvány tárgyát képezte, hogy tehát a folyamodók nem voltak jogosítva, folyamodványi kérelmüktől fel folyamodványaikban ismételve és lényegesen eltérni, és ugyanazért a legfőbb bíróság a folyamotlóknak — zavart jogfogalmakból kifolyt — különféle egymással ellenkező felfolyamodványi kérelmeit mellőzve, a folyamodványi kérelem tárgyára, vagy is a végrehajtási jog előjegyzésére helyesen szorítkozott ugyan, de ezt nézetem szerint — melyet a bírósági Ítéletek iránt tartozó tisztelet szem előtt tartása mellett kifejtendek — a fen álló törvények világos rendelete, és szelleme ellenére engedte meg, a két helyesen indokolt alsó bírósági végzés megváltoztatásával. Mindenekelőtt a fentebb idézett Hétszem. táblai végzésre nézve megjegyzendőnek tartom, hogy felteszem, miszerint a legfőbb bíróság a kielégítési jog alatt zálogjogot értett, és ekkor csak a kifejezés ellen volna észrevételem, mert a telekk. rend. 63. §-a szerint csak dologbani jogot lehet előjegyezni, vagy bekeblezni, a kielégitésijog pedig, melynek előjegyzése elrendeltetett, csak czimet képez a dologbani jog szerzésére. Ezen feltevés alatt a közlött kérdésre „Lehet,e perfeljegyzésre zálogjogot előjegyeztetni?" nemmel felelek. Ugyanis az előjegyzés, úgymint a bekeblezés dologbani jogot ád, melyet azonban telekkönyvileg az első bírósági végzésben idézett 71. §. szerint csak annak ellenében lehet szerezni, a ki maga is mint tulajdonos, vagy hitelező bekeblezve vagy előjegyezve van. A feljegyzés — jelen esetben perfeljegyzés — pedig ily dologbani jogot nem ád, hanem annak, a kinek részére a per feljegyezve van, csak biztosítást nyújt a telekkönyvi állásnak időközben, t. i. a per lefolyta alatt történendő változása esetében egy harmadik személy által szerzett telekkönyvijog ellenében. A telekkönyvi rendeletből be lehetne bizonyítani, hogy kivéve a telekk. rend. I. része szerinti feljegyzéseket, melyekről itt nincs szó, csak oly perek képezhetik a feljegyzések tárgyát, melyek a lelekk. r. 148. és köv. §§-aiszerint valamely telekkönyvi jog bekeblezésének kitörlését tárgyazzák; de ezen bizonyítás észrevételeim tárgyát nem képezi, és azért csak a kérdésben forgó igény vagy ezen igény iránt inditott per feljegyzésére szorítkozom. A mint a Hétszem. táblai végzésből kivehetni, a kérdésben forgó feljegyzésnek tárgyát képezi egy a Fischerféle csődtömeg részéről Staffenberger Eduárd, illetőleg Anna birtokában lévő rétnek tulajdona iránt támasztott igény, melynek alapján természetesen tulajdoni jognak szerzése czéloztatik, és mely a telekk. teherlapján van feljegyezve. Már pedig a kérdéses esetben az elrendelt előjegyzésnek sem telekkönyvi subjectuma sem objectuma nem volt. Nem az első; mert az előjegyzési folyamodvány csak Staffenberger Anna mint Staffenberger Eduárd örököse ellen volt intézve, mint a kinek telekkönyvi tulajdonát képező rétre Fischer Károly csődtömege részére a tulajdoni igény feljegyezve van, holott a folyamodók csak Fischer Károlylyal mint adósukkal, nem pedig Staffenbergerrel állanak jogviszonyban, miután csakis Fischer Károly ellen kérhetnek végrehajtást, melyet azon igényre, mely ez utóbbi csődtömegének részére feljegyeztetett, vezetni kivannak. A folyamodvány tehát, melyben a végrehajtási jog előjegyzése kéretett, Fischer Károly illetőleg ennek örökösei ellen lett volna intézendő, annálinkább, minthogy maguk a folyamodók azt állítják, hogy a csőd megszüntetése után utasítva lettek, a végrehajtásnak Fischer Károly örökösei elleni folytatására. Ez különben is igen természetes, mert Staffenbergerre mint a kérdéses rét tulajdonosára nézve egészen közönbös, váljon az ezen rét tulajdona iránt Fischer Károly által támasztott igényre valamely harmadik személy szerzett-e zálogjogot, vagy sem, miután a szerzett zálogjog nem az ő jogát, hanem Fischer Károlyét terhelné, a mennyiben Staffenberger azon esetben, ha Fischer Károly azon perben, mely a rétre feljegyeztetett, győztes lenne, sem többet, sem kevesebbet, mint csak a rétet vesztené el; ellenkező esetben pedig, ha Fischer pervesztes lenne, a perfeljegyzéssel a reá vezetett zálogjog is elenyésznék; s igy Staffenbergernek nem is állott volna érdekében azon esetben, ha az előjegyzés az alsó biró?ágok által elrendeltetett volna, felfolyamodni. Egyébkint önként értetődik, hogy ha az előjegyzésérti folyamodvány Fischer Károly örökösei ellen lett volna intézve, ez esetben — a mennyiben általában előjegyzésnek feljegyzésekre helye volna — a feljegyzett igényrei jogosultságnak a csőd megszüntetése után, a csődtömegtől Fischer Károly örököseire lett átszállása a folyamodványban bebizonyítandó, ós a telekk. rend. 120. §-a értelmében a telekjkönyben is kijegyeztetendő lett volna. Nem lévén tehát a folyamodvány Fischer Károly vagy örökösei ellen intézve, ugyan annak telekkönyvi subjectuma nem volt. (Vége követk.) Jogeset. A fizetésről szóló nyugta Írásbeli szerződésnek nem tekinthető, s igy annak alapján a foglaló kétszerege nem követelhető. Osterman Ferencz, Blünlein Frigyes n.-kanizsai lakos e 300 frt foglaló kétszerege iránt N.-Kanizsa város törvszékéhez 1864. oct. 23-án 1981. sz. a. beadott keresetében előadja, miszerint alp. 1864. aug. 9-én felperessel szóbelileg kötött szerződés szerint kötelezte magát, hogy az általa N.-Kanizsán haszonbérbe birt „Korona" czimü