Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 93. szám

Pest, 1805. kedd nov. 28. 93. szám. Hetedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Leliet-e perfeljegyzésre a zálogjogot elöjegyeztetni ? — Jogeset. — Hiv. tudniv. Lapunk rendőrileg lefoglalt f. é. 62. számának utólagos megküldetése iránt még mindig folytonosan érkezvén hozzánk megkeresések, és az ezen lefoglaltatás iránt közbevetett felfolyamodás ügyének végleges kimenetéről t. közönségünknek a kellő tudósítást előre is megígérvén; van szerencsénk tudatni, mikep a magyar kir. ud. Canozellár ő nmltósága a 62. számban ,Az alkotmányos megyék visszaáUitásáróli foglalt értekezést, politikai tárgyalást tartalmazó ozikknek vévén, ez okból azon 62. sz. lefoglaltatását f. é. 990. sz. a. kelt leiratával helybenhagyta. E szerint legfelsőbb helyen is politikai értekezésnek vétetett, de ennek indokolása nélkül — azon czikk, mely a megyei municipiumok visszaállittatásának jogosultságáról s czélszerüségéről tisztán s egyedül a törvénykezés szempontjából értekezett. Valóban sajnos, hogy akkor, midőn a biróságok egy pár forintos ügyekbeni határozatokat is indokolni kötelesek; a kérdéses sokkal nagyobb jelentőségű sajtó ügyi határozatokat tüzetes indokolás nélkül kell elfogadnunk. A 62. számmal tehát nem szolgálhatunk ; mely hiányt azonban a 63 s 64. számokhoz adott V4 ivi melléklettel t. előfizetőinknek már is pótoltunk. Szerkesztőség. Lehet-e perfeljegyzésre a zálogjogot előjegyeztetni ? Vonatkozva e lap f. é. 75. számában ily czim alatt közlött jogesetre s Hétszem. táblai határozatra, mely azon kérdést igenlöleg döntötte el. Mihajlovics Miklós udvari tanácsos úrtól a m. kir. udv. canczelláriánál. Ezen kérdés közlése, megvallom, nagyon feltűnt, miután nem hittem, hogy van jogász, a ki a felett csak egy perczig is kételkednék, miszerint perfeljegyzés zálogjognak tárgya nem lehet. De még inkább feltűnt e kérdésnek legfőbb biróságunk általi igenleges megoldása; és ezen körülmény inditott arra, hogy ellenkező nézeteimet a jogtudós közönség megbirálása alá bocsássam, habár meg vagyok győződve, hogy nézeteim azok előtt, kik a telkk. rendeletet, és az osztr. polg. törvénykönyvnek az zal kapcsolatban lévő szabályait nemcsak felületesen olvasgatni, és akkor, midőn azokat alkalmazni kell, az illető §§-at felkeresni szokták, hanem behatólag tanulmányozták, semmi ismeretlent, semmi ujat tartalmazni nem fognak. A fentebbi kérdésnek alapjául szolgáló folyamodvány következő tartalmú: „Andreics Uroz ésBogumilla özvegy StafTenberger Anna, és érdektársai ellen Budaváros törvényszékéhez benyújtott telekkönyvi előjegyzési kérvényükben előadják, miszerint részükre Fischer Károly és neje az A. alatti Ítélet szerint 7600 frtban elmarasztaltatván, mielőtt a végrehajtás foganatosíttatott volna, az adósok csőd alá jutottak. Ezen csőd azonban 1863. évben megszüntetett, és folyamodók mint egyedüli csődbeli hitelezők utasíttattak a részükre elrendelt végrehajtásnak adósaik örököse elleni folytatására. Miután azonban a csődtömeg tisztába nem hozatván, mint végrehajtási alapot egyedül egy a csődtömeg által néh. StafTenberger Edvard ellen az 1084. telekjkönyvben előforduló rétre nézve támasztott, és ugyanazon telekjkönyvben a teherlapon feljegyzett igény képezi, nehogy követelésük a végrehajtás folyama alatt koczkáztassék, kérik végrehajtási jogukat, és követelésüket az érintett telekjkönyvben előforduló igényre a telekk. pátens 75. §-a értelmében előjegyeztetni." A városi törvszék a folyamodókat ezen kérelemmel a telek. rend. 71. §-a értelmében azon egyszerű, de helyes okból mozdította el, ,,mivel perfeljegyzésre zálogjogot el őj egyezni nem lehe t-" A kir. tábla ezen végzést helybenhagyta; a Hétszem, tábla azonban megváltoztatta, és pedig következő tartalmú végzéssel: „Az előjegyzés 14 nap alatt különben is igazolandó lévén, a folyamodók részére Fischer Károly ellen megítélt 7600 frtnyi követelés erejéig a kielégítés i jog a Físcher Károly-féle csődtömeg javára StafTenberger Anna ellen a budai 10356. h. r. sz. a. foglalt rét tulajdona iránt feljegyzett igénykövetelésre előjegyeztetni rendeltetik" Mindenek előtt megjegyzem, hogy szánalomra méltó a folyamodóknak mint kétségkívül jogtudatlanoknak azon bizonytalansága, melyet az által derítettek napfényre, hogy a kérelem tárgyát a folyamodványban, éskétrendü felfolyamodványban változtatva adták elő, öszvezavarván az e 1 őj egy z és t, be keb le zést, felj egy zés t, a fe ljegyzésnek nevükrei átíratását, a kielégítési jogos követelést, igényt sat. oly auyira, hogy önmagukkal tisztában nem voltak az iránt, váljon miíy jogot, és váljon annak bekeblezését, élőjegyzését, vagy feljegyzését kérjék-e ? Hogy a folyamodók ily érthetlenül adván elő ügyüket, elvégre kedvező végzést nyerjenek, ahhoz valóban kevés kilátás lehetett. Az első kérelmet ugyan is, mely szerint végrehajtási jogukat a kérdéses igényre előjegyeztetni kérték, a folyamodók a telekk. rend. 75. §-ára alapították. Ezen §. azonban jelen esetre épen nem alkalmazható, mert oly előjegyzésről szól, mely bekeblezett tulajdonos ellen elrendelt előjegyzésre kéretik; ha pedig a folyamodók az idézett §. végszavait hiszik ezen esetre alkalmazhatóknak, akkor nagyon tévednek, mert a §. végszavai jelzálogos hitelezők követelésének más személyrei átruházásáról, illetőleg ezen átruházás előjegyzéséről szóllanak. Márpedig Fischer Károly csődtömege sem hitelezője nem volt StafTenberger Eduárdnak, - vagy,mint a Hétszem. táblai végzésben áll — Annának, sem pedig ez ellen részére valami dologbani jog előjegyezve nem volt. Ide járul az is, hogy a folyamodványi kérelem szerint nem valami jognak átruházása, hanem feljegyzett igényre végrehajtási jognak—• helyesebben zálogjognak — előjegyzése kéretett. Ettől azonban a folyamodók az első felfolyamodványban eltérvén, azt állították, „hogy ők a csőd megszüntetése után a csőd tömeg jogaiba lépvén, ha a csődtömeg részére helye volt a feljegyzésnek, helyének kell lenni 93