Törvényszéki csarnok, 1865 (7. évfolyam, 1-101. szám)

1865 / 92. szám

385 21. sz. a. földkönyv szerint a volt jobbágyság és zsellérek kez^n találtató birtok a haszonvehetlenek levonásával 1341/6 holdat illetőleg kaszálót tenne, s ebbőla33Vie telek után kiadandó urbériség 8821B, a zsellérek belsősége pedig 136/IG? összesen tehát 905'l10 holdra ütne ki, a kiváltható irtványok a hasznavehetlenségek levonásával a 26. sz. a. összeírás alapján 4001o°0 holdban illetőleg kaszálóban állapittatnak meg, — továbbá azon változtatással, hogy az itélet által csupán jövendőre nézve és határozatlanul megítélt urb. faizásnak megfelelő erdő illetőségnek követelésére nézve — mennyiben erre nézve a volt úrbéresek jogot formálnának, a volt úrbéresek külön törvényutjára utasitandók, és végre, hogy a községbeli közös egyházi javadalmasoknak és jegyzőnek törvényes legelő illetőséggeli ellátása a határbeli legelő területből birtok aránylag leszen kiadandó, helybenhagyat ik, s a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (18G4. aug. 13-án 433. urb. sz. a.). Kúriai i t é sete k. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 248. Gr. Brunszvik Júlia, özv. gr. Fprray Andrásné és gr. Brunszvik Henriette, özv. gr. Chottek Hermáiménak mint felpereseknek — özv. gr. Batthányi Józsefné szül. Tarnóczy Antónia alp. e. Poschaj nevü pusztai birtok záloubóli kibocsájtása iránti perében Ítéltetett: Ügyvédi vétség miatt az elöbbeni állapotbani visszahelyezéshez a pprt. 3G0 illetőleg 362. §§-ai szerint annak van joga, ki a miatt, mert ügyvéde a döntő ténykörülményeknek kellő helyeni felhozását vagy megtagadását, avagy a megkívántató bizonyítékok felhozását elvétésből elmulasztotta: pervesztessé lett; s ki a folyamatba volt jogügynek másképeni el töntésére megkívántató ellen bizonyítékait felmutatja;— miután azonban az anya perbeli I. II. III. IV. V. sz. a. mellékelt periratok, és ezek folytán keletkezett VII. VIII. sz. a. másod s harmad bírósági Ítéletek nyilván azt tanúsítják : hogy alp. a kereseti „Poschaj" nevezetű pusztabeli egész birtoknak zálogbóli kibocsátására leginkább azért köteleztetett, mivel a B. a. általa ugy ott mint itt valónak ismert peralkunak ama pusztabeli birtok zálogságát világosan kitüntető tartalma ellenében azt, hogy ottan más mint zálogczimen bár mit is bírna, legkevesebbé sem bizonyította: erdőbeli javitmány fejében felszámított 12632 pírt iránti követelésétől pedig az okon mozditatott el, mert azon javitmány az erdő természet szerinti sarjadozása kifolyásának, és annálfogva a birtoklót illető felügyeleti költségen kivül minden egyéb kiadás nélkül előállottnak találtatván, mint ilyen a felperes tulajdonosok terhére fel nem számitathatott: smind ezen,az érintett anya perben itéletileg meghaladott tényeket illetőleg, alp. épen semmi bizonyítékot fel nem mutat; — minthogy továbbá a B. a. per alku és A. a. alap-zálogszerződés közötti egybefüggés megtagadásában, az ugyanazon A. alattinak valósága elleni kifogás is önként benne foglaltatik, küvetkezésképen alperesnek anya perbeli képviselője ellenében az ügyvédi mulasztás tény államát bíróilag felállítani e részben sem lehet; és egyéb iránt is a jognak egyátalában semmivel sem támogatott puszta tagadása oly döntő körülménynek, mint milyent a fentebb idézett, pprt. §§-ai az elöbbeni állapotbani visszahelyezésre megkívánnak, nem vétethetik, és így az alperesi visszahelyezés iránti keresetnek törvényes alapja nincs: — ugyanazért az első birósági Ítéletnek megváltoztatásával alp. jelen előbbeni állapotbai visszahelyezés iránti keresetétől elmozditatik, s mint pervesztes ezennel 25 frtra mérsékelt felperesi perköltség megtérítésére köteleztetvén. (1865. oct. 11-én 9640. sz.a.Elő.: Blaskovits Kálm. ktb.) 249. Lónyai Albertnek — Kun Bertalan elleni 2519 frt kártérítés iránti perében Ítéltetett: A felperes által követelésbe vett 31 db fa kivágatása által okozott kárnak valósága s alperes által lett elkövetése a kihallgatott 1. és 2. tanuknak vallomása által igazolva lévén, s a felszámított összeg valósága ellen alperes a per során kifogást nem tevén, — az alperes részről becsatolt NB. és 2NB. a. bizonyítványok által pedig a fentebbi tanuknak a kártétel megtörténtére nézve öszhangzó vallomása meg nem czáfoltatván, a megyetörvényszékének e részbeni alperest felmentő Ítélete megváltoztatása mellett alperes az F. alatti becslevélben felszámított 33 frt. 36 kr. kár és becslési összeg megtérítésében elmarasztaltatik. A belső saápi és csompai réteknek 1862. esztendei őszi legeltetése által felperestől elvont jövedelem megtérítésére vonatkozó megyetörvszéki itélet — a kárpótlásra nézve elvileg a felhozott indokokból helybenhagyatik ugyan, — tekintve azonban, hogy az őszi legeltetés fejében nyerendett jövedelem mennyiségére nézve a kihallgatott tanuk eltérőleg vallván, felperes azt, hogy ezen rétek Thomka László tanúnak rétjéhez hasonlók volnának, vagy hogy azoktól alperes holdanként csakugyan 1 frt jövedelmet kapott volna — nem igazolta — a kárpótlási összeg Szinovitz József tanúnak azon vallomása alapján, hogy egy hold rétnek őszi legeltetését 50 krra lehet tenni, holdanként 50 krban, s így összesen 160 frt o. é. alapittatik meg. — Végre a hangácsi földeknek állítólag 1863. esztendőre 40 J írtban előre felvett bérösszeg visszafizetését illetőleg — minthogy felperes azt, hogy alperes ezen bér-összeget előre felvette volna, keresetlevelében sem nem állította, de nem is követelte, azt pedig, hogy ezen bérösszeget alperes a tanuképen kihallgatott Dómján Lajostól 1863. esztendőre előre felvette volna, ezen tanú nem is állította, és felperesalp. tagadása ellenében legkevésbé sem igazolta: alperes az ezen czim alatti kártérítés terhétől ugyanazon indokok alapján, mint a köles és sápi földekben állítólag szenvedett károkra nézve bíróilag felmentetik. A megye törvényszékének ítélete ekként a feliirt pontokra vonatkozólag részben megváltoztatván, részben módosíttatván, az itélet többi pontjaira, ugy a perköltségek megszüntetésére nézve pedig a felhozott indokoknál fogva helybenhagyatván — a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1865. oct. 19-én 12836. sz. a. Elő.: Gellén József k. t. itélőmest.). 250. Ujváiy László és neje Csiszér Borbála mint újító fid peresek, Chvála Péternö szül Haller Eufrozina ellen, előbbi állapotbai visszahelyezési ügyében Ítéltetett: Chvála Peternő szül. Haller Eufrozina általÚjváry László és neje szül. Csiszér Borbála ügyvédi vétség miatt előbbi állapotbai visszahelyezést kérelmezhetési joguknak czáfolatául a 2. sz. a. beügyelt kézbesítési ismervényre történvén hivatkozás, ebből azonban csak az: hogy a zálogvisszaváltási perben hozott legfőbb törvényszéki itélet Kovács István ügyvédjüknek lett 1860. jun. 4-én kézbesítve, korántsem pedig, hogy ama végérvényes határozat magoknak a nevezett pervesztes hitveseknek is ugyan ez napon jutott tudomásukra — lévén kiismerhető; miután e szerint azon kifogás, hogy az Ujváry hitvesek a jelen esetben zsinór mértékül szolgáló előbbi pprt. 361. § ában meghatározott idő leforgása után, — tehát elkésve adták